A régészet és a történelmi korokból származó leletei töretlen népszerűségnek örvendenek. Akadnak azonban, akiknek ez nem a történelmi örökséget, hanem mindennapjaik részét jelenti. Idén tavasszal első alkalommal rendeztek Magyarországon Történelmi Vásárt. Ha netán lemaradt róla, ne aggódjon, decemberben jön a második. Sokan foglalkoznak különböző történelmi korszakok megjelenítésével:
Elsősorban ezek a csapatok vásárolnak ilyesmit.
A lényeg természetesen, mint oly sok más műfajban, a közönség. Ezek a csapatok többségében azt tűzték ki célul, hogy bemutassák a nézőknek az általuk választott korszak, életmódját, harcmodorát, viseletét, vagy éppen étkezési szokásait. Kicsit testközelibbé, szó szerint kézzel foghatóbbá tegyék a történelmet. Olyan rendezvényeken lehet elcsípni őket, mint a szombathelyi Savaria Karnevál, az esztergomi Árpádok legendája, az egri Végvári Vigasságok, vagy a Korismereti Találkozó Szigethalmon.
Itthon az utóbbi időben rohamos fejlődésnek indult a kulturális életnek ez a része. Bár évtizedek óta léteznek különböző korszakokat megjelenítő csapatok, évről-évre érezhető a felzárkózás a külföldi csapatokhoz, főleg a lehető legautentikusabb ruházat, fegyverzet megjelenítésének tekintetében. Egyre több csapat épít ki szoros együttműködést múzeumokkal, régészekkel, történészekkel, hogy a felszerelésük minél pontosabb megfelelője legyen az adott korszakban használtaknak.
Ezek a ruhák nem jelmezek, a felszerelések nem kellékek. A csapatok nem az „olyan mintha” hatásra törekszenek, mint például egy történelmi film szereplői, itt minden „az, ami”. A kardok, kések fémből vannak, bár nem élesek és hegyesek, mert, ahogy mondani szokták: a hétvégi rendezvényeken és bemutatókon
Egy-egy tárgy, ruhadarab elkészítését hosszas kutatómunka előzi meg. A megjeleníteni, bemutatni kívánt korszak leletanyagát, forrásait és szakirodalmát megvizsgálva állnak neki a munkának, vagy keresik fel az összegyűjtött anyaggal egy kézművest. Sok kézműves már nem csak megrendelésre dolgozik, történelmi rendezvényeken - vagy az előbb említett Történelmi Vásárban - gyakran lehet vásárolni kész terméket is. Persze csak akkor, ha beleillik az általuk megjeleníteni kíván korszakba. Tehát egy viking ruhához nem vesznek 12. századi kardot, bármennyire is jól néz ki az adott fegyver.
Jó példa erre a viking csapatok harcosainak gyakran hordott alkarvédője (keményített, vastag bőrből készült, esetenként fém lapokkal megerősített, csuklótól könyékig érő védőfelszerelés). Védelmi funkcióját tekintve fontos felszerelési tárgy, viszont - tudtommal - a 8-10. századi viking területekről nem került elő ilyesmi. Ennek természetesen több oka is lehet. Az első és legegyszerűbb persze az, hogy akkor nem is használtak ilyesmit. De van egy másik lehetőség is: volt, csak nem maradt meg. A viking kor óta eltelt bő egy évezredben egyszerűen megsemmisült, elrohadt, lebomlott.
Mi az a kísérleti régészet?
A régészek felfedezéseiket alkalmanként a gyakorlatba is átültetik, hogy kiderítsék egy tárgy valódi funkcióját, működését, vagy igazolják elméletük helyességét.
1947-ben egy norvég kutató, Thor Heyerdahl egy balsafából épített tutajon utazott Dél-Amerikából Polinéziába, hogy bebizonyítsa, az őslakosok eljuthattak oda és kereskedhettek egymással. A tudós természetesen csak azt tudta igazolni, hogy képesek lettek volna rá, azt hogy ez valójában meg is történt, csak a legújabb genetikai kutatások igazolták.
Kínai régészek a legősibb tészta összetevőit kutatták - egyelőre hiába -, brit tudósok pedig egyiptomi lábujj-protézist teszteltek, eredményesen.
Lars Liedgren svéd archeológus is a kísérleti régészet módszeréhez nyúlt, amikor az ősi lapp kunyhókat és életmódot kutatta. Liedgren felépített egy számi házikót, amelyet egy ősi viking fejsze másolatával aprított nyírfával fűtött, a gondos svéd archeológus még a tüzelőt is szánon szállította. Pár óra tűzifa aprítás árán az egész kunyhó levegőjét éjjel-nappal kellemesen tudta tartani. Noha eleinte nehéz volt elviselni, de a kunyhó belső levegőjének minősége megfelelt az Egyesült Államokban alkalmazott szabályzásnak. (via Múlt-kor történelmi portál)
Ahogy az keretes írásunkból is kiderül, arra is van példa, hogy egy ábrázolás, vagy lelet alapján elkészült tárgy, vagy ruhadarab a gyakorlatban használhatatlannak bizonyult. Lőrincz Andrea (Mare Temporis) sárcipőjének mintája egy 1588-as ábrázolás volt, a kész darabban azonban egy lépést sem tud tenni, maximum csoszogva. Előfordulhat, hogy nem megfelelő fából készült a modern másolat, vagy a viselőjének szokatlan a lábbeli. A kép alapján ezt nehéz eldönteni.
Hasonló a helyzet a 4.századra datált Thorsbergben talált nadrággal, mely tulajdonképpen egy több darab gyapjúból összevarrott harisnyanadrág, viszont a rekonstrukció tulajdonosa, Albitz Nándor (Nordegrad) szerint egy felnőtt babarugdalózó, ami nagyon kényelmetlen. Lehetetlennek tartja, hogy ilyet hordtak felnőtt férfiak. Itt is számolni kell azzal, hogy csak számára szokatlan a harisnyanadrág.
Bakos Réka (Emese Park) hosszan tesztelt egy melltartót, melynek eredeti ábrázolásával a szicíliai Villa Romana delCasale nevű római villa falán találkozhatunk és i. sz. 300 körül készülhetett. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy ebben a formában nagyon kényelmetlen, szorít, viszont hamar kilazul a feltekert és a csomózott megoldás is, és akkor bizony lecsúszik.
Rengeteg nyitott kérdés van tehát és bár egyre több a válasz, még mindig van hová fejlődni, van mit tanulni, van mivel kísérletezni.
A szerző a X-XI. századi északi zsoldos harcosokat és a IV-VI.-századi germánok megjelenítő Nordegard, vagy Északi Gárda alapítótagja.
hírlevél
