Csíkszentmihályi Mihály az összpontosított elmeállapot pszichológiai koncepciójának, vagyis a flow-élménynek a kidolgozója volt, azt kutatta, hogy mi a boldogság és az emberek mitől boldogok.

A tudós Fiuméban született magyar nemzetiségű családba, ám a második világháború végén szüleivel Velencébe menekültek. Itt sem maradtak sokáig, hamarosan már Rómában éltek, ahol a fiú alkalmi munkákat vállalt.

A középiskola elvégzése után Csíkszentmihályi az Egyesült Államokban tanult tovább pszichológia szakon, ám nem volt elégedett az oktatással. Tanárai tanácsára átiratkozott az Államok legjobb tíz egyetemének egyikére, a Chicagói Egyetemre.

Ez más területeken – például sakkozás vagy hegymászás közben – is megfigyelhető jelenség volt, akkor jelentkezett, amikor az emberek jól érezték magukat. Amikor Csíkszentmihályi professzori állást kapott az egyetemen, elindította ez irányú kutatásait és interjúk mentén igyekezett feltárni a boldogsághoz vezető folyamatokat. Később ebből született a „flow” fogalma.

Felfedezéseiről könyvet írt, ám a kiadvány nem aratott nagyobb sikert. Kutatásait azonban nem adta fel, az úgynevezett Experience Sampling Method technikájához nyúlt, amivel pontosabb adatokat kapott.

Csíkszentmihályi már csaknem 60 éves volt, amikor jelentkezett egy kiadó, hogy megjelentetne egy tudományos igényű könyvet a flow-ról.

1999-ben Kaliforniába költözött és ott folytatta tovább tevékenységét. Különös figyelmet fordított a tehetséggondozásra is, alapelve volt, hogy a magas szülői elvárások és a támogató háttér együttesen eredményezik a sikert.

Munkásságáért 2011-ben Széchenyi-díjjal, 2014-ben a Magyar Érdemrend nagykeresztjével, 2015-ben pedig Prima Primissima díjjal tüntették ki. Az MTA külső tagjaként is dolgozott, szakterülete a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás volt.

Családja körében, otthonában hunyt el.

Fejléckép forrása: Csíkszentmihályi Mihály / Facebook