„Gondolatébresztő, jó szórakozást kívánok!”, mondta Sándor Pál filmrendező múlt hétvégén a Rákospalotán rendezett II. Rövidfilm Szemle (RÖFI) nyitó estjén. A fesztiválnak november 18-a és 20-a között a Csokonai Művelődési Központ adott otthont, „Anno” című programsorozata keretében. Idén a főszerep a filmművészeté volt.

A csípős esti levegő és a hosszas buszozás után felüdülés belépni a művelődési ház fogadóterébe, ahol zajlik már a sürgés-forgás. Jegyvásárlás, gyors kávézás, sütizés után indulunk helyet keresni a nagyterembe. Ez meglehetősen nehéz műveletnek bizonyul, ugyanis tele a nézőtér. Ez, úgy látszik, Sándor Pált is meglepte, aki a Csokonai által meghirdetett rövidfilm pályázat zsűrijének elnöke volt. Rég látott egy teremnyi magyar embert magyar filmet nézni. Öröm ez számára, hiszen nekik, magyar filmkészítőknek, mi vagyunk a elsődleges közönség. Önkénytelenül is mosoly ül az ember arcára: érezni, hogy itt minden érdeklődőt megbecsülnek.

Rövidfilmekről lenne ugyebár szó. Olyasmi lehet ez, mint mikor egy írónak pár oldalba - vagy akár egy percbe - kell sűrítenie a mondanivalóját. Egy novella sem engedhet meg magának olyan terjedelmet, mint egy regény, de lehet, pont ez az erőssége. A rövidfilm koncentrátum: nagy tejeskávé helyett egy ütős eszpresszót kap a néző.

Az RÖFI első napján többek között két olyan rövidfilm premierjét láthattuk, amelyek megvalósítását a XV. kerületi önkormányzat támogatta.

A tavalyi közönségdíjas Szirmai Márton idén a Legenda című rövidfilm tervével nyerte el a pályázatot. Gyönyörű napfényes délutánba csöppenünk az Epres-kertben, a Képzőművészeti Egyetem alkotótelepén. Egy idős pár sétál a parkban, a hölgy leülteti férjét egy padra. Szavaik különös gyengédséggel mutatják be azt, mennyi szeretet lehet egy kapcsolatban sok év elteltével is. Az úr cigarettázás közben szóba elegyedik egy fiatal tanárral. A felesége, Ili néni (Tímár Éva), a legenda: tanárnőként dolgozik a Képzőn.

Közben az egyik műtermében diákok készülnek egy rajzórára. Hallatszik, ahogy szalad a szén a lapokon. Középen az állványon egy alma áll. A hallgatók mégis egy idős női alakot rajzolnak. Az időzítést rendkívül hatásosan használták az alkotók, hagyják, hogy a gyönyörű képek magukért beszéljenek, csupán a gesztusokat kell figyelni.

A filmfolyamot záró másik premier a Lőrincz Nándor és Nagy Bálint alkotópáros 180/100 című alkotása. A főszereplő Roli (Kovács Lehel) „ideges típus”, orvosa javaslatára 24 órán keresztül egy vérnyomásmérő gépet kell hordania. Ráadásul ezen a napon döbben rá, hogy párkapcsolata már nem működik. A helyszín az éjjel csillogó, majd reggeli napfényben sütkérező Dunakorzó.  Veszekedés, filozofálás a barátokkal, a barátnő kémfilmbe illő megfigyelése, sörbefolytott bánat jelenedik meg a vásznon. A legképtelenebb pillanatokban kezd el zúgni a vérnyomásmérő; ekkor a cselekmény szándékosan megtorpan. „Jaj, szegény!” - sóhajt fel a néző.

A terem szélén Tóth Balázs filmszakos hallgató werkfotói sorakoztak. Betekintést engedtek az alkotás pillanataiba, és valamennyire úgy érezhettük nézőként, hogy ott voltunk a helyszínen. Alkalmunk volt találkozni a filmesekkel és a stábbal, hallhattunk anekdotákat a forgatásról.

A légkör egész este relaxált és barátias volt, a szakmán kívüli látogatók is találhattak megragadó ötleteket, képi megoldásokat és történeteket. Utolsó mozzanatként, ünnephez illően, koccintottunk.

„Tetszett-e?” kérdeztük egymást, lelkes csevegésünktől volt hangos a 125-ös hazafelé.

Írta: Gézárt Anna