Idegen hanghordozóról származó nagyon rövid részletek sokszorosítása is engedélyköteles - mondta ki a luxemburgi bíróság a Metall auf Metall jogvita eredményeként, amely húsz éve tart a Kraftwerk düsseldorfi zenekar és Moses Pelham zenei producer között. A testület a Kraftwerk számára hozott kedvező döntést.
A bírák azonban egy kivételnek teret engedtek: egyetlen hangszelet használata megváltoztatott és fel nem ismerhető formában nem számít "idézésnek", így nem sérti az eredeti mű szerzői jogait.
A jogvita abból eredt, hogy a Moses Pelham által írt, Sabrina Setlur előadásában hallható, 1997-ben megjelent Nur mir című dalban engedély nélkül vették át a Kraftwerk zenekar Metall auf Metall című 1977-es hangfelvételéből egy két másodperces, fémes koppanásokat imitáló zenei részletet. A rapperrel közös dalában, a két másodpercnyi rész ismétlése adta a dal alapját.
Emiatt Ralf Hütter, a Kraftwerk egyik alapítója szerzői jogsértés miatt beperelte Pelhamot. A jogi vita végigment a német igazságügyi rendszeren. Hosszas eljárás eredményeként korábban a BGH két külön ítéletében is a felpereseknek kedvező és a samplingelők számára kedvezőtlen álláspontot képviselt, a gyakorlatban kötelezővé téve az engedélykérést a csekély terjedelmű tartalom felhasználása esetén is.
A jogvita korábbi szakaszában a Szerzői jog a XXI. században blog foglalta össze az ügy kapcsán felmerülő kérdéseket:
"A Német Szövetségi Bíróság (BVerfG) szerint az alapul szolgáló jogvita a hangfelvétel-előállítókat az UrhG 85.§ (1) bekezdés 1. mondata szerint megillető kapcsolódó jogi rendelkezések és a felhasználóknak az UrhG 24.§-ában foglalt szabad műhasználati jog ütközéséről szól. Mindazonáltal e jogok egyaránt a német Alaptörvény 14. cikk (1) bekezdésén és az 5. cikk (3) bekezdés 1. mondatán nyugszanak.
Előbbiek vonatkozásában a tulajdon szentsége, utóbbi esetben pedig a művészeti szabadság alapjoga szolgál háttérnormaként.
A német jogrend elismeri a hangfelvétel-előállítók vagyoni jogait, de ez semmi esetre sem eredményezhetik korlátlan monopóliumok létrejöttét, vagyis e jogokat a jogalkotó bármikor korlátozhatja. Az eljáró bíróságok mérlegelés útján döntenek arról, hogy konkrét felhasználás esetén mely jogok és érdekek élveznek elsőbbséget.
A szövetségi bíróság 2016-ban beilleszthetőnek találta a művészeti szabadság alapjogába a hangmintázást. Másrészt valamennyi, már nyilvánosságra hozott mű a társadalmi-kulturális diskurzus részévé válhat, végső soron más személyek művészeti tevékenységének alapját képezheti. Ezt a hangfelvétel-előállítók vagyoni jogai sem akadályozhatják. A bíróság úgy vélte, hogy az az elképzelés is akadályozza a művészeti szabadság érvényesülését, mely szerint a hangmintázás elfogadhatatlan, amennyiben rendelkezésre állnak engedélyezési csatornák, illetve a felhasználó képes lenne maga is rögzíteni a kérdéses hanganyagot.
A német jogalkotó azért biztosította a hangfelvétel-előállítók számára a vagyoni jogokat, hogy a kereskedelmi mértékű „kalózkodással” szemben felléphessenek. A BVerfG szerint a csekély terjedelmű hangminták felhasználása nem tekinthető ilyen tevékenységnek. Vagyis végső soron egy gazdaságilag elhanyagolható hatású tevékenység és a felhasználó személy művészeti szabadsága áll szemben egymással. A szövetségi bíróság határozata értelmében ez utóbbinak kell elsőbbséget élveznie mindaddig, amíg az nem jár világosan gazdasági hátrányokkal a hangfelvétel-előállítók oldalán.
Végül a Német Szövetségi Bíróság (BVerfG) kérte a luxemburgi testületet, hogy foglaljon állást az EU szerzői jogi szabályozásában.
Ez pedig kimondta, hogy idegen hanghordozóról származó nagyon rövid részletek sokszorosítása is engedélyköteles.
DJ-k és producerek ugyanis rendszeresen alkalmazzák a sampling technikát. Az ügyet precedens jellegűnek tekintik a művészi szabadság kérdését illetően.
hírlevél
