Plusz

Éjféli mesék - nagyoknak

2011.04.29. 03:42
Ajánlom
Április 28-án, csütörtökön este mutatták be a Bárka Színház legújabb darabját: az Éjféli meséket. A darab megszületése sajátos nyelvek közötti együttműködést követelt, hiszen rendezője az ukrán Vladislav Troickij volt. Szövegét E.T.A. Hoffmann műveiből maguk a színészek ollózták össze. Különleges látványvilága és sötét hangulata kifejezetten felnőtteknek szól.

A rendező, Vladislav Troickij és a Bárka Színház társulata egy nagyon különleges darabot alkotott: a színészek által csak Vladként emlegetett Troickij módszere a kötött szöveg és az improvizatív játék sajátos összeházasítása. A meghatározott gondolatcsoportok: művészet, vallás, zene, halál, szerelem, színház köré épülő, kötött konfliktushelyzeteket a színészek az általuk kiválasztott hoffmanni mondatokra improvizálva oldják meg. A történések egymásutánisága nem képez lineáris cselekménysorozatot, sokkal inkább egy asszociációs lánc mentén halad.


E.T.A. Hoffmann a német romantika második generációjának képviselője: ízig-vérig német. Homályossága és elvont misztikuma nagyon jellemző általában a 19. század elejére és különösen pedig a német romantikafelfogásra. A hétköznapi csodák abszurd ellentéte a létezés kínzó, fájdalmas és céltalan lebegésével, a szabálynélküliségében kényszerpályán a végzete felé robogó élet: ezek jellemzik leginkább Hoffmann világát is. Ami azonban őt megkülönbözteti kortársaitól, azt Heine úgy fogalmazta meg hogy ‘egész műve nem más, mint egy rémült sikoly húsz kötetben.' Nehéz volna tagadni. Szerb Antal azonban hozzáteszi, hogy hamis képet festenénk róla, ha csupán ennyivel beérnénk. Szükségképpen hozzátartozik alakjához az érzékeny, intellektuális humor és sajátos báj is. Csak ezzel lehet teljes a kép.


A korabeli romantikusok kedvenc műfaja a mese. A darab címe sem a stílust, hanem a műfajt jelöli meg. Mit keres hát a mese a színpadon? - kérdezheti joggal a néző. A válasz igen egyszerű: a tartalom a mese, méghozzá sok-sok mese, ömlesztve, válogatás nélkül - a forma pedig a színpadhoz formált epikus hangvételű dráma.


Az előadás uralkodó stíluseleme a zeneiség. Ilyen jelleget kölcsönöz a darabnak egyfelől a jelenetek metaforikus, staccato ütemű váltakozása. Másrészt minden jelenetnek, legyen az hosszabb, vagy rövidebb, megvan a maga üteme és intenzitása s ezek az eltérő ritmusok is adnak egyfajta stílizált muzikalitást. A sokszor és szívesen alkalmazott csöndek, jóllehet sokszor mélyebb jelentést hordoznak, de nagyban közrejátszanak a jelenetek tartalmi elválasztásában és a ritmus kialakításában is. Megkérdőjelezhetetlen hangulatteremtő ereje van a szerves egységként a cseleményekbe olvadó, olykor akcióvá előlépő dalbetéteknek, szépséges aláfestő zenének, éneklésnek is. Mindezt pedig szerves egységgé gyúrja a Hoffmannal vont párhuzam, aki művészi önmagát elsősorban zenészként és csak másodsorban mint írót definiálta.


A bemutató estéjén az előadás legkiforrottabb eleme a karakterek színészi megformálása volt. A színészek saját maguk számára teremtették meg a különböző hoffmanni alakokból összegyúrt szerepeket. A karakterek mind a maguk saját ütemében, lassan lépnek elő a sötétből, hogy megmutassák nelünk teljes valójukat. Végig érdemes a csendesekre is figyelni. Annak ellenére, hogy a cselekmények ilyen véletlenszerűen, inkább hangulati érték, mintsem tartalom alapján követik egymást, az egyes karakterek megformálása és a szereplők egymás közötti viszonyai nagyon világosak, jól érthetőek és egyszerre nagyon hitelesek is voltak. Meglehetősen egyenletes az egyes színészek színpadi jelenéléte: ez a munkafolyamat során a darab részévé vált és a színészek által sokszor hivatkozott empátiáról tanúskodik. Az egységesen magas színvonalból azonban egy másik dimenzióba emelkedik a Nagypál Gábor által megformált Zaches-Cinóber alakja. A karakter egyszerre megnyugtató és felkavaró, egy mindentudó bolond, a csavargó senki, aki ‘tüske' a többiek szemében. Nagypál játéka nagyszerű: eredeti és meghökkentő.


A szerzőként a színlapon feltüntetett ‘E.T.A.Hoffmann nyomán' kifejezést leszűkítően kell értelmeznünk. Jóllehet a szövegkönyv - ha van, bár ez nem valószínű- nem követi szolgai módon Hoffmann egyik művét sem, azonban aligha született hazai színpadon még egy olyan mű, amely ennyire átfogóan, ilyen teljességében, ilyen intenzíven és ennyire részletgazdagon adná át a szerző érzelem- és szimbólumvilágát, magyarul: ami ennyire Hoffmannról szólna.


Nem szabad azonban túlhajtani a nézők Hoffmann-ismeretének firtatását. A darab érthető és továbbgondolható akkor is, ha valaki nem átfogó irodalmi ismeretekkel érkezik. Ez annak köszönhető, hogy a rendező -ahogyan ő maga is állítja-, valóban nem kényszeríti rá saját szimbolikáját a darabra, hanem hagyja érvényesülni a színészek eltérő ismeretanyagát, saját személyes értelmezését. Nem eshetünk mi sem abba a csapdába, hogy valamilyen szimbólumot csakis egy bizonyos mű ismerete és annak megfelelő értelmezése által érthetünk meg helyesen. A rendezés teret ad annak, hogy mindenki a saját életélményein átszűrve a maga képére formálja a mondandót és az üzenetet. Ez a szabadság azonban felelősség is. Aligha lesz élvezhető a darab annak, aki nem a legteljesebb nyitottsággal, a legnagyobb önátadással és gondolkodó, aktív befogadókészséggel ül be a nézőtérre. Ha azonban így tesz és aktívan közreműködik a darab befogadásában, akkor jó eséllyel egy elementáris erejű, mély értelmű, olykor húsbavágóan őszinte élményben lehet része.


A fent vázolt összetettség sajátos dimenziókat szül. A nyilvánvaló térbeli síkon kívül a történések előrehaladta egy szűkülő és lefelé kavargó spirálba tart. A kezdetben mégoly szétfolyó események egyre sűrűbbé és egyre nyomasztóbbá válnak. A történések többnyire párhuzamosak, ritkán szinpotikusak. Néhány különösen jól sikerült jelenet, pedig például amikor egyértelművé válik a baba-szimbólum, épp ennek az egységességnek az erejét használja ki.


És hogy vajon ma mennyire aktuálisak a zöldlombú erdőben visszhangot verő, ködös halálsikolyok? Ezt ezen a nézőtéren csakis a néző dönti el. A döntés szabad, de vigyázat! Dönteni kötelező.

 


http://fidelio.hu/szinhaz/premier/premier_ejfeli_mesek

Író: E.T.A. Hoffmann; rend.: Vladislav Troickij; szereplők: Spolarics Andrea, Réti Adrienn, Szorcsik Kriszta, Varjú Olga, Varga Anikó, Pásztor Tibor, Gados Béla, Ilyés Róbert, Nagypál Gábor, Dévai Balázs

További előadások

 

 

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Egy hallgató azt írta, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával” – Interjú Némethy Attilával

Némethy Attila zongoraművésszel, a Zeneakadémia tanárával a Bartók Rádiónál vezetett műsorairól, a közönség érdeklődéséről és a hagyományok átadásáról beszélgettünk.
Vizuál

Kern András előtt tiszteleg a FILMIO

A Nemzeti Filmintézet streaming platformján négy napig ingyenesen láthatunk három, Kern András főszereplésével készült magyar filmet.
Színház

Játszani kell, nem belehalni – Esztergályos Cecília 80

A Kossuth-díjas színésznő január 26-án ünnepli a 80. születésnapját. Noha legtöbben a Família Kft. című tévéfilmsorozatból ismerik, mindmáig aktív színészi pályáján szép számmal fordultak elő jelentős filmes és színházi alakítások is.
Színház

Csiby Gergely egy keményen eldurvuló válást állít színpadra az Art-Színtérben

A Rózsák háborúja című előadás lesz az első produkció, amely kifejezetten az Art-Színtér idén birtokba vett terébe készül. Az előadást február 20-án mutatják be. A rendezőt társulati létről, szabadúszásról és a készülő előadásról kérdeztük.
Klasszikus

Egész napos zenepedagógiai programmal emlékeznek Lukácsházi Győzőre a Magyar Zene Házában

Fél évvel ezelőtt hatalmas veszteség érte a hazai életet, a tavaly elhunyt Lukácsházi Győzőre most koncerttel és szakmai programokkal emlékezik a Magyar Zene Háza február 4-én.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Plusz hír

Több mint kétszáz év után visszakerülnek az elhurcolt Parthenón-márványok Athénba

Még idén visszakerülnek Athénba a több mint kétszáz éve a londoni British Múzemban őrzött, az Akropoliszról származó ókori márványszobrok és reliefek – szúrta ki a Magyar Hang a The Times oldalán.
Plusz beszámoló

A vöröscsillag, amely rock’n’rollt köhög – a Magyar Zene Háza új, poptörténeti kiállításán jártunk

Január 22-én nyílt meg a Magyar Zene Háza első időszaki kiállítása „Nekünk írták a dalt!” címmel, ahol 1957-től egészen az első Sziget fesztiválig, 1993-ig járhatjuk végig a magyar pop-rock zene történeti állomásait.
Plusz lapszemle

Zoboki Gábor: „A művészeti intézményeknek általában Kelet-Európában az a legnagyobb bajuk, hogy művészemberek állnak az élén”

Hosszú interjúban nyilatkozott a ma hatvanéves Zoboki Gábor építészi munkájáról, zenei kötődéseiről, és azt is elárulta, miért gondolja, hogy egy építész ideális jelölt lenne a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára.
Plusz ajánló

Egy körkép négyszögesítése a februári Fidelióban

Állandó tartalmaink mellett mostantól rendszeresen megtalálja a Fidelio magazinban a szerkesztőség rövid recenzióit is. A februári számot keresse az ismert terjesztési pontokon!
Plusz hír

Elmarasztalta Litvániát az EJEB egy LMBTI témájú mesekönyv cenzúrázása miatt

Elítélte az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) hétfői határozatában Litvániát amiatt, hogy egy LMBTI témájú mesekönyvet cenzúrázott. A bírói testület úgy ítélte meg, hogy a szerző véleménynyilvánításhoz való joga ezzel sérelmet szenvedett.