Egy elhagyatott New York-i gyár vált ellentmondásos graffiti-háború központjává a közelmúltban. Az öreg épületet, ahogy az lenni szokott, graffitisek tömegei vették birtokukba, műveikkel dekorálva az üres falfelületeket. Az épületet azonban nemsokára lebontották, így a graffitik is semmivé lettek. Válaszul 21, magát károsultnak valló művész beperelte a tulajt, és végül 6,7 millió dollárt nyertek. A legnagyobb összeget, 1,3 millió dollárt a Meres One nevű művész, igazi nevén Jonathan Cohen kapta, aki a lerombolt gyár graffiti-kurátora volt.
A művészek ugyanis nemcsak az épület tulajdonosának engedélyével használták a felületet, de alkotásaik speciális védelem alá is estek. A 90-es években a tulajdonos beleegyezett, hogy a telephely graffitis kiállítóhely legyen. A street art-os szentély először a Phun Factory, majd Meres One vezetésével 5Pointz néven működött. Az épületet 2014. augusztusában kezdték bontani, ezt a művészek minden eszközzel megpróbálták megakadályozni, de hiába.
GettyImages-186107207 (Fotó/Forrás: Andrew Burton / Getty Images Hungary)
A graffitik miatt végül a telephely ára 20 millió dollárról 200 millió dollárra szökött. ekkor adták el, hogy a helyére luxuslakásokat építsenek. Az ügyben eljáró bíró szerint a tulajdonosnak tisztában kellett lennie a művészeti parkká alakult terület értékével.
A bíró szintén elfogadta, hogy az épületen található alkotások közül 45 bizonyítottan elismert műalkotás, így azok a USA Visual Artists Right Act (VARA) védelme alatt álltak. Ezt a státuszt 1990-ben vezették be, és a művészek jogait hivatott védeni, a gyakorlatban azonban még alig használták. Most a tárgyalás során kimondták, hogy a graffiti is művészeti produktum, így védelem illeti.
Annak ellenére is, hogy tudományos kiadványok nem tesznek róluk említést, vagy hogy sokak szemében nem számítanak mesterműnek. Az épület eredeti tulajdonosa ugyanis így érvelt az igaza mellett. A művészeti telep működése, az, hogy ösztöndíjakat osztottak és tanítottak, a róla szóló médiabeszámolók mind elegendőek a graffitisek elismeréséhez - szólt a bíró ítélete. Elutasították a tulajdonos azt a kifogását is, hogy nemcsak azok a graffitisek alkottak ott, akik engedélyt kaptak - a VARA ugyanis minden művész jogát védi.
Szintén nem segítete az eredeti tulajdonos helyzetét, hogy a bontás előtt megpróbálta lemeszelni a graffitiket, anélkül, hogy 90 nappal korábban figyelmeztette volna a művészeket, ahogy azt a VARA előírja.
Ráadásul az épület a graffitiknek köszönhetően népszerű turistalátványossággá és menő partihelyszínné vált: nemcsak iskolás csapatok és turistabuszok jártak rendszeresen megcsodálni a graffitiket, de esküvőket, koncerteket is rendeztek ott. Szintén itt forgott a Szemfényvesztők című film egyik kulcsjelenete.
A döntés most graffitisek tucatjait bátoríthatja fel az Egyesült Államokban, akik ezután beperelhetik azokat, akik elpusztítják munkáikat.
A graffitizésre használt falak és épületek tulajdonosainak vigyázniuk kell az alkotásokra, és követni a megfelelő előírásokat. A döntés után ugyanis egyértelművé vált, hogy a graffitit a hatóságok is művészetként ismerik el, amit szigorú jogszabályok védenek. A bíróság ugyanis a maximum bírságot rótta ki a New York-i gyárépület eredeti tulajdonosára.
Az utcai- és magasművészet közötti különbségek lassan eltűnni látszanak, ez pedig minden bizonyára megváltoztatja azt is, a következő generáció hogyan tekint majd a művészetekre.
(Via Independent & The Conversation)
hírlevél
