Délben kezdődött a kapolcsi Kávéházban egy kötetlen beszélgetés Szörényi Leventével, amelyet már nagyon vártam, de kissé csalódnom kellett. Elsősorban az érdekelt volna, hogy mit mond a zenéről olyasvalaki, aki ennyire ért hozzá, de sajnos kicsit több szó esett sok egyéb másról (például politikáról). Viszont meglepetésként, Grylllus Dániel és Radványi Balázs, tehát a fél Kaláka, a beszélgetés közepén betoppant egy közös dal erejéig.
A Völgy egyik legfontosabb rendezvénye az egész héten át tartó Bokréta és biciklilánc elnevezésű néprajzi filmfesztivál. Most két filmet is volt alkalmam megnézni, Nagy Viktor Oszkár Két világ közt és Domokos János Fotográfiák című alkotásait. A két dokumentumfilm két teljesen más közegről szól, a Két világ közt a Magyarországon élő menekültek boldogulását, Domokos János filmje pedig Kása Béla fényképészt kíséri erdélyi útján. E filmek alapján igényes, színvonalas alkotásokat vetítenek ezen az izgalmas tematikájú filmfesztiválon.
Komolyzenéből még nem volt elég számomra a héten, elmentem hát az Új Liszt Ferenc Kamarakórus hangversenyére. Az alig egyórás koncerten Bachtól Liszten át, egészen kortárs zeneszerzők darabjaiig minden kor zenéje elhangzott. Sajnálatos, hogy a programfüzetben csak jól elrejtve voltak feltűntetve, s ezért kis létszámú közönség hallhatta őket, a koncert ugyanis lehengerlő volt. Az egységes szólamok, kristálytiszta harmóniák, a lehető legegzaktabb szövegmondás mellett mégis a kórus legfontosabb jellemzője - a profizmus ilyen szintjén egyáltalán nem jellemző - lelkesedés.
A kóruskoncert után még mindig a futkosó hideggel a hátamon ültem be a KalákaMoziba, hogy megnézzem a tavalyi 40. születésnapi meglepetés koncert vetítését. Éjfélkor kilépve a versudvarból, meglepve láttam, hogy szinte üresek az utcák, a délutáni tömeg elillant. Úgy tűnik, a Művészetek Völgye idén inkább szép lassan elmúlik, mintsem vége szakad.
hírlevél
