A Jardin Rouge (Piros Kert) a graffitisek egyik szimbolikus paradicsoma. A helyet 25 percnyire a marokkói Marrákestől egy 32 holdas olajfa-ligetből hozta létre egy Jean-Louise nevű, orosz származású francia üzletember. Elmondása szerint a 60-as években szeretett bele a graffitibe, amikor hajléktalan tiniként maga is falakat firkált.
A területet, ahol a művésztelep ma áll, még 2003-ban vette meg, az első alkotókat pedig 2007-ben hívta oda. Jean-Louis ekkor még nem is sejtette, hogy a tanácsok, amiket a meghívott graffitiseknek ad, mekkora hatással lesznek nemcsak az a művészek, de a saját életére is.
A stenciljeiről ismert francia C215, az aerosol-portrékat készítő német ECB, a new yorki graffiti-szcéna egyik sztárja, a Tats Cru, vagy épp a francia-kongói festő, Kouka mind elfogadták már a rouge-i meghívót. Két elvárásnak kellett csak megfelelniük: a kísérletezésre való hajlandóságnak, és annak, hogy a tőlük telhető legjobb művészeti alkotást készítsék el.
A privát kis paradicsomából lassan egy hihetetlenül menő és exkluzív hely lett, ahol már az is hatalmas figyelmet generál, kit hív meg Jean-Louis és a Rouge mögött álló Montresso Alapítvány legközelebb alkotni - hát még a gyűjtőknek rendezett eredeti showműsorok és kiállítások!
Sok művésznek fogalma sincs arról, hogy kell bemutatnia munkáját a közönségnek - mi mindig nagy hangsúlyt fektetünk erre is, felkészülünk a végső bemutatóra, arra, hogy kell az elkészült művet prezentálni
- mondja Jean-Louis, megmagyarázva a dinamikát, ami közte és a művészek között működik. A beszámolók szerint mindegy, milyen alkotói szinten állsz, mikor meghívást kapsz hozzá: profizmusa és felkészültsége miatt biztos hogy csak jobbá válsz a vele való együttműködés után.
A Brooklyn Street Art beszámolója szerint a Rouge-ban minden az alkotókat szolgálja: megbeszélik, milyen igényeik vannak, milyen anyagokra vagy felszerelésekre van szükségük ahhoz hogy fejlődni tudjanak. Ettől pedig az alkotók is tökéletesen elkötelezetté válnak. A riport elkészültekor épp Rouge-ban alkotó graffitis például előző nap hajnalig Marrákesben bulizott a barátaival, ennek ellenére reggel 10-kor már a stúdióban dolgozott.
Annyi mindent kapunk itt, hogy én is a legjobbat akarom nyújtani
- mesélte a graffitis.
A The Huffington Post cikke szerint a Rouge Jardin nemcsak az ott alkotó graffitisek kreativitását dobja meg - hatására a környéken is egyre virágzóbb street art-élet bontakozott ki. Az olajfaligetből gyalogos vagy motoros kirándulásra indulva az ember egyre több aerosol-festménybe botlik, amelyek a megrongált épületeket, félfalakat és épület-krátereket borítják.
A graffiti, ami alapvetően a belvárosok vizuális nyelve, lassan átszivárgott a marokkói külső, agrár területekre is - ilyen hatása van tehát, ha a művészeti formát hevesen támogatják egy koncentrált helyen. A jelenség egyre több helyen megfigyelhető: fesztiválok, múzeumok, gyűjtők, márkák hívnak meg graffitiseket a külvárosba és olyan helyekre, ami alapvetően idegen ettől a művészeti nyelvtől - saját kontextusából kiemelve a street art mégis izgalmas és az esetek többségében remekül működik.
Szükség van-e rá, hogy a többi művészeti ágazathoz hasonlóan oktassák a graffitit is, és akadémikus körülmények között foglalkozzanak vele? Egyáltalán, street artnak nevezhetünk-e valamit, ami vászonra, egy galléria számára készül? És mi a helyzet a valóban utcára készült művekkel, amiket a múzeumok szép lassan bekebeleztek, mint például Banksy műveit? A marokkói sivatagi graffitik megmutatják, hogy a street art nem csak a mainstream felé menetelve tud bővülni.
GettyImages-506688498 (Fotó/Forrás: Carl Court / Getty Images Hungary)
Egyáltalán, mennyire számít, hogy a graffitik hol jelennek meg? Vajon elhelyezkedéshez, állampolgársághoz, identitáshoz kötöttek ezek a festmények? Vagy megváltoznak-e, ha manhattani hipszterek helyett marokkói pásztorok válnak a befogadókká? Érdekes kérdések ezek abban az időben, amikor a street art a mainstreammé válás miatt sokak szerint elveszti művészi erejét és hitelességét - lehet, hogy elég egy kreatív patrónus ahhoz, hogy egy művészet újra szárnyra kaphasson?
hírlevél
