Shona Innes hozzájárult, hogy az angol nyelven megjelent foglalkoztatófüzetét magyarra fordítsuk. Állandó alkotótársa, Agócs Írisz pedig egy külön ehhez készített rajzzal járult hozzá a kötethez, melyet ide kattintva lehet letölteni. A füzet eredeti, angol nyelvű verziója itt érhető el.
Az utóbbi hetek felfordulása, a járványhelyzet és a kijárás korlátozása a gyerekeket is érinti, hiszen az ő mindennapjaik is megváltoztak. Mivel a saját és szeretteik védelme érdekében bizonyos szabályokat is be kell tartaniuk, nem kímélhetjük meg teljesen a kicsiket attól, hogy beszélgettünk velük a vírusról. Arról, hogy ezt egészen pontosan hogyan tegyük, Shona Innes, a rázós témákra specializálódott gyermekpszichológus nyújt segítséget. Az ausztrál szakember részben magyarul is megjelent könyvsorozata többek közt az internet, a barátság, halál, a válás vagy a szorongás témáit járja körül óvodások és kisiskolások számára is könnyen érthető és feldolgozható módon.
A foglalkoztatófüzetet kinyomtatva a szülők együtt megbeszélhetik a gyerekekkel, hogy mi is egy vírus, miért kell most otthon maradni vagy hogyan tudunk segíteni, hogy ne terjedjen. Shona a szülők aktív részvételére számítva írja
könyveit, amelyeket egyfajta kiindulási pontnak szán, amely megteremti a lehetőséget, hogy a család elkezdjen beszélgetni és a gyerekek feltehessék az őket érdeklő kérdéseket.
A pszichológussal készített korábbi interjúnk itt olvasható.
A szakembert arról kérdeztük: miképp hozzuk fel a járvány témáját a kisebb korosztálynak?
Hogyan beszélgessünk velük a betegségről?
Azt, hogy pontosan mit mondunk el nekik és hogyan, az életkoruknak megfelelő kell kialakítani. Ez azt jelenti, hogy a vírusokról és alapvető immunológiai ismeretekről magyarázni nekik nagyon nehéz, hiszen ezek olyasmik, amiket még csak nem is látunk.
Véleményem szerint fontos, hogy tudjanak a mikroszkopikus világról és a „bacikról és vírusokról”. Így nem fognak félni.
Fontos, hogy elmagyarázzuk nekik, hogy a mikroorganizmusok (bacilusok és vírusok) valójában nagyon fontosak és közülük néhány kifejezetten hasznos a számunkra – például azok, amelyek a sajtot vagy a joghurtot készítik, vagy amik a testünkben élnek és segítenek megemészteni az ételt. Bizonyos időközönként jön egy olyan, amely betegséget okozhat. Az egészséges test jól ki tudja rekeszteni ezeket a rossz bacilusokat és vírusokat. Mi is segíthetünk neki távol tartani a rossz mikroorganizmusokat azzal, hogy megmossuk a kezünket és óvatosan köhögünk, tüsszögünk és köpködünk.
Emellett kicsit nagyobb távolságot kell tartani néhány embertől, különösen akkor, ha olyanokkal vagyunk egy társaságban, akiknek a teste már egy kicsit fáradt vagy egy beteg. Ha bezárják az iskolákat, az azért van, mert próbálják egy kicsit távolabb tartani az embereket egymástól egy ideig, amíg a testünk (és a közösségek) kitalálják hogyan kezeljék ezt az új kórokozót. (Ezek mind a foglalkoztatókönyvből származó ötletek.)
Hogyan kössük le a kisebbeket?
Eközben azonban dolgozhatunk azon, hogy otthon is jól töltsük el az időt.
Ez lehet a megfelelő pillanat arra, hogy beleássunk a játékos dobozba.
Gyakran akadnak olyan darabok a dobozban, amik egy ideje már nem látták a napfényt, mert újabbak érkeztek. Arra is jó alkalom ez, hogy előkerüljenek a társasjátékok, a kártyapaklik vagy a mesekönyvek. Az emberek nagyon kreatívan tudnak lenni az otthoni játékok kifejlesztésében is: beltéri minigolf-leckék kartoncsövekkel és dobozokkal, palacsinasütő rockegyüttes, kuckó- vagy sátorépítés, bújócska, kincskeresés és rengeteg hasonló mókás dolog.
Vannak esetleg tanácsai az otthoni oktatáshoz?
Beszéltem olyan gyerekekkel, akik ezen a héten már otthon tanultak. Nagyon izgatottak voltak attól, hogy sokkal gyorsabban letudták a munkát, mint hitték és izgatottak voltak a sajátfejlesztésű játékaik miatt is.
Hogyan tudják megnyugtatni a szülők a gyerekeket? Rávenni őket, hogy kevesebbet érjenek hozzá a dolgokhoz és sokat mossák a kezüket?
A szülőktől bölcs dolog, ha megbizonyosodnak róla, hogy jól kezelik a saját szorongásukat.
A szorongás még a vírusnál is gyorsabban terjed. Győződjenek meg róla, hogy a gyerekeik nincsenek kitéve túl sok híradós tudósításnak, mivel ezek hajlamosak túlzóak lenni és nyugtalanító képeket mutatnak. A szülők gyakorolhatják a pozitív gondolkodást és beszélhetnek a több otthon töltött idő előnyeiről és gyakorolhatják a hálát. Én is szeretek hálát adni a nagy és a kis dolgokért is. A nagy dolgok, amikért hálás vagyok, az egészségem, a családom és az, hogy gyönyörű helyen élek. Az apró dolgok pedig a pici gombok, amik trükkösen fenntartják a nadrágomat, nem nekem kell fognom. Jó móka lehet megosztani egymással az apró dolgokat, amelyekért hálásak vagyunk akár gyűjteményt is csinálhatunk belőlük.
Emellett azt tanácsolom a szülőknek, hogy legyenek óvatosak a stresszkezeléssel. Nem szeretnénk zsémbes és feszült szülőket. Kérjenek segítséget, ha úgy érzik, szükségük van rá!
Mi a legfontosabb, amit mindenképpen említsünk meg?
Próbáljanak kialakítani egy új napirendet: mindenkit megnyugtat, ha tudja, mire számítson nap mint nap.
Azt nem tudjuk, hogy meddig haladnak majd a dolgok ebben az új mederben, de az otthoni életünket magunk tudjuk kialakítani azzal, hogy a rutinfeladatokat kiszámíthatóvá tesszük. A lefekvési és fürdési idő és az étkezéseket ritmusa például nem kell hogy változzon. Ha van iskolai feladat otthonra (itt Ausztráliában az iskolák sok emailt küldenek és számos online elfoglaltságot kínálnak) alakítsunk ki egy meghatározott időt minden nap, amikor ezeket megcsinálják a gyerekek. A képernyő előtt tölthető időt érintő szabályokat azonban nem kell megváltoztatni.