Az állatoknak is van kultúrájuk? S ha igen, miben különbözik az emberétől?

Állatok is képesek tanult viselkedésre, és vannak olyan fajok – például madarak, ragadozó bálnák –, amelyek ezt generációról generációra át is adják egymásnak. Ezt lehet kultúrának nevezni, de szerintem rossz a szóhasználat. Igazi kultúrája csak az embernek van. A kultúra a legfőbb közösségteremtő erő. Alapfeltétele, hogy az egyedek meg tudják osztani egymással a gondolataikat jelek és a nyelv segítségével. Egy közösségnek saját hiedelemvilága, értékrendje, hagyományai vannak. A kultúrától függ, mit tartunk jónak vagy rossznak, milyen tárgyi környezetet hozunk létre. Az állat az őt körülvevő természethez alkalmazkodik, míg az ember új világokat teremt.

Például a csimpánz és az ember genetikai állománya 99,4 százalékban megegyezik. Ami arra utal: a köztünk lévő fejlettségi különbségnek nem elsősorban genetikai oka van. Hanem kulturális?

Mielőtt válaszolnék erre, tisztázzunk valamit! Mi, biológusok a fajok közötti eltéréseket nem fejlődésnek tekintjük, hanem változásnak. Az ember hajlamos lenézni az állatokat és azt gondolni, ő maga annyival magasabb rendű. Pedig csak más mechanizmusok alapján működünk.

A növények nagyszerűen alkalmazkodnak a környezetükhöz, s csomó olyan dolgot „tudnak”, például fotoszintetizálni, amit mi nem. És nem csak az ember az egyetlen gondolkodó lény. 2012-ben Cambridge-ben rendeztek egy nagy neurológiai konferenciát, ahol kimondták: véget kell vetni annak a behaviorista felfogásnak, amely szerint az állat olyan, mint egy gép, csupán ingerekre reagál. Ez nem igaz. Minden állat gondolkodik. Egy rovarnak is eszébe jut öt-tízféle dolog, és ezeket a környezeti tényezők hatására válogatja. Az egérnek sokféle gondolata lehet, és ami a legfontosabb, tanulás révén módosíthatja azokat.

Csányi Vilmos (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Mi mindenen gondolkodnak az állatok?

Például azon, hogyan ejtsék el a zsákmányt. Meglátják a prédát, és levadásszák. A begyakorlott viselkedések automatizmusként működnek, de ez az embernél is így van. Autóvezetés közben nem kell minden egyes mozdulatot újragondolni. A csimpánz agya körülbelül egyharmada az emberének, azzal már rengeteg mindenről lehet gondolkodni. Visszatérve a kérdésére: a csimpánz és az ember közötti kis genetikai eltérés is elég ahhoz, hogy nagy változásokat idézzen elő. Ám a két faj különbözőségének okai elsősorban a kulturális evolúció más-más irányaira vezethetők vissza.

A csimpánzok lényegében ugyanúgy élnek, mint évezredekkel ezelőtt. Megtörténhet, hogy egyszer majd az ő kulturális evolúciójuk is „beindul”? Mint A majmok bolygója című filmben: az emberiség nagy része kipusztul, és kifejlődik a szuperintelligens majomtársadalom.

Egy állatfaj átlagos életideje a bioszférában 10-12 millió év. A csimpánzok körülbelül 6,5 millió éve léteznek. Az emberi élet kezdetét vitatják a tudósok: van, aki néhány százezer évre teszi, mások 1-2 millió évre.

Vagyis a fajok jövőjét nem lehet prognosztizálni?

Az etológusok nem feltételezik, hogy előre kiszámítható irányba fejlődünk. A világ most olyan, amilyen, aztán egyszer csak történhet valami, amitől minden kicsit megváltozik. Ez nem tervezhető folyamat. Az ember valóban gyorsabban kezdett el változni, ám ennek az az elsődleges oka, hogy nem tudta szabályozni a létszámát. Szeretjük ezt haladásnak nevezni, pedig csak annyi történt, hogy kezdtünk túl sokan lenni. Ebben alapvetően különbözünk más fajoktól. Minden állatnak van egy úgynevezett ökológiai fülkéje, vagyis egy adott környezete, amelyben életképes. Az állatok nem váltogathatják szabadon az életterüket a bioszférában. Az ember viszont hordozni tudja a saját ökológiai fülkéjét, és akár a jégmezőkön vagy a sivatagban is kialakíthat civilizációkat. De ahhoz, hogy a Homo sapiens az egyre nagyobb létszámú csoportjaiból közösségeket teremtsen, rengeteg apró genetikai módosulás is kellett.