A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett zenetudományi, népzenekutatói (1956) és zeneszerzői (1958) oklevelet. Főtanszak tanárai Kodály Zoltán és Szervánszky Endre voltak. A Néprajzi Múzeum, a Népművészeti Intézet Néprajzi Osztálya és az MTA Népzenekutató Csoportjának külső (1951–), majd belső munkatársa (1957–).1974-től tudományos munkatársa, 1987-től főmunkatársa. 1998-ban nyugállományba vonult, de tudományos tanácsadóként továbbra is bejárt az Intézetbe.
A Magyar Népzene Tára zenei elvű rendszertani kiépítésén, különböző monográfiákon, továbbá a magyar népzene törzsrétegében variáns-vizsgálattal foglalkozott. Tanulmányai zenetudományi folyóiratokban jelennek meg. Sajtó alá rendezte a Magyar Népzene Tára VI. kötetét Járdányi Pállal együtt (Népdaltípusok, 1973). – Fő műve A somogyi magyarság népzenéje (Együd Árpád: Somogyi népköltészet c. műben, Kaposvár, 1975).
Tudományos kutatásai során 1947 óta 190 belföldi, horvátországi, romániai, szerbiai, szlovákiai helyszínen kb. 7.000 népzenei dallamot gyűjtött, a magyar mellett nemzetiségi, szomszédnépi anyagot is. Eddigi eredményei három önálló kötetben és 20 tanulmányban jelentek meg. Zeneszerzői munkássága alatt kórusműveket, dalokat, népzenei témákra készített feldolgozásokat, kamaraműveket komponált.
Fő tevékenysége mellett intenzíven foglalkozott oktató-közművelő feladatokkal. Népzeneismeretet, gyűjtésmódszertant, gyakorlati hagyományőrzést, -ápolást tanít egyetemeken, tanfolyamokon, táborokban.
A népzenetudomány egyik legkiválóbb tudósától búcsúzik.
Egy felvétel őrzi a Youtube-on a szavait:
hírlevél
