Csontváry és a hangok

• április 14.–július 16. Szépművészeti Múzeum

Első pillantásra fölösleges luxusnak tűnik: Csontváry. Hiszen látjuk, ismerjük, eddig is ott lógott a falon, csak nem a Szépművészetiben, hanem a Nemzeti Galériában. Pécs nincs olyan messze, hogy ne lehetne leutazni a többi képért. Miért most? Mert az, hogy 170 éve született, nagyon erőltetett aktualitás. De talán a művek mégis aktuálisak. Legalább annyira, hogy újra föltegyük a Csontváry-kérdéseinket. Tényleg olyan nagy? És ha tényleg, akkor miért csak mi értjük, miért nem rezonál rá a nagyvilág? Tényleg hangokat hallott? Tényleg meghívást kapott a láthatatlan szellemtől, hogy ő legyen a világ legnagyobb napútfestője? (Amiből a napút szót még ő sem értette.) Vagy lehet, hogy a szellem egészen mást mondott neki? És vajon hazudott-e, vagy tényleg nagyobb lett Raffaellónál? Még ezt is le lehet ellenőrizni, mert végre azonos falak között lesznek.

Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban (1907) (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Puccini: Turandot

• Warner Classics, 2023

2005-ben, amikor megjelent a Trisztán és Izolda-album Domingóval, azt mondták, minden bizonnyal ez lesz az emberiség történetének utolsó operaalbuma. Annyira csökkent a lemezhallgatásra fordított idő, annyi egyéb lehetőség van egy opera megnézésére tévében, moziban, élőben, hogy nincs értelme ennek a formátumnak. Lassan húsz év telt el, és még mindig jelennek meg új operalemezek, most épp Kaufmann-nal a Turandot. Nyilván azt a régi izgalmat nem érzi az ember, de azért érdekes, hogy mit tudnak a késő utódok. És ha ennyi nem elég, ez a Turandot kicsit hosszabb is a szokásosnál, pontosan 105 ütemmel, mert az eredeti Alfano-befejezést használják. Ha esetleg valaki azt mondaná, hogy Alfanóból minél kevesebb kellene, abban is van némi igazság.

Puccini: Turandot (Fotó/Forrás: Warner Classics)

Romantikus hangulatban

• április 23. 19:30 Zeneakadémia

A Liszt Ferenc Kamarazenekar vendégeként lép színpadra Martin Fröst, aki valóban kitűnő klarinétos és valóban szuggesztív egyéniség. Kicsit úgy néz ki, mint Silas A Da Vinci-kódból, de nem ezért szeretjük. És nemcsak eljátssza Weber 1. (f-moll) klarinétversenyét, de vezényelni is fog, olyan nagyszabású – vagy legalábbis kamarazenekarhoz képest nagyobb szabású – művet, mint az Olasz-szimfónia. Persze, ehhez a kamarazenekar kevés, kell hozzá egy teljes fafúvóscsapat, két trombita, két kürt, még üstdob is, és a hiányzókat (vagy legalábbis egy részüket) a Zeneakadémia növendékeivel pótolják.

Martin Fröst (Fotó/Forrás: Mats Backer / Zeneakadémia)

Justin Adams és Mauro Durante koncertje

• április 18. 20:00 Müpa

Pontosan emlékszem, mikor hallottam ezt a két nevet és a zenéjüket először. Nem volt nagyon régen, autóban ültem, és elővigyázatlanul bekapcsoltam a rádiót. Világzenei műsor ment, és őket emlegették, hogy díjnyertes lett a lemezük. Kevés bizalommal ugyan, de nem kapcsoltam ki a rádiót, nézzük, mire adnak mostanában díjakat. Igen, igen, valaki elkezdett búsulni, hogy nehéz a szíve, aztán megkezdődött valami csodálatos őrület, gitár, csodás csörgés, az angol szöveg mellé olasz kántálás, hogy malinconiiiiia. Félre kellett húzódnom az útról, annyira tetszett, ráztam a fejem, de úgy mégsem lehet vezetni. És most jönnek élőben!

Mauro Durante és Justin Adams (Fotó/Forrás: Müpa)

Fejléckép: Csontváry Kosztka Tivadar: Önarckép (1896 körül) - részlet (forrás: Magyar Nemzeti Galéria)