Nem csupán az épületen, a törzshelyének számító Piroska Vendéglőben is megidézik szellemét. Asztala fölött, melyen helyet kapott egy rádió, a művész portréja lóg, jelezve, hogy hol üldögélt, ha betért egy-két Unicumra. Ezt most foglalt tábla óvja, mintha még most is visszavárnák Antal Imrét.
„Imre maga volt a gondolat, a jó ízlés és a humor”
– emlékezett vissza Gyökössy Zsolt, a Szeszélyes évszakok rendezője, egy anekdotát is megosztva a hallgatósággal az avatóünnepségen. Sokszor kérdezték ugyanis Antal Imrétől, hogy honnan tud ennyi nyelvet, erre ő csak annyit felelt: ő nem a nyelveket ismeri, hanem azok dallamát.
Gyökössy Zsolt, a Szeszélyes évszakok rendezője az Antal Imre-emléktábla avatásán (Fotó/Forrás: Vass Antónia)
Szücs Balázs, Erzsébetváros alpolgármestere is azokat az emlékeket idézte fel, melyek a Piroskához és a házhoz kötötték a művészt, ugyanis mint elmondta, ha nincs az erzsébetvárosiak kezdeményezése és összefogása, az emléktábla nem készülhetett volna el. Ezzel fejezi ki a ház közössége tiszteletét egykori lakója iránt, aki kivételes pályafutást tudhat magáénak.
Pedig Antal Imrét szülei eredetileg orvosnak szánták, ám zongoratanárnője felfigyelt a fiú kivételes tehetségére. A II. világháború után három évvel, 1947-ben felvételt is nyert a szegedi konzervatóriumba, ahol 1951-ben végzett.
Tanulmányait Budapesten folytatta a Nagymező utcai Zenei Gimnáziumban, ahonnan egyenes út vezetett a Zeneakadémiára. Mesterei Antal István és Hernádi Lajos voltak.
A diplomamunkájához szükséges oktatási gyakorlatát úgy váltotta ki, hogy tanítványt vett maga mellé, az akkor még csak nyolcéves Presser Gábort.
Az akadémia elvégzése után az Országos Filharmónia szólistája lett, zongoristaként a világ szinte minden táján fellépett. Hét nyelven beszélt tökéletesen.
Zenei karrierje a '70-es évek elején megtört, egy izületi gyulladás miatt nem zenélhetett többé. Váltania kellett, így került a Magyar Televízióhoz, ahol a sikeres bemutatkozás után rábízták a Halló fiúk, halló lányok! című nemzetközi ifjúsági vetélkedő vezetését. Gyakori vendég volt a tévénézők otthonában az ünnepekkor is, Vitray Tamással közösen vezették ugyanis a szilveszteri műsorokat. A műsorokban megcsillogtathatta humorát, vicceit gyakran idézték egymás között az emberek.
Televíziós karrierje igazán 1980-ban indult be: a Kudlik Júliával vezetett Szeszélyes évszakok a magyar televíziózás egyik legnépszerűbb sorozata lett.
Gyökössy Zsolt az avatóünnepségen elárulta: Antal Imre az összes adásban látható volt.
Rajongásig szeretett édesanyja 1988-ban bekövetkezett halála után azonban a művész lelkileg összeroppant, cigaretta- és alkoholfüggősége elhatalmasodott rajta. A szenvedélybetegségek és a trauma hatására az egészségi állapota megromlott és az orra deformálódott. Utóbbit egy speciális műtéttel korrigálták.
Antal Imre emlékasztal (Fotó/Forrás: Vass Antónia)
Bár úgy tűnt, hogy az élete egyenesbe kerül, az MTV hirtelen levette műsoráról a Szeszélyes évszakokat, ami azt jelentette, hogy Antal Imre munka nélkül maradt. Egyik barátja, Jenei József karolta fel, így 2006-ban ismét kamerák elé állhatott az újraindított Szeszélyesben. A forgatást ugyan elkezdték, azonban Antal Imre hamarosan visszavonult a műsorvezetéstől, mert daganatot diagnosztizáltak nála. Két évvel később, 2008. április 15-én hunyt el, édesanyja hamvait – melyet a művész Damjanich utcai lakásában őrzött – végakaratának megfelelően mellé temették.
Munkásságáért Erkel Ferenc-díjban és Erzsébet-díjban részesítették, 1988-ban Érdemes Művész címet vehetett át, de neki ítélték a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és a Budapestért díjat is. 1999-ben Erzsébetváros díszpolgárává avatták, 2004 óta a Magyar Televízió örökös tagja.
Antal Imre-emléktábla (Fotó/Forrás: Vass Antónia)
Fejléckép: emléktábla a Damjanich utca 40. szám alatt (fotó: Vass Antónia)
hírlevél
