Nem sportoldal a Fidelio - bár a Bajnokok Ligája kapcsán már érintettük a témát -, de hogy mégis joggal használjam e felületet a Barça iránti rajongás kifejezésére, ezúttal nem Valdés, Alves, Piqué, Puyol, Xavi, Villa, Iniesta, Bojan, Messi, Jeffren, Pinto, Mascherano, Keita, Busquets, Pedro, Milito, Maxwell, Adriano, Abidal vagy épp Guardiola mester erényeit fogom ecsetelni, hanem a klub aktuális himnusza lesz a poszt témája. (És akkor még egy bírói fejcsóválásra sincs igazán ok.)

A frappánsan El Cant del Barça címre hallgató örökzöldet először 1974. november 27-én énekelték nyilvánosan: a klub fennállásának 75. évfordulóját ünneplő rendezvénysorozaton hangzott fel, az Oriol Martorell vezényelte kórusban 3500-an voltak. A szöveget Jaume Picas és Josep M. Espinàs írta - mindketten írók és újságírók, a Nova Cançó (Franco-ellenes művészeti és zenei mozgalom, mely többek közt katalán nyelvű dalokkal igyekezett a diktatúrával felvenni a harcot) oszlopos tagjai -, a zene pedig Manuel Valls i Gorina szerzeménye. Az 1920-ban született és 1984-ben elhunyt komponista jogi tanulmányai mellett a Liceu konzervatóriumát is elvégezte, ott Aita Donosita tanítványa volt. Manuel Valls i Gorina egyebek mellett a Katalán Zenetudományi Társaság és a Katalán Kulturális Kongresszus tagjaként igyekezett előmozdítani a helyi zene ügyét, írásaiból pedig hazai és nemzetközi szakfolyóiratok, valamint az El País napilap olvasói tájékozódhattak; és komponistaként sem csupán az El Cant del Barça szerepel a neve mellett. Komolyzenében szakavatott olvasóink hosszú kommenteket tudnak írni munkásságáról is, ebben nem kételkedem, sőt épp arra biztatnám őket, hogy tegyék meg.

A fair play jegyében természetesen várom a Real-szurkoló kommentelőket is, mert szimpatikus játékos Xabi Alonso, Sergio Ramos (akinek őszintén drukkolok, hogy megkapja a Premios a la Solidaridad en el Deporte kategóriadíját), Iker Casillas és Özil, ám nekik ma este reményeim szerint maximum a játékvezető oszt lapot.

De még mielőtt végzünk a bejegyzéssel, gyorsan tegyük ide Joan Manuel Serrat dalát, ennek ugyanis egyszerre van barcelonai és magyar vonatkozása. A kulcsszó pedig Kubala László, akit a klub 100. évfordulóján, 1999-ben a csapat történetének legnagyobb játékosává választottak, és akinek húszezer szurkoló jelenlétében leleplezett szobra ott áll a Camp Nou előtt.