Jelena Glazova: Sóvárgás

• Prae Kiadó, 2021

Ki olvas ma már verseket? – kérdezi a Nagy Cinikus, pedig az volna a logikus, ha mindenki verseket olvasna. A vers rövid, sűrű, nincs olyan figyelemzavaros gyermek vagy felnőtt, aki ne tudna tizenöt sort elolvasni és megérteni. Egy kép többet ér, mint ezer szó, de egy vers talán többet ér, mint ezer kép. A lett Jelena Glazova nemcsak költő, de zenész és konceptuális művész is, néha a felolvasásait korbácsolással kombinálja. Ehhez képest mennyire biztonságban vagyunk, ha csak a könyve van nálunk.

Térfoglalások (Fotó/Forrás: Magyar Képzőművészeti Egyetem)

Térfoglalások

• február 22.–március 19. Magyar Képzőművészeti Egyetem

A legtöbben azt sem tudjuk, hogy ide egyáltalán be lehet menni. Mégis egy komoly oktatási intézmény, még ha a közvetlen szomszédja a Bábszínház is. Valamikor nem volt az Andrássy út 69-cel ennyi gond, ez volt a régi Műcsarnok. Aztán lett minden, Plasztikon, vagyis afféle magyar Madame Tussaud, majd kabaré, a rossz májak szerint maradt is, hiszen azóta főiskola, most meg már egyetem. De felsőoktatási intézménynek mégis különleges épület, részint a tanárok, részint a diákok miatt, és ha ennyi nem volna elég: Lotz-freskók is vannak benne. Egyszer erről is írhatna valaki, Lotz és az Andrássy út viszonyáról, de addig legalább nézzük meg, mit festett a mester.

Don Carlos (Fotó/Forrás: Met Opera Technical Department / Müpa)

Verdi: Don Carlos

• március 26., 27. 17:00 Müpa

Ez ám az európai gondolat! Német dráma olasz zenével, francia nyelven. És mindez Amerikában, mert a Metropolitan új és fényességes bemutatója lesz a Don Carlos (vagy Don Charles?). Rossz nyelvek mondhatják, hogy valami érdekességet kell adni egy ilyen bemutatónak, ezért az öt felvonás és a francia nyelv. Talán igaz, talán ez kell hozzá, hogy ne azon búsongjanak a szünetben a nézők szerte a világon, hogy régebben minden jobb volt. Vagy ha minden nem is, de az opera. Régen nem játszották franciául a Metben a Don Carlost. Éljünk a mának. Vagy legalább a mában.

Soirées de Vienne (Fotó/Forrás: Hungaroton)

Soirées de Vienne

• Hungaroton, 2022

Valamikor az elmúlt évezredben Jandó Jenőnek volt ugyanilyen című lemeze, Liszt Schubert-feldolgozásaival. Eltelt negyven év, és most Farkas Gábor vágott neki a feladatnak, fölidézni a régi Bécset zongorán. Persze érvényes a kérdés: mennyire legyen régi Bécs? Liszt számára Schubert volt az idilli múlt, másnak talán maga Liszt, ha pedig ma ábrándozunk az egykori Wienről, akkor talán Strauss-keringők festik alá az álmainkat. És lehet, hogy már megszületett az a zeneszerző, aki majd Falco dalait fogja zongorára átdolgozni. De ha nem, az se baj.

Fejléckép: A Don Carlos színpadképe (forrás: Met Opera Technical Department / Müpa)