1981 őszén a Queen a Hot Space című albumuk felvételeivel foglalta el magát a svájci Montreuxban, és nem kisebb nyomás volt rajtuk, mint az, hogy a Game ragyogó sikereit kell megismételniük. Szerencséjükre egy olyan popcsillag ugrott be hozzájuk a stúdióba, aki méltó alkotótársuk lehetett: David Bowie, akit hamar rábírtak, hogy szerepeljen az album egyik, Cool Cat című dalában. Az énekes újra a fősodorban volt. A Scary Monsters vezette a slágerlistákat, ellentétben az üzletileg kevésbé sikeres Berlin-trilógiával.
A Cool Cat viszont nem sikerült jól, olyannyira nem, hogy Bowie arra kérte a bandát, szedjék ki őt a háttérvokálból. Freddie Mercury viszont jobbat ajánlott neki: ahelyett, hogy az egyik dal kórusában énekelne, legyen egy duett egyik főszereplője.
A Queennek volt egy dalkezdeménye, amelyet Roger Taylor írt. Feel Like volt a címe, és nem is állt rosszul, de szüksége volt még valamire. Nem lett volna belőle sláger, ha Bowie nem nyúl hozzá. Először People on the Streets volt a címe, majd az, ahogy ma is ismerjük: Under Pressure. A bandatagok visszaemlékezése szerint a legfőbb dalszerző Mercury volt, de a scat-szerű szöveg arra utal, hogy az alkotás nagyrészt improvizáció eredménye.
Brian May szerint azért volt nehéz megcsinálni a dalt, mert a banda négy tagja is lobbanékony volt, de „ott volt David, aki még olyanabb volt.”
Bowie meggyőzte a többieket, hogy az egyszerű szerelmes dal szóljon inkább arról, hogy miféle nyomás alatt tartja a modern embert a modern világ, és egyetlen nap alatt el is készült a végső verzió: kávé, cigaretta és más kábítószerek tartották őket ébren addig, míg be nem fejezték a dalt. Illetve volt egy ebédszünet is, mielőtt John Deacon előállt azzal a basszusgitár-riffel, amely markánssá tette a nyitóütemeket. Igaz, maga Deacon azt állította, Bowie ötlete volt a rövid motívum, sőt, ebéd közben el is felejtette, és Taylornak kellett számára feleleveníteni.
Az Under Pressure 1981 októberében jelent meg: pár hatalmas crescendo, kígyózó melódia és két igazán jellegzetes hang – nem csoda, hogy kislemezen sláger lett, és a nagylemezre is felkerült. Az Egyesült Királyságban, Kanadában és Hollandiában pedig az élre ugrott a slágerlistán.
Bowie viszont élőben nem énekelte a dalt rendszeresen egészen 1995-ig. Egyetlen egyszer tett kivételt: 1992-ben, amikor Freddie Mercury tiszteletére rendeztek koncertet. Ekkor Annie Lennox volt a partnere.
Az egyetlen közös koncertfelvétel viszont egy ügyes vágó - vélhetően egy rajongó műve a YouTube-on.
hírlevél
