Szabadság, egyenlőség, testvériség, érzékiség
- február 9.–március 26. Capa Központ
A régi Karinthy-humor szerint férfi és nő azért nem érti meg egymást, mert mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit. Finoman szólva is eljárt az idő e szellemesség fölött, már rég nem kizárólagos egymás akarása. Így aztán nem is tudom, kinek szól a Capa Központ új kiállítása. A kurátori ajánló úgy fogalmaz, hogy „mi, nők”, amitől meg nem szólítottnak érzik magukat a „ti, férfiak”, de hát hol van az előírva, hogy Leonardót csak férfiak nézhetik? Vagy csak nők. Azért említem épp őt, mert Drozdik Orsolyának épp egy leonardói gondolata látható a tárlaton, a vitruviusi ember, széttárt karokkal, de határozott, női arányokkal, keskenyebb vállal, szélesebb csípővel. És szép. Szépek vagyunk férfinak is, nőnek is.
A kiállításról bővebben itt olvashat!
Drozdik Orsolya: Individuális mitológia: Leonardo (Vitruviusi nő), 1977, Budapest (Fotó/Forrás: Capa Központ)
Beethoven: Hegedűszonáták
- Warner Classics, 2023
1984 volt talán? Japán csodakislány érkezett, és meglepő helyen lépett föl: a Budapest Sportcsarnokban. Nem ő volt az est hőse, hanem Leonard Bernstein, aki a saját 3. szimfóniáját vezényelte, de a koncert első részében ez a kislány játszott Mozartot. Még annyira ismeretlen volt, hogy a magyar szervezők el sem tudták képzelni, hogy egy komoly művésznek egy neve legyen, így a Midorit két névnek gondolták, így volt hirdetve: Mi Dori. Negyven éve van a pályán, ideje volt, hogy megbirkózzon a nagy ciklussal, Beethoven összes hegedűszonátájával. Persze, nagyon nehéz újat mondani, nagyon nehéz egyáltalán valamit mondani, állni az összehasonlítást a világ összes hegedűbajnokával, akik mind lemezre vették-veszik a darabokat, de hátha van valami, amit csak Midori tud Beethovenről.
Beethoven: Hegedűszonáták (Fotó/Forrás: Warner Classics)
Beethoven Forever
- március 16. 19:30 Müpa
Finomodik a Beethoven-képünk az idők során, míg azelőtt a hős számított, aki torkon ragadja a sorsot, már ha a sors egyáltalán torkon ragadható, aki a különcségből vagy különbözőségből világnézetet alkot, akit hiába ver a végzet, mert háromszor veri rajta vissza, most jobban szeretjük a mi Beethovenünket. A magányost, az öreget (nem volt öreg, ötvenhét évesen halt meg), a világtól elszakadót, aki mégis a világ felé nyújtogatja a kezét: szeressetek. Szeretjük. És szeretjük azért a régi Beethovenünket is, azt a torkon ragadót, mivel azért tud szorongatni, mert tényleg zseni, tényleg magasba emel az Eroicával, tényleg kihúzzuk magunkat, legalább addig, amíg a koncert után elérünk a villamosmegállóig.
Maxim Vengerov, a koncert szólistája (Fotó/Forrás: MÁV Szimfonikusok)
Bartók: 44 duó
- Hungaroton, 2023
Kicsit hasonló a probléma, mint a másik, tanulóknak szánt Bartók-művel, a Mikrokozmosszal. Mivel fokozatosan lesznek egyre nehezebbek és nehezebbek a darabok, azok, akik nem játszani, csak hallgatni akarják a műveket, kevés örömüket lelik a lista elején lévő darabokban. Az legyen a tanulóké, a vége meg a közönségé. Közben meg mind Bartók, megérdemlik a kiemelt figyelmet. Talán ezért rázta meg kissé Baráti Kristóf és Kondorosi Karolina a 44 duót tartalmazó befőttesüveget, keveredjenek a darabok, nehéz és könnyű váltsák egymást, soha ne tudjuk, mire számíthatunk. Legyen meglepetés. De kellemes.
Bartók: 44 duó (Fotó/Forrás: Hungaroton)
Fejléckép: Ludwig van Beethoven (forrás: Wikipédia)
hírlevél
