Nyáry Krisztiánnal egy hosszabb, más témában készült interjúhoz ültünk le beszélgetni péntek délután – amely a jövő héten fog kikerülni oldalunkra –, és szóba került a július 14-én elhunyt Esterházy Péter is.
Hogy vannak-e hagyatékban maradt írásai, még nem tudható. „Aki őt ismerte személyesen, az ugyanolyan embert ismert meg, mint akit a szövegein keresztül. Hallatlan optimizmust és derűt árasztott, olyannyira, hogy az ember hajlamos volt elhinni, hogy az élet vidám és derűs dolog. Ez a felszínen könnyedségnek tűnhet, de ő nagyon őszintén „erkölcsi”, morális ember volt. Nagyon sokan, akik a környezetében voltunk, a hatása alatt álltunk, rengeteget lehetett tanulni tőle” - emlékezett vissza Esterházy Péterre Nyáry Krisztián.
Esterházy Péter (Fotó/Forrás: Dobó László)
Hozzátette, hogy nincs hozzá hasonló szerző a magyar irodalomtörténetben, és a következő időszakban valószínűleg konferenciákon, hosszú cikkekben, tanulmányokban keresik majd Esterházy Péter helyét. „De ő bizonyos módon mindig is ellenállt a besorolásoknak, nem is lehet meghatározni, mit is képvisel az ő életműve. Viszont már most megmondható, hogy nagyon nehéz egy olyan irodalmi és közéletet elképzelni, amelyben nincs benne Esterházy Péter” - nyilatkozta.
A közönség utoljára egy hónapja, a Könyvhéten találkozhatott az íróval. "Végre egy szöveg, amit nem a hasnyálmirigy szóval kezdek” - kezdte akkor megnyitó beszédét Esterházy Péter, aki két alkalommal is dedikált a könyvhéten – volt, aki három órán át sorban egy dedikálásért. Nyáry Krisztián szerint ez nemcsak a közönségnek adott sokat, hanem Esterházy Péternek is – neki ugyanis nagyon fontos volt a személyes találkozás az olvasóival.
hírlevél
