Plusz

Ismét trombitaverseny – egy éttermi kritikus szemével

2010.12.15. 02:01
Ajánlom
A zsűrinek mindig nehéz dolga van. Öt kiéhezett, hivatalosan is ínyencnek elismert ember ül be a vendéglőbe és egyszerűnek látszó menüt rendel – majd pedig azt eszi amit kap. Nem ők készítik a fogást, nem ők vásárolják a hozzávalókat, az sem kérdés hogy ők maguk hogyan főznének - a feltálalt gőzölgő ételt kóstolva ítélik meg, melyik leves vagy sült felel meg az ízlelőbimbóik által megszokott, általuk korábban elképzelt ideálisnak.

Országos Egyetemi-főiskolai Trombitaverseny zajlott az Operaház Próbatermében 2010. december 2-án, immár másodszor. A feltálalt "menü" Enescu Legendája és Neruda Trombitaversenye volt, a felkent ítészek Szűcs Zoltán, Kovács Zoltán, Nagy Csaba, Bakó Levente és Tarkó Tamás; a versenyzők harmincketten veselkedtek neki a modern francia repertoár első fordulóra rendelt alapművének.

Preludio:

Négy órán keresztül hallgatni ugyanazt a darabot fülfárasztó és feneket sajdító próbatétel. A versenyzők azonban mindent megtettek azért, hogy megkönnyítsék a hallgatóság és a zsűri dolgát, és segítettek elválasztani az ocsút a búzától. Enescu Legendája sokkal fogósabb darab, mint amilyennek tűnik: a C-trombita fogásbeli könnyebbségének ára a keményebb hangzás, a lágyabb B-trombitás verzió viszont a korrigálandó hangok (d'-d" stb) miatt okoz több nehézséget. Egyetlen versenyző kivételével nem is választotta az utóbbit senki - őt viszont illik külön megemlíteni eme gladiátor-bátorságért.

A darab indításakor először törvényszerűen a hangolási hibák és a hangbéli hiányosságok jelentek meg, ezt a középrész levegővezetési és ujjtechnikai gondjai, végül a szordinált állás intonációs problémai követték - ezek jellemezték az előadások zömét. Aki a hallgatóságból addigra még bizonytalan volt az ítéletében, a zárórészben jól kiszűrhette a lebegő támaszt, bizonytalan levegővezetést és a tiszta játék esetleges hiányát.

Az alma matereket összehasonlítva egyértelműen megfigyelhető volt a győriek lírai megfogalmazásra való törekvése; a pécsiek például jellemzően ezt áldozták fel a gyorsabb tempó és a technikai pergés érdekében. Gyakori volt, hogy a perfekció igénye miatt a zenei formálás sikkadt el, míg másoknál az ívek és a romantikus előadásmód párosult a kisebb, ám zavaró hibácskák sorával. Egészében elég vegyes volt a kép, jól elkülöníthetően egy hatos-hetes csoport emelkedett ki a mezőnyből.

A délutáni döntőbe végül öten kerültek, nekik Neruda darabjával kellett megbírkózni.

Finale:

A külsős "éttermi kritikus" számára meglepőnek tűnt, hogy a Neruda-koncert előadásához senki nem választott német ventiltrombitát - sajnálatosnak pedig az, hogy egyik főiskola sem tudott Esz-trombitát biztosítani versenyzőinek, illetve úgy gondolom: a német forgóventiles trombita teltebb, puhább hangzása jobban illene a darab karakteréhez.

Ugyancsak fájóan hiányzott a zenekari anyag zongora-letétjéből és a szólisták játékából egyaránt az a graciőz-rokokó, illetve kora-klasszikus attitűd, amely ezt a versenyművet kiemelhetné a kortárs irodalom unosan ismert és agyonjátszott darabjai közül. Az elhangzott kíséret legtöbbször inkább romantikus hangvételű, illetve alkalmanként öncélúan dekoratívan pergő volt, csak ritkán volt felfedezhető törekvés a szólistával történő párbeszédre, együttjátékra. Talán egyszer azt is megérjük majd, hogy a zongorista más-más, személyreszabottan preparált kottából követi, kíséri és segíti az előadót - ehhez viszont mindkét érdekelt fél (és tanáraik) igényessége egyaránt szükséges. Örömteli, hogy legtöbben Max Sommerhalder kritikai kiadványából játszottak, ám a mű eredeti corno-da-caccia-hangzásvilágához való közelítést egyedül Elmauer János előadásának néhány részletében fedezhettük fel.

Maricsek Zoltán (Szeged) lépett először színre a döntőben; előadását szép formálás, kidolgozott díszítések, kiváló ajaktrillák és a precíz, hibátlan játékmódra való törekvés jellemezte - valószínűleg ennek tudható be, hogy semmiféle dinamikai kockázatot nem vállalt, és sajnálatosan egysíkú, egyenletes mezzofortéban abszolválta a darabot.

Vörös Ádám (Győr) a tőle megszokott perfekt és az előzőnél jóval árnyaltabb dinamikájú játékot produkált. Az első tételben a zenei íveken belül kisebb tempóingadozások voltak tapasztalhatók, és az egész darabra jellemzően a dallamívek tetejének kiemelését hiányoltam. Kadenciái (a versenyzők zöménél megfigyelhető módon) okosan felépítve lefelé indultak - és a technikai lelazítást követően remekül formált, kiváló ajaktrillával záruló szép momentumai voltak az előadásnak.

Siket István (Budapest) volt az egyedüli, aki Esz-trombitával adta elő a versenyművet, szép hangú, pódium-érett előadást hallhattunk. A hangszer adottságaiból is következően nagyobb dinamikai változatosság, világosabb hangszín, nagyobb volumen jellemezte az előadást, az első tétel kadenciája huszárosan merész, a játszott dallamok pedig szépen összefoglalt ívűek voltak.

Elmauer János (Bp) darabját a tőle megszokott(?) kettősség jellemezte. Egyrészt a dallamvezetés költőisége - és sajnos túlzottan romantikus volta -, másrészt a hangsúlyokkal sajnálatosan szétszabdalt ívek, a sok apró pontatlanság és a zárótételre elfáradt, fátyolos-szürke hang jelezte, így az előadás még messze nem olyan kidolgozott, mint várhattuk volna tőle.

Koczur Szabolcs (Bp) játéka számomra a nap felfedezése volt. Az induló tempó-fogás, a szinkópás rész finom formálása, a plasztikus, könnyed technika igazi kiugró tehetségre utal. A fiatal csikó szertelen lendületével ugrott neki a kadenciának, amely bizonytalanságában is jelezte az oroszlánkörmöket - ha beérik a darab, nagyon imponáló előadás lesz. A II. tétel lírai dallamformálása és a zongorakísérettel való párbeszéd igazi élmény volt, s bár a B-piszton handicapje itt is tettenérhető volt (a hangzás nyíltsága és teltsége esett a hangszer áldozatául), mégis a felfedezés örömét nyújtotta a hallgatónak.

A verseny végeredménye nem volt meglepetés:

V. -oklevél: Elmauer János

IV. -különdíj Koczur Szabolcs

III. díj Maricsek Zoltán

II: díj Vörös Ádám

I. díj Siket István

Coda: Navigare necesse est.

Ismét remek szervezés, jó hangulat, ügyes programválasztás - az egynapos rendezvény nehézségi foka megfelelt bármely nemzetközi verseny első fordulójának. Bakó Levente, a verseny házigazdája megint nagyot alkotott, a tanszakok tanárai pedig a lehető legjobbat próbálták kihozni a tanítványaikból. Egy ilyen baráti verseny kiváló alkalom arra, hogy ki-ki felmérhesse, hol tart a hazai mezőnyben, megtapasztalja a felkészülés folyamatát és - nem utolsósorban - kockázatmentesen szoktathassa magát a színpadi kiállás légköréhez szakmai közegben. Mert nem a versenyeredmény a legfontosabb, inkább az odavezető út. Vagy ahogyan a régi rómaiak mondták: hajózni (dolgozni, versenyezni, verejtékezni) muszáj...

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Színes, szélesvásznú életműdíjak a magyar film ünnepén

Megszámlálhatatlan filmben és televíziós alkotásban játszottak az 5. Magyar Filmhét életműdíjasai: Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera. A díjátadóval megkezdődött a filmhét, hét kategóriában összesen 203 filmet vetítenek a Corvin moziban.
Színház

Udvaros Dorottya: „Mintha az élet direkt adná nekem ezeket a szerepeket”

Világhírű román rendező, Silviu Purcărete állította színpadra a Nemzeti Színházban Csehov utolsó, összegző főművét, a Meggyeskertet. A román és az orosz színházi iskoláról, Csehovról és a tavaszról is beszélt a női főszerepet alakító Udvaros Dorottya.
Klasszikus

Megújul a Virtuózok, május elejétől már nézheti a tévében

Idén kamaraegyüttesek versenyeznek a Virtuózok 5. évadában, május 3-án lesz a széria első adása. Mutatjuk, kik versenyeznek!
Klasszikus

A Kodály-módszer hírnöke: Szőnyi Erzsébet 95 éves

A kilencvenöt éves Szőnyi Erzsébet rengeteget tett a Kodály-módszer megőrzéséért, de saját jogán is kiváló zeneszerző. Születésnapján köszöntjük.
Jazz/World

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz hír

Találtak Kínában egy 700 éves bombát, hatástalanítják

Vasból készült, csaknem 700 éves robbanószerkezetet tártak fel kínai régészek az ország délnyugati részén fekvő Csungking városnál folytatott ásatások során.
Plusz hír

Ponyvával borítják be a Notre-Dame tetejét

A Notre-Dame jövőjéről rendeznek beszélgetést a Werk Akadémia Nyílt Napján. A székesegyhéz leégett tetejének helyén keletkezett nyílás befedését a várható esős időszak előtt befejezik.
Plusz hír

Történelmi korok parfümjeit szagolhatják meg egy párizsi múzeumban

Háromezer év illatainak a történetét mutatja be a híres Fragonard-gyár új parfümmúzeuma, ahol a látogatók nem pusztán megtekinthetnek mintegy 400 parfümös üveget, hanem lehetőségük nyílik az illatukat is beszívni, és megismerik a illatszerek európai történetét.
Plusz Partitúra

Létünk legizgalmasabb momentuma a felfedezés – Interjú Novák Péterrel

Javában tart a Partitúra zenei, művészeti road show új szériájának forgatása. Novák Péterrel rendező tapasztalatairól, forgatásokról, témaválasztásról mesélt, és arról is, hogy lehet-e kultúra nélkül élni.
Plusz magazin

Kicsoda valójában a hölgy a híres „We Can Do It!” poszteren?

Mindenki ismeri az ikonikus posztert, amelyen egy nő feszít, mellette a híres szlogen: „Meg tudjuk csinálni”. De kicsoda a képen látható hölgy?