Gerendai Károly: „Nem lehet a bizalmat pusztán reklámokkal visszaszerezni”

A tavalyi Szigeten láttalak Kádár Tamással, a Sziget főszervezőjével sétálni. Azon gondolkodtam, miről beszélgethettek – akkor még senki nem sejtette, hogy egy évvel később már együtt tervezitek a Szigetet, talán még ti sem.

Akkor még nem jött szóba, hogy szükség lenne a visszatérésemre. Amikor láthattál minket, épp körbejártuk a Szigetet Tamással, mert kíváncsi voltam, milyen installációk és dizájnelemek készültek, amelyeket a fesztivál esetleg év közben bérbe adhatna a Városligetben található egyik vendéglátó egységünknek.

Rendszeresen kikérték a tanácsodat?

Nem, mert nagyon tudatosan próbáltam tartani a távolságot. 2017-ben húztam egy vonalat az életemben, az volt a 25. Szigetem, és akkor úgy éreztem, lezárult ez a történet. Tulajdonosként még 2022-ig benne voltam, de a szervezői feladatokkal onnantól semmilyen szinten nem foglalkoztam. Még a levelezőlistákról is levetettem magam, teljesen elvágtam ezt a szálat, mert úgy éreztem, nem tudok valamit csak egy kicsit csinálni – vagy teljes erőbedobással foglalkozom vele, vagy sehogy. Nem akartam, hogy azon járjon az agyam, én hogyan oldanám meg a felmerülő kihívásokat, mert akkor valójában nem engedtem volna el.

Továbbra is kijártál a Szigetre?

Persze, minden nap, illetve eddig csak egyetlen napot hagytam ki: két éve úgy jöttünk haza egy családi nyaralásról, hogy az első napot lekéstem. Egyébként az összes Szigeten végig ott voltam. Régebben kint is laktam, a honvéd üdülő egyik faházában volt a szállásom, de ezek az épületek már nem igazán lakhatók, úgyhogy idén valószínűleg szereznek nekem egy lakókocsit.

Tudtál úgy kint lenni a Szigeten, mint egy egyszerű szigetlakó? El tudtad engedni, hogy folyamatosan azon járjon az agyad, te mit csinálnál másképp?

Nem tudtam teljesen elengedni, sok mindenről volt természetesen nekem is véleményem. A barátaimnak gyakran el is mondtam, hogy ez vagy az szerintem nem biztos, hogy jó irány, de a Sziget csapatának soha. Úgy éreztem, az már az ő dolguk és felelősségük, hogy mit hogyan oldanak meg, nincs értelme beleokoskodni a pálya széléről a dolgukba. Egy fordított helyzetben

még ha jobbító szándékkal is tenné.

Gerendai Károly és Kádár Tamás a Sziget sajtótájékoztatóján (Fotó/Forrás: Sziget Official)

Tavaly rövid időre kétségessé vált a Sziget jövője. Be tudtátok hozni a döntés elhúzódása miatti lemaradást a szervezésben?

Ahhoz képest, hogy volt ez a három hónapos késés, egész jól sikerült leküzdenünk a nehézségeket, de vannak olyan dolgok, amikről nehéz megmondani, „mi lett volna, ha”. Például, hogy jelentett volna-e bármilyen többleteladást, ha három hónappal előbb el tud indulni a jegyértékesítés, vagy sikerült volna-e leszerződtetni olyan fellépőket, akiket így már nem tudtunk. A Szigetnél – és a legtöbb hasonló fesztiválnál – közvetlenül a fesztivál után, amikor még frissek az élmények, mindig van egy akciós jegyértékesítési időszak. Nálunk eddig az volt a gyakorlat, hogy ilyenkor általában az összes eladható bérlet 25-30 százalékát megvették, de volt olyan év is, amikor néhány nap alatt az 50 százaléka is elkelt. Az, hogy ezt most csak három hónappal később tudtuk elkezdeni, azért is jelenthetett problémát, mert simán lehet, hogy addigra valaki már megvette a jegyét egy másik fesztiválra, és emiatt nem jön a Szigetre. Nem lehet tudni, hány ilyen eset volt. Én csak azt tudom majd megmondani, hogy nálunk végül hányan vettek így is jegyet.

Gondolom, vannak olyan változtatások, amelyeket viszonylag gyorsan meg lehetett lépni, és olyanok is, amelyek hosszabb távú építkezést igényelnek. Ilyen lehet például a külföldi jegyértékesítési hálózat újjászervezése. Mekkora hátrányból indultatok ezen a téren?

Sajnos valóban leépítették a nemzetközi képviselőhálózatnak egy jelentős részét, mert az előző tulajdonos úgy gondolta, hogy ez nem akkora érték számára. A Szigeten kívül összevásárolt még 83 másik fesztivált is, és azt látta, hogy a többieknek nincs ilyen nemzetközi partnerhálózatuk, mégis sikeresen működnek, ezért valószínűleg felesleges kiadásnak tartotta. Amikor pedig azzal szembesült, hogy ezután elkezdtek visszaesni a nemzetközi eladások, addigra már késő volt. Ezek a helyi képviselők ugyanis nemcsak jegyeket értékesítettek, hanem sokkal komplexebb munkát végeztek: évközben bulikat és kirándulásokat szerveztek az adott ország szigetes közösségének, egész évben életben fenntartották a Sziget iránti érdeklődést és lelkesedést, valamint a marketingkommunikáció mellett megszervezték különbuszokkal és vonatokkal az ideutazását is az érdeklődőknek. A kialakult körök tagjai pedig arról beszélgettek, miért várják a következő fesztivált, hogyan készülnek rá, mivel érkeznek majd Budapestre, így a Sziget folyamatosan benne volt a levegőben. Ebben különben jóval megelőztük a versenytársainkat. Nagyon hamar kinőttük a magyar piacot, ezért már a kilencvenes évek végétől tudatosan építkeztünk nemzetközileg. Rengeteg olyan dolgot csináltunk, amit a legtöbb európai fesztivál csak öt-tíz évvel később kezdett el, mert ők nagy hazai piacokon működtek, ahol a helyi érdeklődés önmagában is elég volt a sikeres működéshez. Mire aztán nemzetközileg is telítődött a fesztiválpiac, és mindenkinek kihívást jelentett megszólítani új közönséget, nekünk már volt egy erre kialakított struktúránk. Sajnos ezeket a kapcsolatokat most csak hosszú évek alatt tudjuk megint ilyen szintre felépíteni.

Mitől lesz ma kihagyhatatlan egy fesztivál?

Manapság minden fesztivál azzal küzd, hogyan tudja megszólítani a közönséget, mert pusztán a fellépőkkel egyre nehezebb. Ráadásul a nagy nevek is egyre kevésbé akarnak fesztiválokon zenélni, úgyhogy mást kell felmutatni. Úgy gondolom,

Szerintem stratégiai hiba volt, hogy az elmúlt években szinte kizárólag a nagy sztárokra koncentráltak, és közben onnan vették el a pénzt, ami a Szigetet igazán egyedivé tette, legyen szó a szolgáltatásokról vagy az egyéb kulturális programokról. Természetesen továbbra is kellenek a jó fellépők, de legalább ennyire fontos, hogy visszataláljunk a korábbi gondolkodásmódunkhoz, és újra azon törjük a fejünket, mitől lesz a Sziget valóban különleges élmény. Azt is látni kell, hogy ma ugyanazok a fellépők járják végig szinte az összes európai fesztivált. Senki nem fog csak azért repülőre ülni Hollandiában vagy Angliában, hogy az ott is fellépő zenekart inkább nálunk hallgassa meg. Plusz érveket kell adnunk nekik: miért inkább itt nézze meg a kedvenceit? Mert közben megnézheti Budapestet is, átélhet egy különleges közösségi és kultúrnyaralás élményt, ráadásul még ezer izgalmas programot kap. El kell magyarázzuk, hogy a Sziget sokkal többet ad a versenytársainál, egy pusztán másfél órás koncertről nem is beszélve.

A 2024-es Sziget madártávlatból (Fotó/Forrás: Sziget Official)

Hogyan változtak a fesztiválozási szokások a Sziget indulása óta?

Rengeteget változott a világ, és ebből fakadóan azok az igények is, amiket egy fesztiváltól várunk. Az alapvető vágyaink azonban most is ugyanazok, mint régen: közösségi élmény, kultúra, jó zene és bulizás, amitől ez a műfaj működik. Ami egyértelműen generációs szintű változás, hogy a mai fiatalok zenei ízlésében sokkal kevésbé meghatározók az úgynevezett szubkultúrák. Nem műfajokban, hanem előadókban és slágerekben gondolkodnak, a lejátszási listájukban ugyanúgy szerepel a Metallica, Lady Gaga vagy Sombr. Régebben az is kifejezett vonzereje volt a Szigetnek, hogy itt 168 órán keresztül mindig történik valami, éjjel-nappal buli van, viszont a mai fiataloknak ez már inkább riasztó. Ők már nem szeretik a túlzott pörgést, nem akarnak kívül kerülni a komfortzónán, ezért fontos, hogy olyan pihenési, feltöltődési lehetőségeket is kapjanak, ahol ki tudnak kicsit szakadni.

A Szigetet továbbra is a világ tíz legjobb nemzetközi fesztiválja között jegyzik. Mi az, amit érdemes lenne ellesni a többiektől?

Nagyon sokféle a fesztiválvilág, nincs egyetlen minta, amit egyszerűen el lehetne tanulni. Mindegyiknek megvan a maga specifikuma, de ezek nem biztos, hogy nálunk is működnének. Vannak olyan fesztiválok, amelyek kifejezetten arra építenek, hogy egy történetet kreálnak az esemény köré, de egy több mint 30 éves fesztiválnál nem lenne hiteles, ha hirtelen mi is elkezdenénk valami kitalált eredetsztorit felépíteni a valamikor az Óbudai Szigeten élt mágusokról és a mai leszármazottaikról. Ettől még vannak olyan elemek, amelyekben fejlődhetünk. A látvány ma már meghatározó része a fesztiválélménynek, ebben nekünk is erősödnünk kell. De ezt nem úgy képzelem el, hogy egy „Disneylandet” csinálunk a Szigetből, mint azt sokan teszik. Éppen ellenkezőleg: ha már egy parkban, a természet közepén vagyunk, akkor ezt szeretnénk kihasználni, és minél természetközelibb, környezettudatosabb módon alakítani a látványvilágot. Szerintem ez az, ami hitelesen illik a Szigethez, nem pedig az, hogy mindenféle habos-babos, műanyag díszletekkel próbáljuk elkápráztatni az embereket.

Akkor leszünk tényleg fontos fesztivál, ha nemcsak azt érzi a közönség, hogy ezt már látta valahol, hanem olyan dolgokat él át, amit máshol eddig még nem tapasztalt.

Sokak fejében a Sziget még mindig elsősorban a fiatalok fesztiválja, ti viszont azt szeretnétek, hogy az idősebb generáció is újra magáénak érezze. Neked személyesen mennyire fontos, hogy a saját korosztályod is visszataláljon a Szigethez?

Nem gondolom, hogy az ötvenévesek ugyanúgy fognak kijárni a Szigetre, mint húszéves korukban, de azt sem szeretném, hogy valaki csak azért ne jöjjön el, mert azt gondolja, már kinőtt belőle, miközben valójában még jól érezhetné magát. Szeretnénk változtatni azon a túlzottan Z – vagy már lassan Alfa – generációra fókuszáló gondolkodásmódon, ami az elmúlt években a kommunikációt és részben a programok összeállítását is meghatározta. A fő célközönségünk természetesen továbbra is a 16–35 éves korosztály marad, de közben fontos, hogy az idősebb fesztiválozók se érezzék azt, hogy a Sziget már tudatosan nem nekik szól. Ennek ráadásul van egy nagyon prózai, demográfiai oka is: sajnos egyre kevesebb a fiatal, ezért egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak egyetlen korosztályban gondolkodjunk.

Luminárium a 2002-es Szigeten (Fotó/Forrás: morpho / Hegedűs Ákos)

Van olyan régi eleme vagy helye a Szigetnek, amit idén visszahoztok?

Több ilyen is van. Visszatér a tábortűz, újra lesz luminárium, erősítettük a cirkuszi és kulturális programokat, több lesz az installáció, kevesebb a kerítés és remélhetőleg a por is. Sok olyan változtatást meg tudtunk lépni, ami nem feltétlenül a pénzen múlott, hanem szemlélet kérdése. Persze ettől még nem állítom, hogy idén már minden olyan lesz, amilyennek hosszú távon szeretném látni a Szigetet, mert nem lehet egy év alatt ennyi mindent megvalósítani. De aki tavaly kint volt, az szerintem már idén érzékelni fogja, hogy jó irányba indultunk el.

Hiába mondjuk, hogy jobb lesz a Sziget, attól még senki nem vesz jegyet. Előbb meg kell mutatnunk, hogy tényleg jobb lett, és akkor remélem, jövőre már többen kijönnek.

Mi a helyzet a magyar közönséggel?

A külföldi jelenlét mellett fontos, hogy a magyarokra is tudatosan alapozzunk, és jobban odafigyeljünk az igényeikre, mert azt gondolom, itt is voltak problémák az elmúlt években. Idén egy dedikált nagyszínpadot is szentelünk külön a magyar előadóknak, amit a Budapest Parkkal közösen hozunk létre. Szerintem a Park nagyon jó példa arra, hogy egy koncerthelyszín több is lehet, mint maga a zenei esemény. Az emberek nemcsak megnéznek egy fellépőt, hanem előtte és utána is ottmaradnak, találkoznak, beszélgetnek, közösségi élményként élik meg az estét. Ezt szeretnénk erősíteni a Szigeten is a magyar nagyszínpaddal.

Te végig tudsz nézni egy koncertet az elejétől az utolsó akkordig?

Arról már rég lemondtam, hogy egy teljes koncertet végignézzek, mert egyszerűen nem tudok másfél órát egy helyben állni, miközben állandóan azon jár az agyam, hogy máshol mi történik. Ráadásul ma már kevés olyan előadó van a programban, aki igazán közel áll a zenei ízlésemhez. Valószínűleg meghallgatom Goran Bregovićot, a Twenty One Pilotsot és az Underworldöt, bár az utóbbi kettő már nem tartozik kimondottan a kedvenceim közé. Sokkal inkább érdekelnek az egyéb programok. Nagyon kíváncsi vagyok például a Recirquel új produkciójára vagy a Magic Mirror idei show-jára. Nekem a Sziget már régen nem a headlinerekről szól, hanem arról, hogy amerre éppen elindulok, mindig történik valami érdekes.

Zenés felvonulás a Szigeten (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Ha valaki végignézi a napi programot, könnyen úgy érezheti: melyik ujjába harapjon? Létezik jó stratégia a Szigethez?

Nem mindegy, mennyi időt tudsz kint tölteni. Ha egy egész hetet, akkor szinte minden belefér, ebbe is belenézel egy kicsit, abba is. Ha viszont csak egy napod van, akkor érthető módon valószínűleg meg akarsz nézni egy nagyszínpados koncertet vagy valamilyen nagyobb produkciót. Pedig

Én mindig azt szoktam mondani, hogy ha lehet, jöjjenek ki előbb, és maradjanak kint tovább. Hagyjanak időt arra, hogy egy kicsit elvesszenek, csak úgy véletlenszerűen belenézzenek dolgokba, például rátaláljanak egy utcaszínházra. Szerintem ettől érzi meg igazán az ember, hogy mitől több a Sziget egy sima koncertélménynél. És van még valami, ami szerintem legalább ennyire fontos: ez a hihetetlenül sokszínű, nyitott és elfogadó közeg, ami itt van. Jó ismerkedni, barátokat szerezni, mert a világ nagyon távoli pontjairól érkeznek ide emberek, akik valahogy mégis nagyon hasonló értékek mentén találják meg egymást.

Hogyan képzeled el a saját szerepedet a Sziget jövőjében?

56 éves vagyok, nem azért tértem vissza, mert azt tervezem, hogy még húsz évig ezt fogom csinálni. Szeretném látni, hogy a Szigetnek stabilizálódik a léte, és ne kelljen a jövője miatt aggódni. Azt még nem merem kijelenteni, hogy ez biztosan sikerül, de szerettem volna legalább megadni ennek az esélyét. Közben viszont nem szabad abba a csapdába esnem, hogy azt hiszem, olyat kell csinálni, mint régen, mert már nem ez kell. Az alapértékei viszont ma is ugyanúgy érvényesek. Nekünk az a feladatunk, hogy ezeket a mai világ nyelvén tudjuk újra megfogalmazni. Ha ez sikerül, és a Sziget újra biztos lábakon áll, akkor nyugodt szívvel tudok majd megint hátrébb lépni.

Fejléckép: Gerendai Károly (fotó/forrás: Sziget Official)