Az utóbbi időben egyre több eset hívta fel a figyelmet az illegális műkincs-kereskedelemre - legutóbb például a Hobby Lobby nevű amerikai kézműves bolthálózatot bírságolták meg 3 millió dollárra, amiért valószínűleg Irakból kicsempészett antikvitást vásároltak be. Ezzel együtt a gyűjtőket és múzeumokat is óva intették, hogy kellő alapossággal járjanak el a gyűjtemények hátterének ellenőrzésekor.

Alice Stevenson, a UCL egyetem muzeológia előadója az eset kapcsán a The Conversation nevű oldalra írt cikket a műkincs-kereskedelem visszásságairól: ha egy aukcióra bocsátott régiséget legálisan hordtak el lelőhelyéről, azután, hogy az archeológusok szorgalmasan beiktatták a tárgyat,  elvileg nincs probléma - legalábbis jogi szempontból. Az ilyen eladások etikailag mégis visszásak.

Képünk illusztráció! (Fotó/Forrás: Joe Raedle / Getty Images Hungary)

A privát tulajdonú régiségeket nem védi a nemzetközi jog és nincsenek tulajdonjogi kötelezettségek sem a tulajdonos felé. Az ilyen aukciók ráadásul a régiségkereskedelem megbecsülésének és elismertségének is ártanak. Sokan épp ezért ezeket az üzleteket hívják szürke kereskedelemnek. Leggyakrabban az eredet nélküli, hamis papírokkal megspékelt antikvitások cserélnek gazdát ilyenkor.

Az aukciós házak által elárverezett régiségek eredetét elvileg alapos vizsgálat után állapították meg. Egy megfelelő igazolás így az egekbe verheti az adott aukciós tétel árát - sokan máris "buborékról" beszélnek a művészeti piacon belül.

Mindegy, hogy a licitálónak egy antik edényre, vagy egy reneszánsz-kori festményre fáj a foga - kulturális tőkéhez szeretne hozzájutni; egy olyan fajtához, ami pénzügyileg is jó befektetés, és nem mellesleg a gazdagság szimbóluma is. A rekordokat döntögető árak, az erről szóló szenzációhajhász újságcímek viszont aláássák a régiségek hagyaték-értékét, és mindössze a gazdasági értéküket emelik ki.

A túlzó árak és az azokat övező figyelem emellett feltüzeli a piaci igényt, ami pedig tovább bátorítja a műkincsek kizsákmányolását. Ha az örökséget tehetősek adják el gazdagoknak, azzal pont azok vesztenek a legtöbbet, akik kulturális és helyrajzi értelemben a legközelebb állnak az adott régiséghez.

Mindezek ellenére a régészeti felfedezések elárverezése ma is bevett gyakorlat. 2014 októberében például két, egyiptomi régészeti tételt árvereztek el az Amerikai Régészeti Intézettől. Az egyik tétel Harageh kincsei névvel került kalapács alá, és egy 4000 éves kőtálat, és néhány különösen ritka, ezüst berakásos ékszert tartalmazott. A másik egy kő fejtámasz volt. Előbbit a New York-i MET közbenjárásával végül mégsem árverezték el, hanem egy privát értékesítés során került új gazdához. A fejtámasz pedig a kikiáltási árát bőven meghaladva tűnt el egy privát licitáló gyűjteményében.

Képünk illusztráció! (Fotó/Forrás: Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)

Ezeket a műtárgyakat az egyiptomi Flinders Petrie Brit Régészeti Iskola égisze alatt végzett ásatás során tárták fel, akik saját szabályaik szerint jártak el, hova kerüljenek a kincsek: legálisan elszállították őket Egyiptomból, és a St. Louis Múzeumba kerültek 1914-ben, hogy a nagyközönség is megcsodálhassa őket - ahogy az a szerződésekben állt. Ezt rúgta fel az Amerikai Régészeti Társaság, amikor licitre bocsátotta a tárgyakat.

Ehelyett inkább kiárusítást tartottak.

Az ilyen esetek ellen kellene fellépni a cikk szerzője szerint, ahogy ő azt meg is tette, eredmény nélkül. Az ohiói Toledói Művészeti Múzeum a Christie's aukciós házon keresztül bocsátott licitre ősi egyiptomi kincseit 2016 telén, annak ellenére hogy az egyiptomi kormány is felemelte a szavát. A felháborodással annyit legalább elértek, hogy a toledói múzeum egyéb tárgyait valószínűleg nem árusítják majd ki. Remélhetőleg a jövőben egyre kevesebb ilyen szürke eladás történik - és a változás még azelőtt bekövetkezik, hogy még több antik kincs tűnik el privát gyűjteményekben.