A lengyel filmiskola alapítójának tekintett rendező azt vallotta: "A Jóisten két szemet adott a rendezőnek - egyet, hogy a kamerába nézzen, és egy másikat, hogy mindarra riasszon, ami körülöttünk zajlik.”
Wajda Suwalkiban született 1926. március 6-án. Katonatiszt apját a második világháborúban, 1940-ben kivégezték a szovjetek Katynban. Az árván maradt fiú dolgozott munkásként, segédkezett templomok kifestésében, 1942-től harcolt a nácik ellen. A háború után festészetet tanult a krakkói képzőművészeti akadémián, 1952-ben a lódzi filmfőiskolán szerzett rendezői diplomát.
Első műveiben a háború Lengyelországra gyakorolt hatását vizsgálta. Az olasz neorealistákat idéző A mi nemzedékünk (1954) elsősorban hangvételében és formanyelvében hozott újat. Az 1957-es Csatorna világszerte ismertté tette nevét és a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját.
Kapcsolódó
„Ez a szerep legyőzi az embert”
A Magyar Állami Operaház márciusban 6-án mutatja be Wagner A walkür című háromfelvonásos zenedrámáját. A Budapesti Wagner Napokon is gyakori vendég lengyel basszbaritonnal, Tomasz Koniecznyvel beszélgettünk, aki Wotan szerepében lép majd színpadra.
A háborús trilógia harmadik része a Jerzy Andrzejewski regénye alapján készült Hamu és gyémánt (1958). A főszerepet játszó Zbigniew Cybulski a háború utáni lengyel nemzedék hőse lett, afféle kelet-európai James Dean mítosza szövődött alakja köré.
Wajda aktuális témát először az Ártatlan varázslókban dolgozott fel (1960). Ő maga első érett filmjének a Sámsont (1961) tartotta. Ennek zsidó egyetemista főhőse egy antiszemita tüntetésbe keveredve önvédelemből öl. A világháború témájához 1970-ben a Hamu és gyémánttal rokonságot mutató Tájkép csata után című filmmel tért vissza, amelynek forgatókönyve Tadeusz Borowski írásainak alapján készült.
A klasszikus lengyel irodalom számos darabját filmre vitte: Jarosław Iwaszkiewicz műve alapján készült a lírai Nyírfaliget és a filozofikus Wilkói kisasszonyok, a Władysław Reymont regénye alapján forgatott Az ígéret földje pedig a lengyelországi kapitalizmus kialakulását írja le. (2015-ben ezt választották meg minden idők legjobb lengyel játékfilmjének.)
Andrzej Wajda
Lengyelország sztálinista múltját elemezte az 1976-os Márványember.
az 1981-es Vasember már a Szolidaritás mozgalom születéséről szólt. A film a cannes-i filmfesztiválon megkapta a fődíjat, de a szükségállapot bevezetése után az összes szocialista országban betiltották. A múlt század második felének lengyel történelméről, a lengyelországi munkásság és értelmiség demokráciáért folytatott küzdelméről szóló Ember-trilógia lezárása a több mint három évtizeddel később, 2013-ban forgatott Walesa - A remény embere, amelynek hőse a Szolidaritás Nobel-békedíjas alapítója, a későbbi lengyel államfő.
A rendező a szükségállapot 1981. decemberi bevezetése után hivatalosan nem emigrált, de Párizsba költözött. Az ott készült Danton, amely a francia forradalmi eseményeket állította párhuzamba a lengyelországi eseményekkel, elnyerte a brit filmakadémia díját a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, és Wajda a legjobb rendezőnek járó francia César-díjat is átvehette.
A rendszerváltás idején tért haza, a szenátus tagjává választották. 1999-ben elkészítette Adam Mickiewicz eposzának, a nemzeti lét értelmét vizsgáló Pan Tadeusznak a filmváltozatát. 2002-ben mutatták be Aleksander Fredro Bosszú című vígjátékából készült filmjét, amelynek érdekessége, hogy az egyik főszerepet a lengyel-francia Roman Polanski filmrendező alakította.
Túl a nyolcvanon, 2007-ben személyes drámát forgatott a katyni vérengzésről, amelynek apja is áldozatul esett. A Katyń (Az ígéret földje, a Wilkói kisasszonyok és a Vasember után) negyedik Oscar-jelölt filmje lett. Két évvel később részben Márai Sándor novellájából készítette az elmúlást ábrázoló Tatarakot. A lengyel filmintézet a rendező Powidoki (Emlékképek) című utolsó alkotását nevezte idén Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában.
06 (Fotó/Forrás: Europeanfilmacademy.org)
Andrzej Wajda művészetét világszerte számtalan díjjal ismerték el.
2001-ben a francia Becsületrend parancsnoki keresztjével és Németország Nagy Érdemkeresztjével, 2011-ben Lengyelország legmagasabb állami elismerésével, a Fehér Sas Rend a kék szalaggal, a következő évben a Magyar Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozatával tüntették ki. Idén Gdansk díszpolgárává választották. Wajda nevével az Amerikai Mozgókép Alapítvány (American Cinema Foundation) Szabadság-díjat alapított, amelyet kelet- és közép-európai rendezőknek adományoznak.
A művész Krakkóban japán rajzokat és képregényeket bemutató múzeumot hozott létre, 2002-ben filmrendezői mesteriskolát nyitott Varsóban.
Mészáros Márta Andrzej Wajdáról
"Zseniális művész és nagy szabadságharcos volt - mondta Mészáros Márta Andrzej Wajdáról. "Magyarországon ilyen kaliberű művészek, legalábbis filmesek nincsenek. Egész életében a lengyel szabadságért harcolt, részt vett a Szolidaritás mozgalomban, közeli barátság fűzte Lech Walesához és II. János Pál pápához is. A legszabadabb ember volt, akit ismertem."
A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező kiemelte azt is: Andrzej Wajda rendkívül színes személyiség volt, a filmkészítés és a közéleti szerepvállalása mellett festett és filmrendezői iskolát is indított Varsóban. "Ha valaki ismerni akarja a lengyel történelmet, meg kell néznie Andrzej Wajda filmjeit" - fogalmazott. Mészáros Márta szerint a filmrendező szelleme; szabadságról, demokráciáról és tisztességről szóló alkotásai ma is rendkívül erős jelenléttel bírnak Lengyelországban. Filmjei közül a magyar rendező korszakalkotó, társadalmi szempontból alapvető műként emelte ki a Hamu és gyémánt, a Vasember és a Katyn című alkotásait.
"Andrzej Jancsó Miklós nagy barátja volt, a Szegénylegények összekötötte őket. Amikor Londonban látta a filmet, azt írta egy levelezőlapon, hogy Jancsó, most már elmehetek hozzád asszisztensnek" - mesélte a magyar rendező.
hírlevél
