A hajón játszó zenészeket az utasok szórakoztatására szerződtették, mindnyájan Southampton kikötőjében szálltak fel a Titanicra. A másodosztályon utaztak, vezetőjük pedig Wallace Hartley volt, aki vonakodva vállalta el a zenészek irányítását. Végül mégis hátrahagyta menyasszonyát, akit nem sokkal korábban jegyzett el, és abban a reményben lépett a fedélzetre, hogy a munkával hírnevet szerez magának, és később könnyebben kap majd munkát.
Zenésztársai voltak W. Theodore Ronald Brailey zongorista, John „Jock” Law Hume és Georges Alexandre Krins hegedűsök, John Frederick Preston Clarke brácsás, valamint John Wesley Woodward, Roger Marie Bricoux és Percy Cornelius Taylor csellisták.
Mivel a Titanic katasztrófáját egyikük sem élte túl, csak feltételezések vannak arról, hogy pontosan mit játszottak a hajó süllyedésekor. A legnépszerűbb feltételezés szerint a Nearer, My God, to Thee-re (Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád) esett a választás, mivel Hartley korábban azt mondta, egy süllyedő hajón ezt, vagy az O God, Our Help in Ages Pastot játszaná.
Nearer My God To Thee
Walter Lord viszont a rádiós tisztre, Harold Bride-ra hivatkozva úgy véli, az Autumn szólt a mentés közben. Az azonban kérdéses, hogy Bride a himnuszra, vagy a kor egyik népszerű dalára, a Songe d’Automne-ra gondolt-e.
Songe d’Automne
Fejléckép: A Titanic zenekara (forrás: Wikipédia)