Plusz

Fortélyos félelem és svájneráj

2010.11.22. 16:18
Ajánlom
Az Úr napját szenteld meg! – szól a negyedik parancsolat. Én egy egész hétvégét adtam magamnak. Kicsit pihenni, kicsit gondolkodni. A végeredmény egy nem normális kritika egy nem normális helyzetben bemutatott előadásról. Magyar ünnep a Nemzetiben.

A véletlenül idetévedőnek gyors összegzés.

Závada Pál írt egy regényt 2008-ban Idegen testünk címmel. Becsülettel végigolvastam, mint ahogyan a Závadákat végig kell olvasni annak ellenére is, hogy talán a Jadviga párnája kivételével mindegyikben számomra a szociográfia megterheli a sztorit (már ha lehet ennyire pongyolán fogalmazni): a társadalomtudós leírásának szárazsága meg a félelmek és szeretkezések izzadságától nedvedző történet bennem nem hull termékeny talajra. (És erre a képzavaromra most rettentő büszke vagyok.) Ha jól kutakodtam az interneten, a jobbik oldalról nem találtam érdemleges írást a regényről. Ez vagy azt jelenti, hogy semmi kivetnivalót nem találtak benne vagy azt, hogy nem olvasták.

2009-ben a Nemzeti Színház Tízparancsolat címmel drámapályázatot írt ki, a felkért Závada a negyedik parancsolatra az Idegen testünk színpadi adaptációját nyújtotta be. (Ezt se nagyon piszkálták jobbról, csak a szokásos Alföldit érintő megjegyzéseket dobja ki a gugli.) A bemutatót 2010. december 19-ra írták ki a Művészetek Palotája Fesztivál Színházába, a rendező Alföldi Róbert.

Hogy 2010 novemberében mi történt, itt összefoglaltuk, a Müpa közleménye, melyben technikai okokra hivatkozva a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadára kerül át a premier, itt érhető el. Szerintem ez az egész vircsaft a naivitás és ostobaság szavakkal írható le: naivitás az, amit Alföldi gondolt, ostobaság pedig minden egyéb reakció, különösen azok részéről, akik úgy nyilatkoznak valamiről (történetesen a Nemzetiről és/vagy a Magyar ünnepről), amiről lövésük nincs. Szellemileg ez kb. az agresszív kismalac szintje.

És akkor az előadásról címszavakban.

Zene. Azt hiszem, nagyon nagyot kell írni ahhoz, hogy a Színikritikusok Díja szavazólapján ne Bella Mátét tegyem a legjobb színházi zene kategória első helyére. Egyszerre reflektál befelé, a darab helyzeteire és (idézeteivel) kifelé, a darab történéseinek korára. (Mindkettőre egyszerre pedig az az ötlet, hogy a díszletfal tetején ülnek a Danubia egy kamarazenekart kiadó tagjai katonaruhában, egy hatalmas létrán meg, háttal a nézőknek Silló István, aki vezényel.) Iróniája egy pillanatig sem bántó, hanem visszafogott (keserű) humorral teli.

Darab. A regényhez képest lineárisabb a cselekmény, három évet választ ki, ugyanakkor megőrzi az előreutalásokat, a szereplők kommentálják saját sorsukat, hogy kivel mi fog történni. Ez jó, mert kizökkent, nem empátiára hív fel, hanem megértésre késztet. Závada azonban nem színpadi szerző, ezért a darab hosszú, gazdaságtalan, különösen az első rész terjengős, a szövegben sok az üresjárat. (Kéne egy dramaturg.) Összességében az átirat Elfriede Jelinek drámáit idézi, amelyekben a nyelvben - annak performativitása miatt - zajlik az akció.

Rendezés. Vegyük úgy, hogy megismétlem azt, amit a zenére írtam és amit az alapanyag erényeként jegyeztem meg, továbbá hozzáteszem, hogy Alföldi a választott metaforikus térben a kimondott szavakat színpadi cselekvésben is megmutatja, és szerencsére nem annyira redundánsan, mint amennyire szájbarágósan az amerikai operarendezéseiben tette. Szellemes a színlapon xxx-szel jelzett, a darabban jelen nem létével is végig jelenlevő munkaszolgálatra rendelt Gábor Dezső divatáruboltos szépiatónusú fotója és leveleinek hangbejátszott felolvasása. (Poént nem lövök le.) A videókamera használata meg egy, a didaktikusan kifelé feltett kérdés ("Ti értitek?") viszont fölösleges. (A pénteki premieren a rendező nem jött ki a tapsrendnél meghajolni. Szentimentális lenne A jégből idézni a Ne félj! mondatot?)

Díszlet. A szürkére csempézett falakban rejtekajtók, a játéktérben középütt három asztal, oldalt a hűtőházakból ismert műanyag függönyök: tágas, hűvösen elegáns nagypolgári lakás (kristálycsillár!), proszektúra, hullaház, hűtő- és gázkamra, siralomház képzetét egyszerre idézik. (Meg a Münchner Kammerspiele Rechnitzét.) Tetszik is, okos is Menczel Róbert díszlete, de ennek ellenére sincs rám elég erős hatással. Ahhoz vagy benne kellene ülnöm - ebben az egész borzalomban -, igaz, akkor viszont túl didaktikus lenne, vagy megfelelő - jobb híján: történelmi - távolságról kellene szemlélnem az ott zajló eseményeket.

Jelmez. Füzér Anni 1940, 1944, 1946 divatját viszi a színpadra, ahol csinosak a nők (meg szépen frizírozottak!), snájdigok a férfiak. Az előadás legnagyobb ötlete a kar/kórus ruhája: jól szabott, puha, meleg anyagok, a világos- és középbarna árnyalatai, s ezzel megint csak tág asszociációs mező nyílik, ahol az egyik véglet a hétköznapi ember semmilyensége, a másik a nácik barna egyenruhája. (És arra is gondoltam, Szabó Kimmel Tamás kék-ezüst öltönyét - vagy őt az öltönyben - milyen jól tudnánk használni a következő kritikusdíj-átadón.)

Színészek. Mátyássy Bence tökéletesen elhiteti, hogy kiskamasz, Földi Ádám félelmetes Flamm Johannka, Szabó Kimmel Tamás a tenyérbemászón karrierista újságíró prototípusa, Znamenák István Flórián Imréjének a katonaruha ad tartást, a háború után azt levéve-elveszítve csupa bizonytalanság, Szatory Dávid szeme csillogása mindent elmond a kikeresztelkedett, katolikus papként szolgáló Weiner Ottó érzéseiről. Az embernek vannak nemszeretem színészei, olyanok, akiket egyszerűen nem tud megkedvelni. A helyzet az, hogy Nagy Mari és Söptei Andrea ebbe a kategóriába tartoznak nálam. Illetve elképzelhető, hogy a mondatot múlt időben kellett volna írnom, mert amit ebben az előadásban csináltak, az valami csoda: nők, akik élni és túlélni akarnak, ennek érdekében azonban nem aljasulnak el, és képesek megbocsátani is. Ne vitassuk el a Halas Dóra vezette kórus érdemeit sem, akik szerepük szerit a görög drámákat idéző karként organikusan és egyáltalán nem civil módon, nem is színészi, hanem hiteles emberi jelenléttel vettek részt az előadásban.

Ez történt pénteken. Aztán vasárnap este megnéztem a Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban című előadást egy Akácfa utcai lakásban huszadmagammal. Aki írta: Brecht. Akik játsszák: színművészeti egyetemisták. Aki rendezte: Zsótér Sándor. És akik nézték - szerintem -, bíznak abban, hogy az értelem nem szorul falak közé.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Tánc

Elmaradó előadások az Experidance Társulatnál (FRISSÍTETT CIKK)

A Román Sándor vezette társulat közleménye szerint a repertoár bemutatása csak időszakosan szünetel, amelynek oka nyolc táncművész távozása. (CIKKÜNK FRISSÜLT.)
Vizuál

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 
Színház

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Tánc

Cáfolja a megszűnésről szóló hírt az Experidance

A társulat ma adott ki sajtónyilatkozatot, melyben „egyértelműen és határozottan visszautasítják” azt a hírt, mely szerint feloszlanának.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz interjú

Van-e élet a főtt sonkán túl?

A húsvéti menü az egyik legmasszívabb gasztronómiai hagyományunk, tízből tizenegy asztalon ugyanazok a tételek sorakoznak. De vajon van-e élet a főtt sonka-főtt tojás-kalács triászon túl? Segal Viktor csúcsséftől azt is megtudjuk, hogyan vásároljunk sonkát húsvétra, ha biztosra akarunk menni.
Plusz ajánló

Fidelio Klasszik: Hogyan jelenik meg a humor a klezmerben?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adásában ez is kiderül. Április 20-án a 92.1-en interjú hallható Csadi Zoltánnal, Kovács Adriennel, Masa Tamással a Sabbathsong Klezmer Band vezetőjével, és Perjés Jánossal.
Plusz ajánló

Nyitott Ház – Május 18-án a Pesti Vigadóban

Hagyományok és modernkori igények, amelyeket a művészet és a kultúra kapcsol össze: koncertek, előadások, workshopok designerekkel felnőtteknek és kézművesfoglalkozások kicsiknek, idegenvezetések, kiállítások – ingyenes programok május 18-án egész nap a Pesti Vigadóban.
Plusz ajánló

A hosszú élet titka is kiolvasható a májusi Fidelióból

Az ingyenes programmagazin májusi számában az aktuális eseménynaptár mellett megtalálod Fáy Miklós és Vámos Miklós rovatát, valamint számos interjút, többek között Udvaros Dorottyával, Volf Katalinnal, Konrád Györggyel és Krusovszky Dénessel. Lapozz bele online!
Plusz kult50

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.