Plusz

Ismét trombitaverseny – egy éttermi kritikus szemével

2010.12.15. 02:01
Ajánlom
A zsűrinek mindig nehéz dolga van. Öt kiéhezett, hivatalosan is ínyencnek elismert ember ül be a vendéglőbe és egyszerűnek látszó menüt rendel – majd pedig azt eszi amit kap. Nem ők készítik a fogást, nem ők vásárolják a hozzávalókat, az sem kérdés hogy ők maguk hogyan főznének - a feltálalt gőzölgő ételt kóstolva ítélik meg, melyik leves vagy sült felel meg az ízlelőbimbóik által megszokott, általuk korábban elképzelt ideálisnak.

Országos Egyetemi-főiskolai Trombitaverseny zajlott az Operaház Próbatermében 2010. december 2-án, immár másodszor. A feltálalt "menü" Enescu Legendája és Neruda Trombitaversenye volt, a felkent ítészek Szűcs Zoltán, Kovács Zoltán, Nagy Csaba, Bakó Levente és Tarkó Tamás; a versenyzők harmincketten veselkedtek neki a modern francia repertoár első fordulóra rendelt alapművének.

Preludio:

Négy órán keresztül hallgatni ugyanazt a darabot fülfárasztó és feneket sajdító próbatétel. A versenyzők azonban mindent megtettek azért, hogy megkönnyítsék a hallgatóság és a zsűri dolgát, és segítettek elválasztani az ocsút a búzától. Enescu Legendája sokkal fogósabb darab, mint amilyennek tűnik: a C-trombita fogásbeli könnyebbségének ára a keményebb hangzás, a lágyabb B-trombitás verzió viszont a korrigálandó hangok (d'-d" stb) miatt okoz több nehézséget. Egyetlen versenyző kivételével nem is választotta az utóbbit senki - őt viszont illik külön megemlíteni eme gladiátor-bátorságért.

A darab indításakor először törvényszerűen a hangolási hibák és a hangbéli hiányosságok jelentek meg, ezt a középrész levegővezetési és ujjtechnikai gondjai, végül a szordinált állás intonációs problémai követték - ezek jellemezték az előadások zömét. Aki a hallgatóságból addigra még bizonytalan volt az ítéletében, a zárórészben jól kiszűrhette a lebegő támaszt, bizonytalan levegővezetést és a tiszta játék esetleges hiányát.

Az alma matereket összehasonlítva egyértelműen megfigyelhető volt a győriek lírai megfogalmazásra való törekvése; a pécsiek például jellemzően ezt áldozták fel a gyorsabb tempó és a technikai pergés érdekében. Gyakori volt, hogy a perfekció igénye miatt a zenei formálás sikkadt el, míg másoknál az ívek és a romantikus előadásmód párosult a kisebb, ám zavaró hibácskák sorával. Egészében elég vegyes volt a kép, jól elkülöníthetően egy hatos-hetes csoport emelkedett ki a mezőnyből.

A délutáni döntőbe végül öten kerültek, nekik Neruda darabjával kellett megbírkózni.

Finale:

A külsős "éttermi kritikus" számára meglepőnek tűnt, hogy a Neruda-koncert előadásához senki nem választott német ventiltrombitát - sajnálatosnak pedig az, hogy egyik főiskola sem tudott Esz-trombitát biztosítani versenyzőinek, illetve úgy gondolom: a német forgóventiles trombita teltebb, puhább hangzása jobban illene a darab karakteréhez.

Ugyancsak fájóan hiányzott a zenekari anyag zongora-letétjéből és a szólisták játékából egyaránt az a graciőz-rokokó, illetve kora-klasszikus attitűd, amely ezt a versenyművet kiemelhetné a kortárs irodalom unosan ismert és agyonjátszott darabjai közül. Az elhangzott kíséret legtöbbször inkább romantikus hangvételű, illetve alkalmanként öncélúan dekoratívan pergő volt, csak ritkán volt felfedezhető törekvés a szólistával történő párbeszédre, együttjátékra. Talán egyszer azt is megérjük majd, hogy a zongorista más-más, személyreszabottan preparált kottából követi, kíséri és segíti az előadót - ehhez viszont mindkét érdekelt fél (és tanáraik) igényessége egyaránt szükséges. Örömteli, hogy legtöbben Max Sommerhalder kritikai kiadványából játszottak, ám a mű eredeti corno-da-caccia-hangzásvilágához való közelítést egyedül Elmauer János előadásának néhány részletében fedezhettük fel.

Maricsek Zoltán (Szeged) lépett először színre a döntőben; előadását szép formálás, kidolgozott díszítések, kiváló ajaktrillák és a precíz, hibátlan játékmódra való törekvés jellemezte - valószínűleg ennek tudható be, hogy semmiféle dinamikai kockázatot nem vállalt, és sajnálatosan egysíkú, egyenletes mezzofortéban abszolválta a darabot.

Vörös Ádám (Győr) a tőle megszokott perfekt és az előzőnél jóval árnyaltabb dinamikájú játékot produkált. Az első tételben a zenei íveken belül kisebb tempóingadozások voltak tapasztalhatók, és az egész darabra jellemzően a dallamívek tetejének kiemelését hiányoltam. Kadenciái (a versenyzők zöménél megfigyelhető módon) okosan felépítve lefelé indultak - és a technikai lelazítást követően remekül formált, kiváló ajaktrillával záruló szép momentumai voltak az előadásnak.

Siket István (Budapest) volt az egyedüli, aki Esz-trombitával adta elő a versenyművet, szép hangú, pódium-érett előadást hallhattunk. A hangszer adottságaiból is következően nagyobb dinamikai változatosság, világosabb hangszín, nagyobb volumen jellemezte az előadást, az első tétel kadenciája huszárosan merész, a játszott dallamok pedig szépen összefoglalt ívűek voltak.

Elmauer János (Bp) darabját a tőle megszokott(?) kettősség jellemezte. Egyrészt a dallamvezetés költőisége - és sajnos túlzottan romantikus volta -, másrészt a hangsúlyokkal sajnálatosan szétszabdalt ívek, a sok apró pontatlanság és a zárótételre elfáradt, fátyolos-szürke hang jelezte, így az előadás még messze nem olyan kidolgozott, mint várhattuk volna tőle.

Koczur Szabolcs (Bp) játéka számomra a nap felfedezése volt. Az induló tempó-fogás, a szinkópás rész finom formálása, a plasztikus, könnyed technika igazi kiugró tehetségre utal. A fiatal csikó szertelen lendületével ugrott neki a kadenciának, amely bizonytalanságában is jelezte az oroszlánkörmöket - ha beérik a darab, nagyon imponáló előadás lesz. A II. tétel lírai dallamformálása és a zongorakísérettel való párbeszéd igazi élmény volt, s bár a B-piszton handicapje itt is tettenérhető volt (a hangzás nyíltsága és teltsége esett a hangszer áldozatául), mégis a felfedezés örömét nyújtotta a hallgatónak.

A verseny végeredménye nem volt meglepetés:

V. -oklevél: Elmauer János

IV. -különdíj Koczur Szabolcs

III. díj Maricsek Zoltán

II: díj Vörös Ádám

I. díj Siket István

Coda: Navigare necesse est.

Ismét remek szervezés, jó hangulat, ügyes programválasztás - az egynapos rendezvény nehézségi foka megfelelt bármely nemzetközi verseny első fordulójának. Bakó Levente, a verseny házigazdája megint nagyot alkotott, a tanszakok tanárai pedig a lehető legjobbat próbálták kihozni a tanítványaikból. Egy ilyen baráti verseny kiváló alkalom arra, hogy ki-ki felmérhesse, hol tart a hazai mezőnyben, megtapasztalja a felkészülés folyamatát és - nem utolsósorban - kockázatmentesen szoktathassa magát a színpadi kiállás légköréhez szakmai közegben. Mert nem a versenyeredmény a legfontosabb, inkább az odavezető út. Vagy ahogyan a régi rómaiak mondták: hajózni (dolgozni, versenyezni, verejtékezni) muszáj...

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Klasszikus

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.
Plusz

Kapszulák – Patti Smith Nap a Csokonaiban

Október 1-jén, a Patti Smith Napon a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház tereiben a zenét és a szabadságot körbejáró eseménysorozat veszi kezdetét, melynek keretében izgalmas performanszon, felolvasáson, beszélgetésen vehetünk részt és egy különleges, zenehallgató kapszulákból álló installációt is megtekinthetünk.
Vizuál

Idén sem lett jobb hely a világ – megnyílt a World Press Photo kiállítás – Galéria

Megnyitott a World Press Photo kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nemzetközi zsűri idén 130 ország 4066 fotóriporterének 64 823 fotójából válogatta össze a tárlat anyagát, amelyet világszerte százhúsz helyszínen mutatnak be.
Könyv

„Irodalom nélkül nem volna civilizáció sem” – exkluzív interjú Sjónnal

„Bármikor, ha a világ jelentősen változik, azt legelőször az irodalomban lehet észrevenni” – fejtette ki lapunknak adott interjújában Sjón. A PesText Fesztiválon vendégeskedő író-költővel az irodalom jelentőségén túl az izlandi nyelv történetéről, a jó regény ismérveiről és filmes munkáiról beszélgettünk, de elárulta azt is, mire a legbüszkébb.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Plusz ajánló

Kapszulák – Patti Smith Nap a Csokonaiban

Október 1-jén, a Patti Smith Napon a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház tereiben a zenét és a szabadságot körbejáró eseménysorozat veszi kezdetét, melynek keretében izgalmas performanszon, felolvasáson, beszélgetésen vehetünk részt és egy különleges, zenehallgató kapszulákból álló installációt is megtekinthetünk.
Plusz interjú

„Ha tudom, hogy ekkora felhajtás lesz, nem csinálom” – Interjú Víg Mihállyal

Akkor is leírok egy mondatot, ha nem vagyok benne biztos, hogy fogok érte pénzt kapni – mondja Víg Mihály zeneszerző, író, aki szeptember 21-én ünnepli 65. születésnapját. A Balaton és a Trabant zenekarok alapító tagjával arról is beszélgettünk, miért lepték meg a róla készült portréfilmre kapott visszajelzések, mi szükséges a dalszerzéshez, és miért lehetséges, hogy mindannyian egy nagy, közös álomban vagyunk.
Plusz ajánló

Muzsikusok és képzőművészek lepik el Bakonybél gyönyörű monostorát – Jön a Gellért Ünnep

Bakonybél aprócska falu, ezernél alig többen lakják, gyönyörű fekvése mellett azonban az itt lakozó szellemiség is elbűvölő. Pár nap múlva a híres rendház a művészeteké lesz: szeptember 24-25-én első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal rendezik meg a Gellért Ünnepet a Szent Mauríciusz Monostorban.
Plusz hír

Lehetséges, hogy felfedezték Nefertiti királynő régóta keresett sírját

Évek óta eredménytelenül keresik Nefertiti (más átírásban Nofertiti) ókori egyiptomi királynő sírját a régészek, most viszont a neves egyiptológus, Zahi Hawass úgy véli, végre megtalálta, ezzel pedig megoldást kínálhat a régóta tartó Nefertiti-rejtélyre.
Plusz lapszemle

Kulka János: Annyira fura, hogy ez én vagyok

Exkluzív interjút adott az RTL Klubnak Kulka János, aki hamarosan debütáló szólólemezéhez forgat videoklipeket. A színművész betegségéről is vallott, illetve arról, hogy úgy érzi, kevesebb szükség van rá a filmes és a színházi világban.