Az ő meghívására nyáron látogatóba indultunk, hogy az ottani zeneiskola életébe betekintést nyerjünk, és természetesen Bolívia egyéb szépségeit is megtekintsük. Utunk során a vártnál is nagyobb zenei élményben volt részünk, amelyet most szeretnék a hazai zenebarátokkal megosztani.

Miért pont Bolíviára esett egy zenetanár választása? Egy olyan különleges zenei hagyomány iránti érdeklődés, amelynek gyökerei a 17. századig nyúlnak vissza. Ekkor érkeztek Bolíviába a főként spanyol jezsuiták, hogy Dél-Amerika lakosságát misszionálják, s ennek során a kereszténység hitvilágát közös nyelv híján - az akkori kor szokásaihoz mérten szolíd eszközökkel - korabarokk zenéjükön keresztül igyekeztek eljuttatni az indián bennszülöttekhez. A nép azonban a jezsuiták 1767-es elűzése után is tovább ápolta a virágzó zenei kultúrát egészen a 19. századig. Az időközben feledésbe merült hagyományt kb. két évtizede újra felfedezték és kétévente fesztiválokkal is éltetik. Ennek szervezője, az APAC (Asociacion Pro Arte y Cultura) 2008-ban bocsátott ki egy leírást, amelynek alapján a következő ismertetőt összeállítottam:

A Chiquitania területén 1691 és 1767 között létrehozott hat jezsuita missziót (San Javier, Concepción, San Ignacio, Santa Ana, San Rafael és San Miguel) és azok templomait az UNESCO 1991-ben a Világörökség részévé nyilvánította. A chiquitó falvak a kicsit régebben misszionált Moxos területével együtt (1681 - 1767) a nemzeti és regionális kulturális örökség egyik legfontosabb értékét őrzik, ugyanis a fent említett missziókban a jezsuita templomok restaurálása folyamán fedezték fel azok zenei gazdagságát: Chiquitaniából több mint 5000 egyházzenei darab, Moxoból másik 4000 kotta került elő, amelyek 17-18. századi európai vagy éppen helyi bennszülött zeneszerzők tollából származnak.

Az 1990-es években egy önkéntesekből álló csapat fejében megfordult, hogy a szépség megőrzésére és a gazdag zenei archívumok anyagának terjesztésére nemzetközi zenei fesztivált szervezzenek, amelyeknek a helyszínét az itteni hatalmas templomok szolgáltatnák. Habár ez a cél nem utolsósorban abban az alapvető gondolatban gyökeredzett, hogy felébressze a bolíviai polgárokban saját történelmi hagyományuk fontosságát (amely tulajdonképpen a kulturális identitás magva egy régi jezsuita misszió közkinccsé-tételének értelmében), emellett a világ távolabbi pontjairól érkező résztvevőknek Bolívia egy még ismeretlen oldalát tárja fel, amely a kulturális örökség számtalan tartópillérét foglalja magában. Az 1996 óta kétévente megrendezésre kerülő Fesztivál az egyik legfontosabb kulturális program Bolíviában.

Piotr Nawrot, a lengyel származású verbita atya fáradhatatlanul dolgozik az ott talált zenei anyag kiadásán, amelynek visszaállítása a sokszor moly- és egérrágta kottákból komoly zenetudósi feladat. Nagy örömünkre a 2010-es Nemzetközi Amerikai Reneszánsz- és Barokkzenei Fesztivál teljes anyagát megkaptuk tőle, s egy misén alkalmunk nyílt elénekelni - egy „ad hoc" ötletnek köszönhetően a partitúra zenekari szólamait elhagyva - az arrafelé legközismertebb jezsuita barokk mester, Domenico Zipoli (1688-1726) miséjének Kyrie tételét is. Bolíviai tartózkodásunk utolsó napján Nawrot atya az eddig általa kiadott partitúrákkal is megajándékozott és a terjesztésükre buzdított minket. Igyekszünk is az ottani jezsuita barokk zenét minél szélesebb hazai körben ismertté tenni és felkelteni iránta az érdeklődést, továbbá megfordult a fejünkben, hogy - mivel a 2012-es fesztivál jelentkezési határidejét már lekéstük - a 2014-es régi zene fesztiválra jelentkezzünk. Legközelebb (a pontos időpont még megbeszélés alatt áll) a tabáni Szt. Katalin-templomban szeretnénk egy ízelítőt tartani egy a bolíviai barokk művekből összeállított zenei csokorral, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várunk.