Mind ismerjük az elalvás előtti fura állapotot: még nem alszunk, de már nem is vagyunk ébren, érzékeljük a külvilágot, de sokszor már álom-szerű képek és gondolatok is megjelennek a fejünkben. Nem is annyira sodródunk, mint inkább egy absztrakt gondolati procedúrán megyünk keresztül.
Ebben az állapotban sokan kényelmesen érezzük magunkat, és várjuk, hogy az alvás teljesen a hatalmába kerítsen bennünket - Franz Kafkának viszont ez a kettős szituáció inspirációt nyújtott az íráshoz.
... ismét az álmaim ereje az, ami átragyog az éberségemen elalvás előtt, és nem enged aludni
- írja a naplójában. "1910. július 19., vasárnap, aludtam, felébredtem, aludtam, felébredtem, siralmas élet." - jegyezte fel máskor. Szorongásairól és szenvedéseiről mégis inkább a következő idézet mond el a legtöbbet: "Ma reggel hosszú idő után megint örömmel képzelem el a szívemben megforgatott kést."
Az Independent adott hírt egy olasz orvos, Antonio Perciaccante tanulmányáról, aki Kafka álmatlanságát és ennek munkájára tett hatását tanulmányozta. "A hypnagogic hallucináció tiszta leírásának tűnik, élénk vizuális hallucinációs élményekkel még az alvás fellépése előtt" - állapította meg.
Az álom és annak hiánya Kafka több művében is megjelenik, legismertebb munkájában, az Az átváltozásban is. Úgy tűnik, tehát, hogy az író személyes élményei nem csak Naplója formájában öntöttek testet.
"Kafka maga is megerősítette, hogy a kialvatlan állapot segítségével olyan gondolatokhoz is hozzáférhetett, amelyekhez egyébként nem" - írja Perciaccante. Kafka a fent leírt kettős létállapottól sokat szenvedett, de sokkal kreatívabbnak is érezte magát a hatására - az éjszaka közepén képes volt kinetikusabban gondolkodni. Az álmatlanság kreatív lehetőségei ellenére nem felejtkezhetünk el annak mentális áráról. Ahogy Kafka is írta: az alvás a legártatlanabb teremtmény, a kialvatlan ember pedig a legbűnösebb.
hírlevél
