Ahhoz, hogy mélyebb betekintést nyerhessünk egy-egy mesterkurzusba, pár perces látogatás biztosan nem elég. Az óráknak olyan az atmoszférája, az intenzitása, hogy ha az ember beül valakihez, akkor legalább egy növendéket biztosan végighallgat. Az persze, hogy ki mennyit foglalkozik naponta egy-egy tanítvánnyal háromnegyedórás és másfélórás intervallumok között változik.
Először Nagy Péter zongoraművész kurzusára ültem be. A professzor eklatáns példákkal, gyakran humoros hasonlatokkal mutatta meg a növendékeknek a helyes technikai vagy zenei megoldáshoz vezető utat. Kodály Zoltán Marosszéki táncok című zongoraművének kivesézésénél hangsúlyozásokra és időkre, lélegzetnyi szünetekre hívta fel a tanár úr az egyik külföldi növendék figyelmét, továbbá rávilágított a megfelelő hangvételre, amely nem a romantikus líraiságra helyezi a hangsúlyt, hanem a magyar népi keserédes, bús karakterre, ami kapcsán viccesen megjegyezte, hogy a New York Times felmérése szerint a magyar az egyik legelégedetlenebb nemzet. Az egyik díszítő futam megformálásánál a csúzli kilövését vette példának, máshol a zenei anyagok párbeszédére mutatott rá, mindezt humorosan, közérthetően, úgy, hogy a növendék utána könnyedén megvalósíthassa az elképzelést. A kurzus szünetében sikerült néhány szót váltanom Juhász Tamással, aki már néhány éve végzett a Zeneakadémia zongora szakán, s jelenleg zeneiskolai tanár. Ő kifejezetten Liszt-műveket hozott, mivel indulni fog a szeptemberben megrendezésre kerülő budapesti Liszt-versenyen, s kiváló alkalomnak tartotta a szemináriumot, hogy további jó tanácsokat kapjon a felkészüléshez. A Vad hajsza transzcendens etűd megvitatása folyamán különösen a ritmika és a zenei kohézió szempontjából kapott hasznos tanácsokat Nagy Pétertől a tehetséges fiatal pianista.
Ezután a kiváló brácsaművész, az örmény származású amerikai Kim Kashkashian kamarazenei órájára látogattam el, ahol éppen a Rondo Quartet (tagjai: Pintér Dávid, Dóczi Áron, Tornyai Péter, Mód Orsolya) játszotta Dohnányi Ernő 3. vonósnégyesét. A kurzust vezető művésznő korábban nem ismerte az elhangzott Dohnányi-darabot, s bár rengeteget kamarazenél, nem kvartett-játékosként ismert elsősorban. Az együttes brácsását, Tornyai Pétert kérdeztem órájuk után, hogy milyenek voltak az első benyomásaik. Bár már elég régóta játszanak együtt, kurzusra még nem mentek ezzel a formációval, ez a továbbképzés nagyszerű lehetőséget jelentett számukra. Péter furcsállotta, hogy ilyen kevesen jelentkeztek, de így legalább sokkal több idő jut rájuk, ami főképp Bartók 2. vonósnégyesének esetében, amit majd a következő órákra visznek, jól is fog jönni.
Este „levezetésként" a 25 éves múltra visszatekintő, szombathelyi Boglya Népzenei Együttes muzsikált a kollégium udvarán. Külön érdekesség volt, hogy erdélyi, ádámosi dallamok mellett helyi, vasi népzenét is hallhattunk. A koncert hamarosan szabadtéri táncházzá változott, ami kifejezetten nagy érdeklődésre tartott számot fiatalok és idősebbek, magyarok és külföldiek körében egyaránt, s az esti hőség dacára mindenki élvezettel tanulta a különösen izzasztó táncokat.
hírlevél
