Barcsay 120
- Ferenczy Múzeum, Szentendre, október 3.–december 13.
Tudom, sokak számra Barcsay Jenő elsősorban a Művészeti anatómia rajzolója, és amikor elindulnak Szentendrére, arra számítanak, hogy kezek, fejek, lábak várnak rájuk, de az Barcsay, a tanár. Barcsay, a festő mással foglakozott. Huszonéves korától leginkább Szentendrével, barnákkal, aranyokkal, vörösekkel, konstruktivizmussal, amelyben ott van a város, utcák, épületek, a szerb templom. Aztán az egészet, vagy nem is az egészet, de kétszáz képét a Ferenczy Múzeumnak adta, így most, a születésnapra nem kellett nagyon szervezkedni, csak összeállítani a saját anyagból egy kiállítást. Konstruktivizmus, amiről azt hinnénk, a józanok művészete, tér és forma, anyag és tömeg. Tetszik, nem tetszik: nincs üres tér és nincs lelketlen anyag. Inkább tetszik.
Barcsay 120 kiállítás a Ferenczy Múzeumban (Fotó/Forrás: Deim Balázs / FMC)
Camus: A pestis
- Jelenkor Kiadó
Camus-kötetek sorakoznak egymás mellett a boltban, új fordításokban, és az ember sejti, hogy ha tényleg van Camus-reneszánsz, az most a vírusnak köszönhető. A pestisnek, amit előre látott, tudott, megírt. Vagy nem látott, hiszen nem itt játszódik, hanem Oranban, ott hullanak a patkányok, aztán az emberek, nem vírusról beszél, hanem baktériumról, és nem marad meg a betegség szintjén, hanem szépen tágul, miközben szépen húzza rá a fegyelem és a tudatosság ketrecét az olvasóra. „A becsületes ember, az, aki úgyszólván senkit nem fertőz meg nem más, mint az, akinek a lehető legkevesebb az önfeledt pillanata.” Még csak azt sem mondhatjuk, hogy hátha nincs igaza.
Beethoven Around The World
- Warner Classics, 2020
Beethoven Around The World (Fotó/Forrás: Warner Classics)
2020 nem csak Beethoven-év volt, vagy lett volna, de az Ébene vonósnégyes is idén ünnepelte fennállásának huszadik évét. És mi mással is ünnepeltek volna, mint Beethovennel. Az eszme az volt, hogy körbejárják a világot a 16 vonónégyessel, élőben rögzítik a koncerteket, és talán meg lehet érezni, hogy most épp hol vannak, Brazíliában vagy Nairobiban, Philadelphiában vagy odahaza, Párizsban. Pontosan az ember nem tudja, hogy mit is várjon, meg kellene-e hallania valamiféle különbséget a közönség néma jelenlétéből is, de végül is: mindegy. Ott ülhetünk némán a lemezjátszó előtt (vinylen is megjelennek a felvételek), és oda képzeljük magunkat, ahová akarjuk. Csak Beethoven is ott legyen.
Adés: Lieux retrouvés
- Müpa, november 12. 19:30
Lehet, hogy Izland Glenn Goldja (ezt hogy találták ki…) Vikingur Ólafsson nem tud eljönni, ha nem oldódik a járvány, de Várdai István remélhetőleg itt lesz, és, meglepő módon, van magyar zongorista, aki már játszotta Thomas Adés csellóra és zongorára írott darabját – Várjon Dénes. Reménykedjünk. Mert a mű maga érdekes, nem simogatja a közönség buksiját, közben meg valahogy mégis: hogy mást ne mondjak, az utolsó tételben a kánkán szól. Vinnyogva, nyekeregve, mert mégiscsak haláltáncként funkcionál. A mű maga 2009-es, ezúttal nem lehet nyafogni, hogy a klasszikus zenei koncerteken a darabok minimális korhatára száz év. Hátha szólni tud hozzánk ez a kiskorú zene.
Fejléckép: Peter Macdiarmid / Getty Images Hungary
hírlevél
