Plusz

Cleofide: A régizenéről

2010.12.15. 02:03
Ajánlom

A Régizene blog célja, hogy a témával kapcsolatos információk tárháza legyen, megkönnyítve a rajongók, rendszeres és alkalmi érdeklődők dolgát, hogy azoknak a blog kezdeményezőivel ellentétben ne kelljen éveket tölteniük a témában szükséges elmélyüléshez vezető út buktatóinak kerülgetésével. Némiképp barométerként, illetve iránytűként szolgál, szigorúan ezen fogalmak passzív értelmezéséhez ragaszkodva. Ezért javaslataink, ötleteink helyes értékeléséhez mindenképp tanácsos körvonalazni érdeklődési körünket, ízlésünket és a régizene bennünk kikristályosodott értelmezését. Egyik fogalom sem akadémikus, határozottan definiált elem, inkább egyfajta munkakörnyezet a Fidelión évek óta folytatott diskurzusok során. Tehát mit értünk régizenén?

Ehhez először egy kis időutazásra kell invitálnunk az olvasót.


A XVIII.-XIX. század fordulója során a művészet forradalmi átalakuláson ment keresztül a hasonló jellegű társadalmi-gazdasági változások hatására. Ezen változások kezdeti tétova tapogatózó lépéseit Szabolcsi Bence konzervatív, míg a természeti szépségek, nemzeti sajátosságok, heves érzelmek és eszmék iránt elkötelezett szakaszát forradalmi romantika néven illette. Ez utóbbi kor - később részletezendő módon - megváltoztatta a zenei nyelvezetet, de mivel hasonló mértékű változás korábban is lezajlott a művészetekben, az elhatárolás alapja nem ez kell hogy legyen a régizene definíciójakor. A régi és új zene között az az alapvető különbség, hogy az előző korszakok során a zeneszerzők életművét mint divatjamúlt mementóit a múltnak, a közönség által fogyasztott - tehát szükségszerűen kortárs műzene - elsöpörte. A képzett, művelt közönség egységes fogyasztói társadalomként élvezte a kínálatot. A forradalmi romantikában egy dolog alapvetően megváltozott. A zsenikultusz eredményeképp a romantikus hős szerzőt többé nem feledték el. Míg a korábbi szerzők (még Gluck, Haydn és Mozart is) kikerültek legalább pár évtizedre a repertoárból, Beethovennel kezdődően a szerzők ikonná magasztosultak.

Tehát régizene azon szerzők életműve, akiknek művészetét (vagy műveik egy részét) fel kellett támasztani a zenetörténet során.
Természetesen számos, bár járulékos momentum is társul ehhez a meghatározáshoz.

1. A régizene alapvetően szolgáltató műfajú műzene volt, céhekbe szerveződött mesteremberek, majd kvalifikált alkalmazottak hozták létre, korlátozott művészi szabadsággal, de nagy műgonddal kialakított minőségbiztosítási rendszer keretein belül.

2. A régizene ideáljai akár a reneszánsz, akár a barokk, akár a klasszicista zenét nézzük, főként elvont, allegorikus, mély vallásos áhitattal átitatott vagy antik jelképekben manifesztálódnak, s igen kötött, mai szemmel abszurd, néha groteszk formát öltenek. Ezért mind a világi, mind az egyházi vonalával való azonosulás a XXI. sázadi ember számára nehézségekbe ütközhet

3. Természetesen sajátos előadási tényezők is együtt járnak a régizene felélesztésével, hiszen ezeket a műveket speciális hangszereken (csembaló, natúr rézfúvósok, bélhúros vonósok), illetve különleges énekesekkel (kasztráltak, kontratenorok stb.) adták elő. Ezért is adódik önként a korszak határvonalaként az 1824, mely az utolsó kasztrált főszereplős opera (Meyerbeer: Il crociato in Egitto) bemutatójának éve. Nota bene ez majdnem egybeesik a klasszicizmus és a romantika határmezsgyéje két óriásának elhunytával (Beethoven: 1827, Schubert: 1828). A korszak vezető operaszerzője, Rossini elkötelezett híve volt a kasztráltaknak visszaemlékezései alapján. A barbár szokás kihalása miatt azonban ritkán volt alkalma ilyen énekesek számára írni. Az Aureliano in Palmira (1814, főszerepét a fenti Meyerbeer-opera főszereplője, Velluti énekelte) után opera seriáinak férfi főszerepét kénytelen kelletlen mezzoszopránokra írta át. További fontos adalék, és megerősíti az 1820-as évek fontosságát, hogy a mai értelemben vett karmester sem létezett Spontini és Spohr munkásságáig, utóbbi állítása szerint elsőként, 1820-ban használt karmester pálcát. A XIX. század első évtizedeiben váltotta fel a fortepianot a mai modern hangverseny zongora és a ventiles trombitát 1818-ban szabadalmaztatták.

A XIX. és XX. század fordulóján további változás zajlott le a zenei életben a társadalmi kataklizmákkal párhuzamosan. A modern zenei törekvések (impresszionizmus, expresszionizmus - lásd második bécsi iskola) csakúgy, mint képzőművészeti és építészeti párhuzamaik, már nem találkoztak a tömegek ízlésével. A régizene történetében ez a második fordulópont talán még jelentősebb. Mivel a közönség igénye és a zeneszerzők terméke inkongruenciát mutatott, a korábban egységes közönség, az introvertált géniuszoktól magára hagyottan, saját útját járva próbálta kielégíteni zenei éhségét és óhatatlanul rétegződni kezdett. Kialakult a könnyű és komolyzene fogalma és utóbbiban is egy konzervatív (lassan eltűnő, a művelt közönséget még szolgálni igyekvő) posztromantikus és egy megrögzötten individualista l'art pour l'art, kortárs megközelítés. A színházi-hangversenytermi repertoár bővülése megállt, bebetonozódott. Beethoven, Brahms, Mahler, Verdi, Puccini, Wagner, Richard Strauss darabjainak végtelenített reciklálása jellemezte a XX. század első éveit. És ekkoriban - vélhetőleg repertoárbővítési, útkeresési célokkal - kezdtek kutakodni elfeledett szerzők művei iránt. A színpadi zenében ezt jól jelzi a barokk operák reneszánszának kezdete, az első modernkori bemutatók évszáma: Rameau (Castor, 1903), Händel (Rodelinda, 1920) és Vivaldi (L'Olimpiade, 1939). Ezzel párhuzamosan a hangversenytermekben Haydn, Mozart, Bach (az addig előadhatatlannak tartott Brandenburgi versenyek is felkerültek a repertoárra) és Vivaldi műveinek (az utóbbiakat tartalmazó Foá és Giordano kéziratokat 1926-30 során találták meg) előretörése mutatta, hogy korszakokon átívelő egyetemes értékeket hordoznak e művek.

Valójában tehát egy több mint egy évszáda zajló folyamatról van szó, melyben hazánk egykoron éllovas volt Sándor Frigyes, Németh Pál, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, valamint a Capella Savaria révén. Sajnos az utóbbi időben ez a lendület megtörni látszik a külföldi példákkal párhuzamba állítva, Németh Pál és a Savaria Barokk Zenekar, a Capella Savaria, Vashegyi György, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar töretlen lelkesedése ellenére. Ezért a Fidelio régizene-kedvelői kis táboruk támogató erejét latba vetve próbálnak minden telhetőt megtenni a közönség érdeklődő részének megnyerése és az újabb (Aura Musicale, Affetti Musicali) régizenei együttesek munkájának promótálása céljából.

2011 © Minden jog fenntartva 

 

2011 © Minden jog fenntartva 

Cleofide írásai:

A régizenéről - melyben a régizene meghatározását adja

Miért is lenne nehéz egészséges, informatív operai repertoárt kialakítani? - melyben a hazai operai repertoár kialakításához kínál szempontokat

A barokk opera és az ellenreformáció - melyben arra világít rá, miképp hatott ellenreformáció az opera műfajára

Az angol opera kezdetei - melyben az angol opera megszületésének időszakát rajzolja meg

Az oratóriumok felbukkanásának lehetséges motívumai Händel munkásságában - melyben hipotézist fogalmaz meg Ruth Smith zenetörténeti fejtegetésével szemben

Zeneszerzők élete és működése a nyugati típusú zene kezdetétől a kora romantikáig - Innen egy több éve folyó, még nem lezárt projekt részeként elérhetők a jelzett időszak európai rangú szerzőinek életrajza, fontosabb művei, életművének értékelése, sok esetben először magyarul.

A zenekritikáról - melyben a zenekritika feladatairól, lehetőségeiről és korlátairól, a zenekritika és a kortárs zene viszonyáról beszél

Elfeledett nemzedékek - melyben azokról ír, akik az egyes országokban előálló intellektuális vákuumot kitöltötték nagy komponistagenerációk közötti űrök idején

Vivaldiról - aki a tökéletes és a bosszantóan közönséges határán egyensúlyoz

A preromantikus olasz stílusú opera három nagy korszaka - személyes megközelítésben

A barokk opera színpadra állításának problémája - a jelenkori interpretáció lehetőségeiről

Händelről - kvalitásairól, operai koncepciójáról

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Vizuál

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Klasszikus

Herbert von Karajan is bekerült Madame Tussauds panoptikumába

A legendás osztrák karmester viaszszobrát hétfőn leplezték le Bécsben. Hat hónapon át dolgoztak rajta.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Plusz nka

25 év, 25 nap – Változatos programokkal ünnepli negyedszázados fennállását az NKA

A széles merítésű eseménysorozaton a Nemzeti Kulturális Alap valamennyi kollégiuma önálló programmal jelentkezik szeptember 23. és október 17. között. Mutatjuk a teljes kínálatot!
Plusz hír

Orvosi szöveget találtak egy 2000 éves papiruszon, és végre tudjuk, mi áll rajta

Egy eddig ismeretlen ókori orvosi szöveget tartalmaz a Bázeli Egyetem kétezer éves papirusza, amely a 16. század óta okoz fejtörést a kutatóknak.
Plusz fesztivál

Pénteken nyílik a Művészetek Völgye!

Pénteken kezdődik a Művészetek Völgye, a fesztiválon több mint 1500 program várja az érdeklődőket július 29-ig Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden.
Plusz magazin

A Fidelio már augusztusra hangol – megjelent az új szám!

Az ingyenes programmagazin augusztusi számában a nyári eseménynaptár mellett megtalálja Fáy Miklós és Vámos Miklós rovatát, gasztro ajánlatunkat, valamint számos interjút, többek között Szécsi Noémivel, Karinthy Mártonnal, Szemenyei Jánossal. Lapozzon bele online!
Plusz gasztro

Hé, Bubu, mi van a piknikkosaradban?

Maci Laci, a népszerű mesében szereplő medve imádta a kirándulókat, főleg a piknikkosarakban megbúvó finomságok miatt. E havi gasztro-összeállításunk a nyár egyik kedvenc foglalatosságáról szól: mire figyeljünk, mit vigyünk magunkkal, és hogyan élvezzük a piknikezés minden pillanatát.