Hatice Meryem: Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához?

• Európa Kiadó, Megjelenés: 2021. július 9.

Kívülről könnyű megérteni a koncepciót: masszív és csinos, élénk színű papírkötésű könyvek vannak a Kapszula könyvtárban. Belülről egyáltalán nem tudom követni, nagyon vegyes, klasszikusok és újak, veretes szövegek és löttyedt hablatyolások. Könyvek. Talán csak rosszul választottam, vagy a színre mentem (élénk narancssárga), esetleg a cím tévesztett meg, bár nem vettem észre magamon, hogy bármilyen nő meggyilkolására készülnék. Mindenesetre két óra alatt végez az ember Hatice Meryemmel, és a végén ott áll a tanulsággal: Törökországban sem könnyű a nők élete. Ami azt illeti, azért ezt eddig is lehetett sejteni.

Hatice Meryem: Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához? (Fotó/Forrás: Európa Kiadó)

Thomas Hampson és az Orchester Wiener Akademie

• október 12. 19:30 Müpa

Hampsonra akkor is kíváncsi az ember, ha Rolling Stones-t énekelne. Azért nem baj, hogy ez eddig még nem jutott eszébe. Nem azért érdekes, mert mekkora a múltja, hanem mert szinte egymaga vitt tovább egy hagyományt, a daléneklés művészetét. Most is dalokat hoz, bár zenekari változatokat, de ritka dolgokat: Liszt-műveket. Akinek ennyi nem elegendő ok a koncertre öltözéshez, az megkapja mellé a Prométheusz szimfonikus költeményt és Bruckner 3. szimfóniáját. Ezeket már Hampson nélkül.

Thomas Hampson (Fotó/Forrás: Jimmy Donelan / Müpa)

60 év alatt a Föld körül

• szeptember 8.–november 21. Kiscelli Múzeum

Nemrég láttam az interneten egy posztot, egy sok nyelven beszélő ember tette sorrendbe, hogy azoknak, akiknek az angol az anyanyelvük, mely idegennyelvek a legnehezebbek. Harmadikok lettünk, csak a navahó és a kantoni előz meg bennünket. Szóval

De a zenénk! A képzőművészetünk! Ami az utóbbit illeti, itt a bizonyíték. Azt sem értik. A Makarius-mappa, egy egyiptomi festő magyar gyűjteménye hatvan évig járta a világot, hogy hírt adjon a magyar művészetről. Járt Zürichben, New Yorkban, Kairóban, Párizsban, aztán 2006-ban hazatért. Mintha Robinson elindította volna a palackpostát, és hatvan év múlva maga bontotta volna ki az üveget.

Anna Margit: Kék fej (Fotó/Forrás: Kiscelli Múzeum)

Telemann: Kettős- és hármasversenyek

• Hungaroton, 2021

Minden lemez időutazás – legalábbis ha barokk zenéről van szó. Elvisz valami boldogabbnak hitt vagy remélt korba, amelyben az új zenét Bach vagy Händel jelentette. Vagy Telemann, aki Bachhal komaságban volt. Most azonban kétszeres az utazás, nemcsak a 18. századba megyünk, de a 20. végére is, amikor ez a kellemes, tiszta, fás hangzás jelentette az újat, a modernet, a reményt, hogy tényleg végtelen a világ, és mi bírjuk, bírjuk a végtelenségét. Egy nap megismerjük az összes arra méltó mesterművet. Reménytelen, de nincs ezzel semmi baj.

Telemann: Kettős- és hármasversenyek (Fotó/Forrás: Hungaroton)

Fejléckép: Georg Philipp Telemann (fotó: Getty Images Hungary)