Részben az eső elől, amely egyre jobban rákezdett, részben kíváncsiságból behúzódtam a Netcaféba, ahol programokkal, vetélkedőkkel is várják az érdeklődőket. Amíg nem esett, átsétáltam a Palya-udvarba, Gryllus Samu soundpainting-előadására. A soundpainting egy jelnyelv, melyet egy Walter Thompson nevű amerikai zenész fejlesztett ki, hogy segítségével karmesterként össze tudjon hangolni egy olyan performance-t, amelyben egyaránt részt vesznek zenészek, színészek és táncosok. Az összművészetiség korában egy ilyen jellegű jelrendszer nagyon hasznos találmány.
A fesztivál során először vitt az utam Vigántpetendre, a Marquise barokk együttes előadására és útközben Csórompusztán megtekintettem a Hello Wood fesztivál fainstallációit. A Marquise koncertjét a korhű ruhák, kiváló hangszeres zenészek mellett színesítette Kocsis Dénes kiváló ceremóniamester és két nagyszerű énekes Felszeghy Judit szoprán és egy szokatlan hangfaj képviselője, Blaskovics László férfi szoprán. Az együttesből kiemelkedett az énekesnő, akinek hangja és megjelenése fénysugár volt ebben a borongós időben.
A barokk utazás után visszatértem Kapolcsra, hogy a Kobuci Kertben Pál István Szalonna zenekarának koncertjébe röviden belehallgassak. Mire odaértem, már úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék, a zenészek elkezdtek lepakolni a színpadról, s még mielőtt mindenki hazaindult volna, gondolván, hogy elmarad a koncert, a zenekar rázendített a közönség sorai között. A "rövid belehallgatás" helyett még órákat töltöttem itt, hiszen Szalonnáék fittyet hányva az esőre, egész éjszaka nótáztak, örömzenéltek, boroztak a közönséggel együtt. Bár a felhőket nem sikerült elűzni, a rosszkedvnek írmagja sem maradt a Kobuci Kertben mulatozó völgylakókban.
hírlevél
