Benkő László középiskolás korában kezdett el zenélni, játszott a Benkó Dixiland Bandben, majd a Próféta együttesben, ami az Omega egyik elődje volt.
Az Omega 1962 szeptemberében alakult, Benkő kezdetben zongorán játszott, majd orgonán, amikor pedig 1968-ban Presser Gábor csatlakozott billentyűsként, többféle hangszeren kezdett zenélni: furulyán (Kiabálj, énekelj, Ha én szél lehetnék), trombitán (Trombitás Frédi, Régi csibészek), citerán (Kállai kettős), de azért időnként visszatért a zongorához is.
Az Omega együttes 1971-ben: Benkő László, Mihály Tamás, Debreczeni Ferenc, Molnár György és Kóbor János (Fotó/Forrás: Szalay Zoltán / Fortepan)
Benkő László a hangját is megmutatta, először a slágerfeldolgozásaikban, majd két saját szerzeményében, a Rózsafákban és a Vasárnapban is.
Presser távozásával visszatért a billentyűsökhöz, beleértve a szintetizátort, amit 1973-ban az Omega használt először.
Az együttes jelenlegi tagjai közül ő alkotott a legtöbbet önállóan, de az 1990-es évektől szerepet a Rádiókabaré műsoraiban is, leginkább Ihos Józseffel együtt volt hallható.
2002-ben új zenekart alapított, az instrumentális szintetizátorzenét játszó B-Projektet, és rendszeres vendégművésze volt a Bulldózer együttesnek, valamint a Megapolis tribute együttesnek, amivel az Omega dalait játszották. 2009-től a szombathelyi Weöres Sándor Színház zenei vezetője volt.
2017-ben májrákkal diagnosztizálták, de felépült és folyamatosan koncertezett.
Fejléckép: Benkő László (fotó: Stekovics Gáspár / Wikipédia)
hírlevél
