"Caldarát korában a legnagyobb komponisták között tartották számon. Bach is buzgón tanulmányozta műveit, sőt átiratokat is készített belőlük. Telemann fiatalkori egyházi és hangszeres zenéjét Caldara művei alapján komponálta. Sőt Haydn, Mozart, Beethoven és Brahms is gyűjtötte műveit. Charles Avison mint komponistát Alessandro Scarlatti és Handel mellé rangsorolja. Burney úgy méltatja, mint a Handel előtti egyetlen szerzőt, akinek oratóriumkórusai felkeltették érdeklődését.
Caldara zenéje a nagybarokk legmagasabb régióiban szárnyal. Rendkívül komplex, változatos zene, a „style mixto" egyik ékköve. Félelmetes magabiztossággal bánik a homofón és polifón zene eszköztárával, és a legcsodásabb hatások elérését biztosítandó vegyíti őket. Szerkesztő készsége lenyűgöző, képzettsége párját ritkítja, és mindez bőséges dallaminvencióval párosul. Minden eszközt bevet, légyen az gregorián antifóna (Gloria - Missa Dolorosa), polifón kórus (Di qual sangue, o mortale - La Passione di Gesu Cristo), imitatív instrumentális kíséret (All'idea de tuoi perigli - La Passione di Gesu Cristo), obligát hangszerek pazar támogatása (Duvunque il guardo giro - La Passione di Gesu Cristo) vagy meghökkentő szófestő kromatikus menetek (Voi, del Tartaro - Maddalena ai piedi di Cristo) a barokk zene alapvető céljának az affektus kifejezésének érdekében.
Korábban említett instrumentális műveihez képest vokális zenéjének jelentőség jóval nagyobb. Számtalan kantátája és „style antico" egyházi műve mellett az udvari költők (Zeno, Metastasio) librettókra írott operái és oratóriumai a legjelentősebbek." (Cleofide)

Caldara életrajza itt olvasható. Művei a Youtube-on. Az együttes honlapja.

Schmitt Pál köztársasági elnök védnökségével

A barokk oratórium-bemutató a história egyedülálló pillanatát dolgozza fel. István, az államalapító szent király történetének megzenésítésére Antonio Caldara 1712-ben, Bécsben kapott felkérést. Megbízója, III. Károly magyar király - később német-római császár - XI. Kelemen pápának kívánt ezzel ajándékot adni, általa is segítve császárságának megerősítését. Határainkon kívül ritkán találkozunk ilyen elkötelezett és jószándékú magyarság ábrázolással; Szent István alakján keresztül példaképként jelenik meg a história egy fontos metszete. A kompozíciót a templom teréhez illő, szolidan szcenírozott, historikus előadásban hallhatjuk-láthatjuk.

A belépés ingyenes. Szeretettel várja a Ciszterci Szent Imre egyházközség és a Szentimrevárosi Egyesület. Adományaikat köszönettel fogadjuk. A XI. ker. Önkormányzat és az NKA támogatásával. www.korus-szentimre.hu/partvonal

Az előadásról a Duna Televízió felvételt készít.

 http://www.szentimre.hu/

"Csodálatos lehetőség volt megmerítkezni az anyagban. Jellegzetes velencei későbarokk, természetesen még a Vivaldi előtti időszak. Tehát az imitatív gondolkodásmódú, komponisták (Gasparini, Lotti, Marcello, Albinoni, Conti, Fux, Caldara) tipikus, súlyos damaszt szőttese. Az észak-olasz és a bécsi zenészek köre ilyen szempontból teljes egységet képez. Kiválóbbnál kiválóbb áriák sora. Caldara már az szint, aki soha nem írt gyengét - nem véletlenül volt Bach tucatnyi kedvence között. Ebben a viszonylag szűk minőségi sávban valahol középtájon van a mű. A részek zárása azonban nem oratorikus (polifón kórus), Oratóriumként jelölik, de az operai hangvételnek magyarázatául szolgál, hogy valójában "opera proibita", ugyanis római megrendelésre született, az opera (egyik) betiltásának idején." Cleofide