Az 1800-as években fedezték fel, hogy a madarak, akiket ők neveltek és kézhez szoktattak, hajlamosak megtanulni azokat a melódiákat, amiket gyakran hallottak. Így az első kismadarak német népdalokat csicseregtek.

A süvöltők maguktól nem variálnak túl sokat a dalukon. Ahogy Tim Birkhead, a sheffieldi egyetem viselkedéskutatója fogalmaz, a hangjuk leginkább egy csikorgó talicskára hasonlít. Néhány hónapnyi idő ráfordításával azonban megtaníthatóak egészen kifinomult dalocskákra is - mindössze napi 15 alkalommal hallaniuk kell a dallamot. 

Különösen népszerű volt Chopintől az op. 28-as Prelűdök harmadik darabja (Olyan vagy nékem, mint egy virág).

 A több dallamot fütyülő példányok kisebb vagyont kóstáltak. Az utolsó ilyen kismadár 1970-es években pusztult el. 

A madarak kétféleképpen sajátíthatják el az éneküket: vagy velük születik, vagy a szüleiktől tanulják. Egyes madaraknak, mint a széncinege, nem lehet más dallamot megtanítani. Ez összefügg azzal, hogy az állatnak mennyire van szüksége élete során az alkalmazkodási képességére, egy adott képességének továbbfejlesztésére vagy finomítására. A süvöltők különösen tehetségesek a melódiák megtanulásában. A XIX. században egy speciális fuvolát is kifejlesztettek a madarak tanítására.

Bird-Garden-Foraging-Close-Road-Males-Bullfinch-757222 (Fotó/Forrás: MaxPixel's contributors)

A madarak betanítása ugyanakkor nem számított könnyű pénznek. Először is csak a hím kismadarak dalolnak. Így a fiókák fele statisztikailag rögtön ki is esik, amint kiderül a nemük – kikeléskor ez még nem látszik, viszont az énekórák már korán megkezdődnek. Ezek közül a madarak közül sem mindenki bizonyult lelkes utánzónak, 2-3 dal megtanulására pedig csak a legprofibbak voltak képesek. A kiegészítő foglalkozásként süvöltőket trenírozó erdészeknek nemcsak naponta többször el kellett fütyülniük a kívánt dallamot a madaraknak, de szó nélkül tűrhették, hogy a lelkes kis tanoncok naphosszat gyakorolnak. Az egyetlen dallam töredékeit csipogó madárkák élvezeti értéke valahol a zenélő gyerekjátékoké körül mozoghatott. 

 A süvöltőket ugyanis fióka koruktól egy erdész, vagyis egy férfi nevelte, vele alakították ki azt a kapcsolatot, ami még az énektanulásra is rávette őket. A kis tollasokat azonban többségében hölgyeknek vásárolták. Így megesett, hogy a korábban vidáman trillázó madár egész álló nap csendben gubbasztott a kalitkájában, ahelyett, hogy szórakoztatta volna az asszonyát. Amikor azonban megérkezett a ház ura, őt felismerte és neki már énekelt. A nehézségeket a fent már hivatkozott Tim Birkhead TED előadásában részletezte.

Süvöltők (Fotó/Forrás: Wikipédia)

A viktoriánusok szórakozása szolgáltatta az alapot a német ornitológus, Jürgen Nicolai (1925-2006) kutatásaihoz. A Konrad Lorenz-cel is együtt dolgozó kutató egész életében a süvöltőkkel foglalkozott, 

A madarakat öt különböző mentor tanította be emberalkotta dallamokra. Bár szomszédai kevésbé voltak lelkesek, hogy egész nap az Ein Jäger aus Kurpfalz című német népdalt – vagy legalábbis annak töredékeit - hallgatták egy sereg kismadár előadásában.

Az előbb említett diszkriminatív hozzáállás megfigyelhető a kutatási anyagok között található videón is. A Jürgennek szerelmesen csicsergő süvöltő a felvétel második felében a kutatás vezető helyére érkező lánynak jobb esetben 

rosszabb esetben megbúbolja a túl erőszakosnak ítélt nőszemélyt.

Vizsgálta a süvöltők énektanulását, illetve a megszerzett tudás megtartásának képességét is. Ezekből a madarak agyműködésére vonatkozóan vont le következtetéseket a kutató. 

Nicolai kíváncsi volt arra is, hogy a dallamok tanulásakor egyetlen összefüggő láncolatnak tekintik-e a madarak, vagy kisebb modulokra bontják és úgy kezelik, illetve feljegyezte , milyen hibákat vétenek, illetve képesek-e azok korrigálására.

Megfigyelte, hogy ha elénekli az ismert dallamot a madárnak, de kihagy belőle bizonyos részeket, a süvöltő elölről eldalolja a teljes melódiát hiánytalanul, korrigálva az általa kihagyott részeket. A tesztalanyok képesek voltak arra is, hogy az ember által fütyült dallamot ott folytassák, ahol a mentoruk abbahagyja, vagy épp felváltva adjanak elő melódiákat. Utóbbi esetben az 

ami segít, hogy a megfigyelésből zökkenőmentesen vokalizációba váltson.

Sok madár tökéletesen elsajátított egy dallamot, de a tél folyamán el is felejtette azt és csak töredékeit ismételgette. Nicolai azt tapasztalta, hogy a süvöltőkkel egész életük folyamán foglalkozni kell, hogy a dallam stabilan megmaradjon.

( A cikkben felhasználtuk kutatási anyagokat az  Animal Cognition című szaklap bocsátotta rendelkezésünkre.)