A Hagyományok Háza másodszor adta ki a Népművészeti Jelentést, de először készített a Jelentéshez kapcsolódó reprezentatív, 1500 fős, telefonos lakossági felmérést. Eszerint a népművészet társadalmi legitimitása erős:
a válaszadók 91-94%-a fontosnak tartja, hogy az óvodában és az iskolában a gyermekek élőszavas mesemondással, népi kézművességgel és néptánccal is találkozzanak.
A kötet egyik fő megállapítása éppen ezért az, hogy a számottevő társadalmi jelenlét önmagában még nem jelent stabil utánpótlást, aktív bevonódást és koherens képzési vertikumot.
A 2026-os kötet a Csoóri Sándor Program népi tárgyalkotó területre gyakorolt hatását is részletesen összegzi. A Jelentés külön fejezetekben vizsgálja a Program eredményeit Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban. A kötet tárgyalja a felsőoktatás és a tárgyalkotó népművészet kapcsolatát, valamint a kézművesség pedagógiai szerepeit is. A kutatás szerint a magyar népi kézművesség oktatási rendszere töredezett; fennmaradását ma nagyrészt az egyéni elhivatottság, a civil közösségek munkája és néhány kulcsintézmény biztosítja.
A Jelentés egyik legerősebb tanulsága, hogy a népi kézművesség iránti társadalmi érdeklődés ma is erős, a tudásátadás intézményi csúcsa azonban hiányos.
A tét ezért az, hogy ezt a hiányt ne elfedjük, hanem közös szakmai gondolkodás tárgyává tegyük” – mondta a kötet megjelenése kapcsán dr. Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója. A Népművészeti Jelentés 2026 nem lezárt állítások gyűjteménye, hanem vitaalap: olyan szakmai tájékozódási pont, amely a terület következő éveiről szóló közös gondolkodást kívánja elősegíteni. A kötetet teljes terjedelmében már online formában is el lehet olvasni a külön erre a célra készült platformon.
Bővebb információ és a Népművészeti Jelentés digitális elérhetősége itt érhető el. >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Népművészeti ismeretátadás (fotó/forrás: Kinda Botond / Hagyományok Háza)
hírlevél
