WANTED – Az elveszett magyar kubizmus

• 2021. május 21.–augusztus 14. Magyar Intézet, Párizs

„Mindenkinek, aki túl jó fejnek érzi magát, ki kellene jönnie ide” – ezt Lukáts Andor mondja a Gothár-filmben és New Yorkban, de nem is kell annyira messze menni. Ha képzőművészetről van szó, akkor elég Párizsig botorkálni, hogy ráébredjünk reménytelen provincializmusunkra. Vagy arra, hogy nincs is azzal semmi baj. Tisztában vagyok vele, hogy aki elrepül Párizsig, nem azért megy, hogy az elveszett magyar kubistákat tanulmányozza, beéri a meglévő franciákkal is, de hátha ennek is van valami szexepilje. A Magyar Intézetben mutatják be az elveszetteket és megkerülteket, nyilván testben csak a megkerült műveket, de vannak sikeres keresések is, előkerülnek műtárgyak, amelyekről csak azt lehetett tudni, hogy vannak vagy voltak. Ahogy Barki Gergely valaha a Stuart Little kisegér című filmben meglátott egy Berény-festményt. Semmi sem lehetetlen.

Csáky József alkotása (Fotó/Forrás: Párizsi Magyar Intézet)

VERDI Ünnep – Operagála

• 2021. július 23. 20:00, Margitszigeti Színház

Az ember húzza a száját, megint valami gála, szabadtéren, hangszórókból. Miért képzelik a koncertszervezők, hogy a nyár a mindennapos agyvérszegénység ideje, ez a maximum komolyság és sűrűség, amelynek befogadására képesek vagyunk? Nem lehet, hogy igazuk van? Mi lehetne ennél jobb? Dögmeleg szobában késői vonósnégyesek? Na ugye. Itt meg korrekt módon három énekes, szoprán, tenor, bariton, hogy igazolják az olasz operai közhelyet: a szoprán és a tenor szereti egymást, de jön a bariton, és mindent tönkretesz. Jöjj, bariton, tegyél mindent tönkre, hadd örüljünk a nyárnak.

Maria Grazia Schiavo és Arturo Chacón-Cruz (Fotó/Forrás: Margitszigeti Színház)

Balatonfüred 50

• 2021. június 5.–2022. január 9., Vaszary Galéria, Balatonfüred

Nem tudom, meddig bírja még a Fortepan a mindenfelől rájuk hagyományozott, különböző minőségű fotók gyűjtését, rendszerezését, mikor mondják azt, hogy köszönjük, nem kérünk több képet. Egyelőre bírják, és egyelőre hasznosítani is tudják. Most éppen Balatonfüreden a várossá válás ötvenedik évfordulóján lesz kiállítás a Vaszary villában Fortepan-képekből. A kettős életű városról, ahol télen tízezren, nyáron százezren vannak, ahol a hotelből télen gombócgyár lett. Minden fürdőváros ilyen, a lakosok nyilván ezt szeretik benne. A vendégek meg a nyarat, és hogy nemcsak sülni meg ázni lehet, de néha el lehet menni egy kiállításra is.

Balatoni hangulatkép (Fotó/Forrás: Inkey Tibor / Fortepan)

Debussy: Fantázia

• Deutsche Grammophon, 2021

Nyolcvanéves lett Martha Argerich, ami önmagában talán még nem csoda, de hogy ennyi idősen is rendületlenül játszik, az már mégis az. Persze egy huzamosabb ideje velünk élő művész voltaképpen családtag, ha nem is küldünk neki karácsonyi lapokat vagy születésnapi üdvözleteket, azért kerek évfordulókon eszünkbe jut, vagy eszünkbe juttatják, emlékszünk rá, amikor még ifjú volt és szép, vagy most, amikor nem annyira ifjú, de azért szép. Eszünkbe jut, amit meséltek róla, hogy a két csodagyerek, Martha és Daniel ott játszott Buenos Airesben a zongora alatt, aztán, amikor hívták őket, mentek zenélni, bemutatni a tudományukat. Most is ezt csinálják, Debussy Fantázia című, többé-kevésbé zongoraversenynek mondható művét játsszák. Martha a zongorán, Daniel (Barenboim) pedig vezényel.

Daniel Barenboim és Martha Argerich (Fotó/Forrás: Deutsche Grammophon)

Fejléckép: Kálmándy Mihály bariton, a Verdi Ünnep egyik fellépője (fotó: Raffay Zsófia)