1926 októberében Kanadában, a montreali McGill Egyetemen nem mindennapi előadás készült: a világhírű bűvész és illuzionista, Harry Houdini érkezett fellépésre!
Az előadás előtt, egy New York-i fellépésén viszont baleset érte Houdinit: bal bokáján zúzódást szenvedett. A doktorok eltanácsolták volna a további megerőltetéstől, de erről persze hallani sem akart. Műsor előtt a Princess Theater öltözőjében Houdini néhány diákot vendégül látott, sajgó bokája miatt viszont beszélgetés közben leheveredett egy kanapéra. Egyszer csak megérkezett az egyetem egyik diákja, a 30 éves J. Gordon Whitehead, aki kérdőre vonta a bűvészt egyik ismert színpadi showelemével kapcsolatban: igaz-e hogy olyan erős a hasfala, hogy bármilyen ütést kibír? Houdini persze megerősítette, hogy ez így van - mire Whitehead hirtelen, kérdés nélkül négy-öt óriási ütést vitt be az illuzionista hasára, akinek nem volt ideje felkészülni a támadásra.
A vakbele valósággal felrobbant a hatalmas, váratlan ütésektől.
Szemmel láthatóan óriási fájdalmakat élt át, de az aznapi műsorát végigcsinálta, és másnap elutazott Detroitba a következő showjára is. Az volt az utolsó műsora a világ leghíresebb bűvészének.
Houdini Weisz Erik néven született Budapesten 1874. március 24-én. Első éveiben a VII. kerületben, a mai Csengery utcában lakott szüleivel. 4 évesen vándoroltak ki az Egyesült Államokba, a wisconsini Appletonba.
Houdini később ennek ellenére azt állította, hogy itt is született, és büszke amerikainak vallotta magát.
1972-ben bizottságot állítottak fel, hogy megállapítsák, valójában hol látta meg a világot, csak ennek döntése után fogadta el a közvélemény a valódi születési helyét.
Gyerekkorában Ehrie - mert hogy így szólították Houdinit - testvérével látott egy spirituális jellegű szabadulóshowt, ahol a bűvész azt állította, hogy a lezárt ládából szellemek segítségével szabadul ki. A testvérek szkeptikusak voltak a trükkel szemben, de a bűvészet teljesen hatalmába kerítette a gyerekeket. Erik már ekkor saját szabadulómutatványon és egyéb showelemeken törte a fejét.
17 évesen próbált először szerencsét nagyobb közönség előtt: karneválokon, vásárokon lépett fel. Ekkor kezdte el használni a Houdini nevet is - egy ismert francia bűvész, Jean Eugéne Robert-Houdin után. Egy barátja tanácsára odabiggyesztett egy "i" betűt a név végére, így lett Houdini, ami franciául azt jelenti: Houdini után. Persze jó pár évnek és sikeres mutatványnak el kellett telnie, hogy a név rajta ragadjon.
Kártyakirályként, Ehrich, a levegő hercegeként is fellépett, sőt, Houdini Testvérek és Öt cent néven is társulatot alapított barátaival.
Normális munkát is végzett, volt például cipőpucoló és újságkihordó fiú is.
Első nagyobb sikerét 1895-ben aratta a Chicagói Világkiállításon: Metamorfózis című számában segédjét egy ládába fektette, majd egy legördülő függöny mögött néhány pillanat alatt helyet cserélt vele. Ez a bizonyos segéd Bess-Wilhelmina Beatrice Rahner volt, akit nemsokára feleségül vett - Bess Houdini néven a lány a bűvész állandó asszisztenseként és színpadi partnereként segédkezett neki.
A Metamorfózist egyre több helyen adta elő, de az átütő siker és ismertség egyelőre elmaradt. Houdini Varázsiskolája címen katalógust adott ki bűvészmutatványokkal, miközben új trükkökön törte a fejét. A századforduló környékén legismertebb száma a kényszerzubbonyból való kiszabadulás volt. Leszerződött Martin Beck menedzserrel, majd 1900 júniusában mindenét kockára téve Angliába vitte mutatványait.
A világhírnévhez vezető út általában pont fordítva működik: Európából vándorolnak a tengerentúlra a siker és csillogás reményében.
Houdini, a megfejthetetlen amerikai néven turnézott, vagyonokért lépett fel, és legismertebb trükkjeit is ekkor hajtotta végre: Berlinben több száz rendőr előtt, meztelenül adja elő szabadulószámát; a moszkvai Butirkaja börtönben az orosz tél kellős közepén, meztelenül és megbilincselve zárták be egy szibériai fogolyszállító vagonba - persze innen is kiszabadult. Nem volt olyan bilincs, lánc vagy kényszerzubbony, ami fogva tartotta volna - a Birmingham Blacksmith cég csak a kedvéért elkészített egy Brama-zárnak nevezett, feltörhetetlen bilincset, amiből kulcsok nélkül lehetetlen kiszabadulni. Houdininek egy óra alatt sikerült.
1905-ben tért vissza az USA-ba, immár ismerten és gazdagon. Magával hozta bátyját, Theot is, aki Weisz Ferenc Dezsőként született, és Hardeen néven maga is bűvészkedni kezdett - korábban még gyerekként többször léptek fel együtt. Hogy növeljék a hírverést maguk körül, azt tetették hogy egymás ádáz riválisa.
Soha nem titkoltuk el, hogy testvérek vagyunk. Azt persze nem híreszteltük, hogy igazából nagyon is jóban vagyunk egymással, olyannyira, hogy egy csomó fellépésemet a bátyám hozta össze nekem.
- emlékezett vissza Hardeen, akinek nevét a kényszerzubbonyból való szabadulás fémjelezte.
Houdinit egyre többen kezdték másolni, ezért újabb és újabb veszélyes mutatványokat talált ki: például hátrabilincselt kézzel, fejjel lefelé, egy vizestartályban lógva szabadult ki. Szembefordult egykori példaképével és The Unmasking of Robert-Houdin néven leleplező könyvet írt róla.
Minden előadásával az újságok címoldalára került: a New York-i East Riverből való kiszabadulásról úgy számoltak be, hogy ez "a világ valaha előadott legszenzációsabb mutatványa". Berlinben saját tervezésű "kínai víztartálytortúra" nevű műsorával borzolta a kedélyeket: fejjel lefelé lógott egy fém-üveg tartályban megkötözve. 1918-ban a New York Hyppodrome-ban eltüntetett egy elefántot - a trükk olyan népszerű lett, hogy 19 hétre leszerződtették, ezzel pedig ez vált az egy helyszínen legtöbbször előadott Houdini-showműsorrá.
Howard Hughes-hoz, az aviátorhoz hasonlóan neki is a filmek és a repülés voltak a szenvedélyei. Sikerei után végre szabadon is tudott hódolni ezeknek az úri hóbortoknak: 1909-ben vásárolt egy repülőgépet, amivel egy évvel később átrepülte Ausztráliát. Ő volt az egyik első, aki ember vezette géppel ilyet tett - a világrekordról éppen hogy lemaradt, egy Colin Defries nevű kapitány néhány hónappal előzte meg. A film már a médium születésekor érdekelte Houdinit, aki több mutatványát is felvetette. Első filmje az 1906-os Houdini Defeats Hackenschmidt, amit további hét film követett. Saját produkciós céget (Houdini Pictures Corporation) és filmlabort (The Film Development Corporation) alapított - egyik sem lett sikeres vállalkozás.
1913-ban hivatalosan is felvette a Harry Houdini nevet. Ugyanebben az évben halt meg édesanyja. Hirtelen sarlatánok, álvarázslók vették körül, akik azt ígérték, segítenek kapcsolatba lépni szeretett szülőjével.
Mindent megtett annak érdekében, hogy minél több szellemidézést és hamis varázslót leleplezzen. Egy ízben nekiment egy Mina Crandon nevű, Margery-ként ismert spiritisztának, akinek a Sherlock Holmes-író Arthur Conan Doyle és felesége is nagy híve volt - ennek köszönhetően Doyle és Houdini barátsága és tönkrement.
Habár nem hittek a szellemekben, Houdini és felesége megegyeztek abban, hogy aki először meghal közülük, igyekszik majd a síron túlró kapcsolatba lépni a másikkal. 1943-as halála előtt Bess Houdini bevallotta: hiába próbálkozott hosszú évekig hogy felvegye a kapcsolatot egykori férjével, soha nem járt sikerrel.
10 év várakozás elég idő bármely férfi számára"
- nyilatkozta akkor.
Az I. világháború alatt Houdini igazi amerikai hazafiként viselkedett: lemondta előadásait, hogy a katonákat szórakoztatva lépjen fel és pénzt gyűjtsön a hadseregnek. Néhány egységnek megtanította azt is, hogyan szabaduljanak ki a süllyedő hajóból vagy a bilincsből, ha a németek elfognák őket.
1926 október 11-én épp Albany-ban, New Yorkban lépett fel a kínai víztartálytortúra-mutatványával, mikor egy hibás kellék miatt összezúzta a bokáját. Ezután következtek a végzetes hasütések a McGill Egyetemen. Az előadását fogcsikorgatva végigcsinálta, de másnap csak még rosszabbul lett. Egyes elméletek szerint a Detroit felé tartó vonatúton szakadt ki megrepedt vakbele, aminek következtében belső szerveit veszélyes testnedvek árasztották el. Felszökött a láza, izzadni és remegni kezdett. Kórházba akarták szállítani de Houdini ragaszkodott az aznap esti előadáshoz.
Megműtötték vakbelét, de annak váladéka már teljesen szétterjedt testében. Egyesek szerint a végső tragédiát nem is óriási gyomorütések idézték elő nála, hanem egy egyszerű vakbélgyulladás, amivel nem törődött. Az orvosok valóságos csodának tartották, hogy hihetetlen erejének és energiájának köszönhetően október 31-ig kitartott, és haláláig eszméleténél maradt. Felesége és két testvére ott álltak mellette. 1926 Halloweenján halt meg, 52 évesen. Utolsó szavai állítólag ezek voltak:
Belefáradtam a harcba.
Rajongói a mai napig minden Halloweenkor összegyűlnek és Houdini-szeánszokat tartva megpróbálnak kapcsolatba lépni szellemével. Halála után kellékei és felszerelései bátyjához, Theo Hardeen-hez kerültek, aki egy műgyűjtő bűvésznek adta tovább azokat. Később mind egykori lakóhelyére, az Appletonban található Houdini Múzeumba kerültek. A városka a mai napig büszkén Houdini szülőhelyeként hirdeti magát.
Trükkjeit mind maga találta ki, kellékeit is ő maga készítette . Csak közvetlen segítőit avatta be a varázslat titkaiba - épp ezért néhány mutatványára a mai napig nincs magyarázat. Amire igen, az ezen az oldalon elolvasható.
Hagyatéka egy részét 2004-ben árverezték el - ki más vette volna meg nagy részét, mint David Copperfield. Ő 1995-ben első, még élő illuzionistaként kapta meg csillagát a hollywoodi Hírességek sétányát. Houdini ugyanis csak halála után kapta meg a sajátját - a 13 magyar származású világsztár egyikeként. Közülük valószínűleg pont az a Harry Houdini a legismertebb, aki a világ leghíresebb bűvészeként mindig is amerikainak vallotta magát.
hírlevél
