Dante Gabriel Rossetti: Aurelia (Fazio szeretője), 1863–1873, olaj, mahagónitábla; 43,2 × 36,8 cm (Fotó/Forrás: ©Tate / Magyar Nemzeti Galéria)
Preraffaeliták
Azt mondja a főhősnő az Egy lányról című filmben (vagy a könyvben), amikor a gaz csábító elviszi egy árverésre, hogy vesznek-e a Burne-Jonest. Fogalmam sem volt arról, hogy Burne-Jones-képeket még lehet csak úgy venni. Amire a műveletlenségét bevallani nem szégyellő néző (olvasó) legfeljebb azt mondhatja, hogy: fogalmam sem volt róla, hogy ki az a Burne-Jones. Hát ezen most segíthetünk.
Nem mintha Burne-Jones volna a preraffaelita kiállítás főszereplője, inkább Dante Gabriel Rossetti, akinek fő művei is eljönnek Budapestre, de ő se mindennapi kenyerünk. De az érzés talán rokon, és ebben már mi is északi emberek vagyunk:
az élet nem ott zajlik, ahol mi vagyunk.
Mi csak törekedhetünk arra, hogy foggal-körömmel, szívvel-lélekkel megidézzük és előállítsuk vagy átéljük a szépséget, de a szépet élni csak mások tudják. Leginkább azok, akik Raffaello előtt éltek, alkottak, voltak. Mi vagyunk a visszfény. Vagy a visszfény visszfényei.
- Magyar Nemzeti Galéria, 2021. május 13–augusztus 22.
A kiállításról itt írtunk bővebben!
Dekameron-projekt (Fotó/Forrás: Líra Zrt.)
Dekameron-projekt
Tulajdonképpen minden megtévesztő a kötet körül. Csak az alaphelyzet hasonló: Boccaccio hősei a járvány idején vonultak vidékre, és hogy ne unják halálra magukat, mindennap elmeséltek 10 történetet egymásnak. Na jó, ha nincs tévé meg internet, akkor marad a mese. A Dekameron-projekt is járvány idején készült, de Boccaccióval ellentétben a járványról is szól.
A New York Times szerkesztői kérték föl a világ híres íróit, többnyire angolul íróit, hogy mondjanak valamit, ami vigasz vagy legalább szórakozás.
A többi már csak szerkesztés, a legjobbak és a húzónevek maradtak benn, de a stílus szándékosan nem egységes, a színvonal is egyenetlen, vannak könnyen csúszó szórakozások és vannak míves küszködések. Boccaccio azért jobb, és valószínűleg tartósabb is.
- Athenaeum Kiadó, 2021
További részletek a Lírástudók irodalmi podcast korábbi részében hallható!
Schubert: A szép molnárlány (Fotó/Forrás: Deutsche Grammophon)
Schubert: A szép molnárlány
A boldog és szerencsés ember túléli a művészetet. Először csak azt veszi észre, hogy a Rómeó és Júlia már nem róla szól, hogy ha színész volna, akkor csak az öreg Capulet vagy jó esetben Lőrinc barát szerepét kaphatja meg. Aztán már azt sem. Körülbelül ez a helyzet A szép molnárlánnyal.
Nagy, sértett érzelmek tobzódnak, nem szeret, pedig én szeretem. Aztán az ember kiöregszik ebből, és azt mondja: miért kellene, hogy szeressen csak azért, mert én szeretem? És akkor azt hiszi, hogy talán egy ilyen szipogós, szép dalciklus már nem is neki szól. Pedig dehogynem. Csak nem arról énekelnek, hogyan élsz, hanem arról, hogy éltél. Hogyan élhettél volna. Most már mindegy.
- Deutsche Grammophon, 2021
Michael Volle (Fotó/Forrás: Carsten Sander / Müpa)
Michael Volle dalestje
Megint elmaradnak a Wagner-napok, idén is, ami elég idegesítő egy fiatal fesztivál esetében, de a reményt nem illik feladni. Állítólag valami koncerteket kapunk majd, ha a járvány is úgy akarja. De ha nem, akkor is van egy biztos pont, Wagner és apósa dalaiból énekel Michael Volle.
Wagner csak épp jelen van, a főhős az após, Liszt Ferenc, de a zenei világuk legalábbis hasonló, mesélni, ábrázolni, mutatni, keverni látványt, szavakat és muzsikát. Emberhangot és zongorát.
- Müpa (online közvetítés) 2021. június 14. 19:30
Fejléckép: John Brett: Britannia birodalma, 1880, olaj, vászon; 105,4 × 212,1 cm
hírlevél
