A fonalakat a pókok szándékosan többfelé hosszúságúra és merevségűre szövik, majd összehangolják őket, így érzékelik a környezetüket – ugyanis nyolc szemük ellenére rosszul látnak.
A frekvenciaeltérésekből az állatok pontosan tudják, hogy zsákmány ragadt-e a hálóba, esetleg ellenség bolygatja vagy szél lengeti-e a szálakat.
Saraceno és a kutatók választása a vizsgálat során egy trópusi gömbfonó fajtára, a sátorhálós pókra esett. Az állat egy átlátszó téglatestben szőtte meg a hálót, melynek szálaihoz a szakemberek eltérő frekvenciákat társítottak. A művész ezután ezeket a hullámokat fordította át a zene nyelvére, hátborzongató pókzenét kapva.
A Spider’s Canvas itt hallgatható meg:
Fejléckép: pókháló (forrás: Pixabay)