Megfelelő hely-e kortárs művészeti kiállításra egy palota vagy egy ódon kastély? - teszi fel a kérdést az Independent szerzője a Blenheim kastélyban a napokban megnyílt nagy Yves Klein-kiállítás kapcsán. Klein esete nem példa nélküli: Jeff Koons-t Versailles-ban, Damien Hirst-et pedig a Houghton Hall-ban is megcsodálhatták már a látogatók.
A cikk első körben azt tisztázza, mi a különbség az installáció, és az úgynevezett művészeti beavatkozás között. Az installáció egyfajta gyengébb térfoglalást jelent - ekkor ugyanis a kiállítási tér csak helyet ad a kiállítási tárgynak, de utóbbi nem igyekszik bekebelezni előbbit. Az installációk sokszor több művész munkáiból születnek meg, és a kiállítási tárgyak is többféle platformon jelenhetnek meg. Gyakran egy egész szobát vagy kiállítási teret elfoglalhatnak - a látogatók besétálnak, átélik az élményt, majd kisétálnak; ha úgy találják, magukkal visznek valamiféle intellektuális-spirituális élményt.
Jeff Koons kiállítása Versailles-ban (Fotó/Forrás: Jeff Koons hivatalos oldala)
Ezzel szemben a művészeti beavatkozás során egy vagy több művész alkotása teljes mértékben megszállja a kiállítási teret - amely lehet, hogy már évtizedek-évszázadok óta létezik.
Ilyen volt Jeff Koon kiállítása Versailles-ban, amikor többek között egy lufiból formázott kutyát formázó szobrát állította ki a királyi palotában. A kiállítást rengetegen kritizálták, mondván, hogy a csicsás popkult-szobrok nem illenek egy olyan előkelő helyre, mint a Napkirály rezidenciája - az Independent szerzője szerint ugyanakkor Koon művei nagyon is Versailles-kompatibilisek, ugyanis mind a művész, mind XIV. Lajos a megalománia és extravagancia megszállottjai, vagyis rokonlelkek.
Damien Hirst kiállítása Houghton Hall-ban (Fotó/Forrás: Houghton Hall weboldala)
Ezzel szemben a szerző szerint Damien Hirst Colour Space című kiállítása sokkal kevésbé illik Houghton Hall-hoz, amely egy Palladiai kastélyban Norfolkban. Az impozáns palota rokokó falán ott függött Hirst színes pontokból álló képe, az előcsarnokban pedig hasonló színes pingponglabdák táncoltak egy átlátszó dobozban. A The Guardian kritikusa annak idején szintén nem volt elájulva ettől a tárlattól.
Mint írta, az ilyen karizmatikus, történelmi helyeken megrendezett kiállításokkal az a baj, hogy egyszerű dekorációkká silányítják a kortárs művészeti alkotásokat.
Yves Klein kiállítása a Blenheim kastélyban (Fotó/Forrás: Blenheim Art Foundation)
A fentiekhez hasonló kiállításnak ad otthont most a Blenheim kastély - az egyik legfontosabb háború utáni francia képzőművész, az 1962-ben elhunyt Yves Klein több mint 50 alkotása nézhető meg az illusztris helyszínen. A tárlat apropója a Blenheim Art Foundation ötödik, valamint a művész 90. születésnapja. A kastélyt Anna angol királynő építtette John Churchillnek, Marlborough hercegének jutalmul a spanyol örökösödési háborúban elért sikereiért. És hogy hogyan illik Klein művészete az angol barokk építészet egyik remekművébe, ami olyan filmeknek is helyszínt adott, mint Kenneth Branagh 1996-os Hamlet-je, a Ne folytassa felség!, vagy épp a Harry Potter és a Főnix rendje? Az Independent szerzője szerint meglepően jól. Az újságíró szerint ugyanis Klein munkái hűvös önteltséget árasztanak magukból, egyfajta kellemes, immateriális idegenséget, amely pontosan illik a helyhez - a gyönyörű kastély remek helyszínkjént szolgál Klein egyedi munkáinak. A The Guardian kritikusa máshogy gondolja: sok műtárgy egyszerűen rossz helyen van elhelyezve vagy rosszul van megvilágítva, ezért nem is igazán lehet megcsodálni őket. Klein tetszését viszont alighanem elnyerte volna a tárlat, hiszen ő maga is nagy showman volt, aki imádta a felhajtást. 27,50 fontért, azaz több mint 10 ezer forintért bárki utánajárhat - ennyibe kerül ugyanis a belépőjegy.
hírlevél
