A legtöbben egyetértenek azzal, hogy Jevgenyij Murzsin behemót ANS-szintetizátora tekinthető az első ilyen hangszernek, amelyet közvetlenül azután építettek, hogy elkészült az első – szintén szovjet gyártmányú – elektromos gitár. Hogy mikor volt ez? A hangszert 1938-ban tervezték, és húsz évvel később fejezték be az építését.

A Szovjetunió hangmérnöke és hangszertervezői különleges korban éltek, amelyben egyszerre volt jelen a nyomor, a maradiság és a szovjet fejlődésideál utópisztikus, esztelen száguldása. Ez a kettőség pedig meglepő módon termékenyen hatott ezekre a szakemberekre.

Az ANS szintetizátor

A kor egyik fontos találmánya a már említett Jevgenyiv Murzsin monstrum hangszere, az ANS szintetizátor, amely híd volt a modern nyugati típusok, például a Beatles-felvételeken is szereplő Moog felé. Ez volt a világ első polifonikus szintetizátora, ezen szólalt meg például Tarkovszkij 1973-as Solaris című filmjének zenéje, és sok szovjet zeneszerző használta, köztük Alfred Schnittke és Sofia Gubaidulina. Működésének alapja a moziművészetben használt graphic sound recording volt, amely egy filmszalagon rögzített hangsávot jelentett, ezt játszotta vissza a hangszer. De kiről kapta a szintetizátor a nevét?

Nem másról, mint a legnagyobb orosz misztikusról, akinek merész és vad zenei fantáziája messze meghaladta bármely szintetizátorét, és ha még élt volna a Szovjetunió idejében, bizonnyal örömmel ült volna a hangszerhez.

a Misztérium című mű zeneszerzőjét. „A zenét a gondolat élteti” – vallotta a komponista. A szintetizátor így az 50-es években a zeneszerző egykori házába került, amelynek emeletén egy elektromos zenei stúdió működött. Az eredeti modell már nincs meg, de egy replika évekig volt a Theremin Központban, ma pedig a Glinka Múzeumban, Moszkvában.

 (via eletrobeat.net, russkiymir.ru, Wiki)