Csáth Géza
Brenner József néven született egy jómódú szabadkai polgárcsaládban, unokabátyja Kosztolányi Dezső volt. Hegedűművésznek készült, érettségi után a pesti Zeneakadémiára jelentkezett, de elutasították, ekkor iratkozott be az orvostudományi egyetemre. Harmadéves korában a Budapesti Naplóhoz szegődött tárcaírónak és zenekritikusnak. 1908-tól a Nyugatban is megjelentek novellái, zenei tárgyú cikkei. Első novelláskötete A varázsló kertje címmel jelent meg. 1909-ben lediplomázott, és a neves elmegyógyász, Moravcsik Ernő vezette ideg- és elmeklinika gyakornoka lett. Itteni élményei szervesen épültek be írásműveibe, az elsők között foglalkozott a freudi pszichoanalízis elméletével.
Csáth Géza eddig ismeretlen alkotóművészi oldalát, zeneszerzői munkásságát abból az összegző kötetből ismerheti meg, ami pár hónapja jelent meg a Magyar Kultúra Kiadó (Győr) és az Országos Széchényi Könyvtár közös vállalkozásában. Itt írtunk róla.
Csáth 1910 áprilisában tuberkulózis gyanújával orvoshoz fordult, és mikor megerősítették a diagnózist, kétségbeesésében a morfiumhoz menekült. A morfium pusztító szenvedélye lett, amelynek halálos öleléséből soha többé nem tudott megszabadulni, hiába próbálkozott többször elvonókúrával.
1910-ben Ótátrafüreden fürdőorvosként dolgozott, itt ismerte meg Jónás Olgát, akit 1913-ban feleségül vett. Ez az időszak Csáth művészi, orvosi tevékenységének csúcspontja: bemutatták a Janika és a Hamvazószerda című színdarabjait - ez utóbbit saját zenéjével -, megjelent a Délutáni álom novelláskötete, a zenéhez köthető írásaiból válogató Zeneszerzőportrék, majd a hagyományos pszichiátria és pszichoanalízis szempontjait elegyítő elmeorvosi szakkönyve, Az elmebetegségek psychikus mechanismusa, amelyet később Egy elmebeteg nő naplója címmel adtak ki.
6219B75B-9A54-4F05-B86C-A236FDDE478D
Az I. világháború kitörésekor bevonult, de betegsége miatt szabadságolták. Sikertelen gyógykezelés után Földesen vállalt orvosi állást, 1917-ben végleg leszerelték. Regőcén lett körorvos, de fizikai és mentális állapota gyorsan romlott, 1919 tavaszán végleg összeroppant. A bajai kórház elmeosztályáról megszökött, hazagyalogolt Regőcére, lelőtte a feleségét, majd öngyilkosságot kísérelt meg. Ezután ismét Bajára, majd rokonai kérésére Szabadkára vitték. 1919. szeptember 11-én innen is megszökött, Budapestre akart menni, de a szerb demarkációs vonalnál a katonák feltartóztatták. Dulakodás közben egy fiola gyorsan ölő mérget morzsolt szét a szájában és azonnal meghalt.
hírlevél
