A legtöbben az Ablak című műsorból ismertük, de unokája segítségével online is segített tanácsaival a hobbikertészeknek. Tavaly július 28-án ünnepelte századik születésnapját, aminek alkalmából még a BBC is köszöntötte egy kisfilmmel. 

Bálint György Gyöngyösön született 1919-ben. Édesapja, Braun Izidor vállalkozó szellemű középbirtokos volt, több nyelven beszélt, édesanyja, Koch Rozália polgári iskolát végzett. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, 1937-ben érettségizett a főgimnáziumban. Fiatalkori példaképeinek egyike Petschauer Attila olimpiai bajnok kardvívó volt, akit egyszer a gyöngyösi vívók meghívtak egy vívóversenyre, és a bemutató asszón Bálint György lehetett az ellenfele.

Kertészmérnöki oklevelét a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Akadémián 1941-ben kapta meg. A végzés után hazatért családjához, apja már nagybeteg volt. Halála után ő lett a családfő, vezette a gazdaságot és tanított a Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesületben. 

Egyetlen testvére maradt csak életben. A háború után hazatért, a gyöngyöshalmaji birtokon megpróbálta folytatni a gazdálkodást. 1945-ben megnősült, fia, Bálint János 1946-ban született. 1948-ban kulákká nyilvánították, internálással fenyegették, elvették a földjét. Feleségével és kétéves kisfiával Budapestre menekültek a családi birtokról.

Bálint gazda (Fotó/Forrás: Bálint gazda Facebook-oldala)

1949-ben a Magyar Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát szerzett, előbb a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából agrártankönyveket írt és szerkesztett, majd a Kertészeti Kutatóintézetben dolgozott. 1953-59-ig a Mányi Állami Gazdaság főagronómusa volt. Ezt követően a Fejér Megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának főkertészeként dolgozott. 1964-67-ig Budapesten, az Állami Biztosító Főigazgatóság szakértője volt, majd 1981-es nyugdíjazásáig a Kertészet és Szőlészet című lap főszerkesztői teendőit látta el. Ezzel egy időben szerkesztette a Kertgazdaságot, a Kertbarát Magazint és a Kerti Kalendáriumot is. Rendszeresen publikált a Népszabadságban, a Magyar Nemzetben, a Szabad Földben és a Nők Lapjában.

Első feleségétől közben elvált, majd 1972-ben újranősült. 1981-től 2009-ig a Magyar Televízió Ablak című közérdekű magazinműsorának állandó munkatársa volt, 1991-től főszerkesztője lett a csatorna Gazdaképző című adásának.

Az MTV Ablak című műsorának stúdiója, Dr. Bálint György (Bálint gazda) és Kóthy Judit szerkesztő, 1985. (Fotó/Forrás: Fortepan/adományozó: Rádió és televízió újság)

Több mint 30 szakkönyvet írt, heti- és napilapok rendszeres cikkírója.

Néhány éve létrehozta és unokájával együtt naponta frissíti honlapját, ahol hobbikertészek munkáját segíti.

Hetvennyolc évesen vette feleségül Récsey Antóniát, aki korábban több szakkönyvét szerkesztette. Önéletrajza, Keserédes éveim címmel már közös munkájuk eredménye. Büszke arra, hogy fia, János és unokája, András is kertészmérnök lett, sőt miként ő is, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem dékánjai voltak. Legújabb könyve, a Bálint gazda, a százéves kertész (Bánó Andrással közösen) a Helikon Kiadónál jelent meg.

Bálint gazda (Fotó/Forrás: Bálint gazda Facebook-oldala)

Ennek kapcsán készített vele interjút lapunk. 

Azt milyen belső stratégiával dolgozta föl, hogy gyerekkorában ennyire sok mindent megtanult az apjától, utána a főiskolán is továbbfejlesztette ezt, hogy kamatoztathassa a saját birtokon, és éppen mire minden egyben volt, addigra már nem volt birtok, és már nem a saját földjén, hanem egy állami gazdaságban találta magát?

Nézze, abban a pillanatban, amikor Gyöngyösön a gazdaságot tőlünk másodszorra is elvették, ez nem jelentett különösebb lelki megtörést számomra, mert akkor egy olyan világ volt. Akivel csak találkoztam, mindenki azon panaszkodott, hogy elvették tőle a gyárát, az üzletét a külkereskedelmi vállalatukat; szóval az egy olyan világ volt, hogy az emberek hozzászoktak. De furcsa módon, ahogy öregszem, egyre több nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor saját gazdája voltam a földnek és megint visszaemlékezem apámnak a mondására, hogy

És ezt érdekes módon megtaláltam a római latin irodalomban is, mert Cicero, amikor kikerült a szenátusból egy szavazás értelmében, akkor a következőt hagyta a szenátus elnökének: Nihil melius nihil homine libero dignius, quam agricultura – azaz: Semmi sem méltóbb az emberhez, és semmi sem tesz szabadabbá, mint a gazdálkodás.