Vivaldi megítélése rendkívül nehéz és akár pro, akár kontra teszünk kijelentést, szükségképpen fals lesz az állítás, és valaki mindenképpen megütközik rajta. Tíz évnyi intellektuális együttélés minimum szükséges a maga hullámvölgyeivel, "se vele, se nélküle" hangulatával, hogy első bátortalan konklúzióinkra juthassunk.

És itt nem Telemann-féle ambivalenciáról van szó, nem a meglepően ügyes és a rutin párhuzamáról. Nem, nem ilyen könnyű esetről. Vivaldi ugyanis gyakran a zsigerileg tökéletes, a zenei szép lényegét adó és a bosszantóan közönséges határán egyensúlyoz. A helyzetet komplikálja, hogy képes ezt a két egymás mellett élő stílusban (pl. késő barokk vagy galantéria), de más anyagát és a sajátját reciklálva is megtenni.
A non plus ultra persze az, hogy ha az idő és a pénzhiány nem szorítja, akkor utolsó hangjegyig tökéletes letisztult mesterműveket is papírra vet, játszi könnyedséggel (Juditha triumphans, Op 3., Op 8.). Bach tulajdonképpen a higgadt és következetes Vivaldi.

A zeneértő mai reflexe Vivaldi népszerűségének és a művek fent említett sajátosságainak következtében csak egy lehet: A távolságtartó fanyalgás.
Ez természetesen képmutatás az Op3, Op8, Op10, a mandolinversenyek, számos egyházi mestermű, a Juditha, a L'Olimpiade, a Griselda, az Orlando furioso, a Catone, a Farnace, a Dorilla, a Bajazet stb. figyelembe vételével. Ezek a művek, nekem is és bárkinek - bevallja vagy nem - kultúrsokkot jelentettek, amikor a Hungaroton és az Eterna előrukkolt velük. Egyrészt, mint a késő barokk és a galantéria első vonalba tartozó reprezentánsai, másrészt pedig felfedve Vivaldi oeuvre-jének igazi természetét. Az operára rendkívül nagy hangsúlyt fektető, de univerzális művészét.

2011 © Minden jog fenntartva 

Cleofide írásai:

A régizenéről - melyben a régizene meghatározását adja

Miért is lenne nehéz egészséges, informatív operai repertoárt kialakítani? - melyben a hazai operai repertoár kialakításához kínál szempontokat

A barokk opera és az ellenreformáció - melyben arra világít rá, miképp hatott ellenreformáció az opera műfajára

Az angol opera kezdetei - melyben az angol opera megszületésének időszakát rajzolja meg

Az oratóriumok felbukkanásának lehetséges motívumai Händel munkásságában - melyben hipotézist fogalmaz meg Ruth Smith zenetörténeti fejtegetésével szemben

Zeneszerzők élete és működése a nyugati típusú zene kezdetétől a kora romantikáig - Innen egy több éve folyó, még nem lezárt projekt részeként elérhetők a jelzett időszak európai rangú szerzőinek életrajza, fontosabb művei, életművének értékelése, sok esetben először magyarul.

A zenekritikáról - melyben a zenekritika feladatairól, lehetőségeiről és korlátairól, a zenekritika és a kortárs zene viszonyáról beszél

Elfeledett nemzedékek - melyben azokról ír, akik az egyes országokban előálló intellektuális vákuumot kitöltötték nagy komponistagenerációk közötti űrök idején

Vivaldiról - aki a tökéletes és a bosszantóan közönséges határán egyensúlyoz

A preromantikus olasz stílusú opera három nagy korszaka - személyes megközelítésben

A barokk opera színpadra állításának problémája - a jelenkori interpretáció lehetőségeiről

Händelről - kvalitásairól, operai koncepciójáról