Plusz

Ismét trombitaverseny – egy éttermi kritikus szemével

2010.12.15. 02:01
Ajánlom
A zsűrinek mindig nehéz dolga van. Öt kiéhezett, hivatalosan is ínyencnek elismert ember ül be a vendéglőbe és egyszerűnek látszó menüt rendel – majd pedig azt eszi amit kap. Nem ők készítik a fogást, nem ők vásárolják a hozzávalókat, az sem kérdés hogy ők maguk hogyan főznének - a feltálalt gőzölgő ételt kóstolva ítélik meg, melyik leves vagy sült felel meg az ízlelőbimbóik által megszokott, általuk korábban elképzelt ideálisnak.

Országos Egyetemi-főiskolai Trombitaverseny zajlott az Operaház Próbatermében 2010. december 2-án, immár másodszor. A feltálalt "menü" Enescu Legendája és Neruda Trombitaversenye volt, a felkent ítészek Szűcs Zoltán, Kovács Zoltán, Nagy Csaba, Bakó Levente és Tarkó Tamás; a versenyzők harmincketten veselkedtek neki a modern francia repertoár első fordulóra rendelt alapművének.

Preludio:

Négy órán keresztül hallgatni ugyanazt a darabot fülfárasztó és feneket sajdító próbatétel. A versenyzők azonban mindent megtettek azért, hogy megkönnyítsék a hallgatóság és a zsűri dolgát, és segítettek elválasztani az ocsút a búzától. Enescu Legendája sokkal fogósabb darab, mint amilyennek tűnik: a C-trombita fogásbeli könnyebbségének ára a keményebb hangzás, a lágyabb B-trombitás verzió viszont a korrigálandó hangok (d'-d" stb) miatt okoz több nehézséget. Egyetlen versenyző kivételével nem is választotta az utóbbit senki - őt viszont illik külön megemlíteni eme gladiátor-bátorságért.

A darab indításakor először törvényszerűen a hangolási hibák és a hangbéli hiányosságok jelentek meg, ezt a középrész levegővezetési és ujjtechnikai gondjai, végül a szordinált állás intonációs problémai követték - ezek jellemezték az előadások zömét. Aki a hallgatóságból addigra még bizonytalan volt az ítéletében, a zárórészben jól kiszűrhette a lebegő támaszt, bizonytalan levegővezetést és a tiszta játék esetleges hiányát.

Az alma matereket összehasonlítva egyértelműen megfigyelhető volt a győriek lírai megfogalmazásra való törekvése; a pécsiek például jellemzően ezt áldozták fel a gyorsabb tempó és a technikai pergés érdekében. Gyakori volt, hogy a perfekció igénye miatt a zenei formálás sikkadt el, míg másoknál az ívek és a romantikus előadásmód párosult a kisebb, ám zavaró hibácskák sorával. Egészében elég vegyes volt a kép, jól elkülöníthetően egy hatos-hetes csoport emelkedett ki a mezőnyből.

A délutáni döntőbe végül öten kerültek, nekik Neruda darabjával kellett megbírkózni.

Finale:

A külsős "éttermi kritikus" számára meglepőnek tűnt, hogy a Neruda-koncert előadásához senki nem választott német ventiltrombitát - sajnálatosnak pedig az, hogy egyik főiskola sem tudott Esz-trombitát biztosítani versenyzőinek, illetve úgy gondolom: a német forgóventiles trombita teltebb, puhább hangzása jobban illene a darab karakteréhez.

Ugyancsak fájóan hiányzott a zenekari anyag zongora-letétjéből és a szólisták játékából egyaránt az a graciőz-rokokó, illetve kora-klasszikus attitűd, amely ezt a versenyművet kiemelhetné a kortárs irodalom unosan ismert és agyonjátszott darabjai közül. Az elhangzott kíséret legtöbbször inkább romantikus hangvételű, illetve alkalmanként öncélúan dekoratívan pergő volt, csak ritkán volt felfedezhető törekvés a szólistával történő párbeszédre, együttjátékra. Talán egyszer azt is megérjük majd, hogy a zongorista más-más, személyreszabottan preparált kottából követi, kíséri és segíti az előadót - ehhez viszont mindkét érdekelt fél (és tanáraik) igényessége egyaránt szükséges. Örömteli, hogy legtöbben Max Sommerhalder kritikai kiadványából játszottak, ám a mű eredeti corno-da-caccia-hangzásvilágához való közelítést egyedül Elmauer János előadásának néhány részletében fedezhettük fel.

Maricsek Zoltán (Szeged) lépett először színre a döntőben; előadását szép formálás, kidolgozott díszítések, kiváló ajaktrillák és a precíz, hibátlan játékmódra való törekvés jellemezte - valószínűleg ennek tudható be, hogy semmiféle dinamikai kockázatot nem vállalt, és sajnálatosan egysíkú, egyenletes mezzofortéban abszolválta a darabot.

Vörös Ádám (Győr) a tőle megszokott perfekt és az előzőnél jóval árnyaltabb dinamikájú játékot produkált. Az első tételben a zenei íveken belül kisebb tempóingadozások voltak tapasztalhatók, és az egész darabra jellemzően a dallamívek tetejének kiemelését hiányoltam. Kadenciái (a versenyzők zöménél megfigyelhető módon) okosan felépítve lefelé indultak - és a technikai lelazítást követően remekül formált, kiváló ajaktrillával záruló szép momentumai voltak az előadásnak.

Siket István (Budapest) volt az egyedüli, aki Esz-trombitával adta elő a versenyművet, szép hangú, pódium-érett előadást hallhattunk. A hangszer adottságaiból is következően nagyobb dinamikai változatosság, világosabb hangszín, nagyobb volumen jellemezte az előadást, az első tétel kadenciája huszárosan merész, a játszott dallamok pedig szépen összefoglalt ívűek voltak.

Elmauer János (Bp) darabját a tőle megszokott(?) kettősség jellemezte. Egyrészt a dallamvezetés költőisége - és sajnos túlzottan romantikus volta -, másrészt a hangsúlyokkal sajnálatosan szétszabdalt ívek, a sok apró pontatlanság és a zárótételre elfáradt, fátyolos-szürke hang jelezte, így az előadás még messze nem olyan kidolgozott, mint várhattuk volna tőle.

Koczur Szabolcs (Bp) játéka számomra a nap felfedezése volt. Az induló tempó-fogás, a szinkópás rész finom formálása, a plasztikus, könnyed technika igazi kiugró tehetségre utal. A fiatal csikó szertelen lendületével ugrott neki a kadenciának, amely bizonytalanságában is jelezte az oroszlánkörmöket - ha beérik a darab, nagyon imponáló előadás lesz. A II. tétel lírai dallamformálása és a zongorakísérettel való párbeszéd igazi élmény volt, s bár a B-piszton handicapje itt is tettenérhető volt (a hangzás nyíltsága és teltsége esett a hangszer áldozatául), mégis a felfedezés örömét nyújtotta a hallgatónak.

A verseny végeredménye nem volt meglepetés:

V. -oklevél: Elmauer János

IV. -különdíj Koczur Szabolcs

III. díj Maricsek Zoltán

II: díj Vörös Ádám

I. díj Siket István

Coda: Navigare necesse est.

Ismét remek szervezés, jó hangulat, ügyes programválasztás - az egynapos rendezvény nehézségi foka megfelelt bármely nemzetközi verseny első fordulójának. Bakó Levente, a verseny házigazdája megint nagyot alkotott, a tanszakok tanárai pedig a lehető legjobbat próbálták kihozni a tanítványaikból. Egy ilyen baráti verseny kiváló alkalom arra, hogy ki-ki felmérhesse, hol tart a hazai mezőnyben, megtapasztalja a felkészülés folyamatát és - nem utolsósorban - kockázatmentesen szoktathassa magát a színpadi kiállás légköréhez szakmai közegben. Mert nem a versenyeredmény a legfontosabb, inkább az odavezető út. Vagy ahogyan a régi rómaiak mondták: hajózni (dolgozni, versenyezni, verejtékezni) muszáj...

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

„Nincs kitől többé megtanulni, hogyan bocsáthatnánk meg egymásnak” – Konrád Györgyre emlékezve

Pályatársakat, kortárs művészeket, barátokat kértünk meg, hogy pár sorban írjanak Konrád Györgyről, Konrád Györgyhöz.
Klasszikus

Szokolay Ádám nyerte az idei Bartók Világversenyt

A nemzetközi zsűri a szombati nagyzenekari döntő után hozta meg a végső határozatot. A második díjat Balogh Ádám, a harmadikat pedig Peter Klimo kapta.
Klasszikus

Mikor kezdtünk el ráadást követelni a hangversenyeken?

Megszokott dolog: ha a műsor megengedi, addig tapsolunk, míg a muzsikus újra színpadra nem jön, és ráadást ad. Mint minden hagyomány, ez is elkezdődött valamikor.
Klasszikus

Online elérhető a Fischer Ivánról és a BFZ-ről készült film

2014-ben egy stáb egy éven keresztül követte a Budapesti Fesztiválzenekart és karmesterüket bepillantást engedve munkájukba.
Vizuál

Átadták a hazai szinkronszakma legrangosabb díjait

A közönség és a kuratórium is szavazott, többek között díjat kapott Bobby Ewing magyar hangja és a Csernobil című sorozat szinkronja is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz hír

Elhunyt Gallai Péter, a Piramis billentyűse

A billentyűs, énekes, dalszerző 65 éves korában, hétfőre virradóra halt meg. A Piramis szeptember 21-én a Várkert Bazárban ad koncertet, amelyen megemlékeznek Gallai Péterről.
Plusz ajánló

Upcycling - Bőrhulladék-hasznosító Maminvent workshop

A MAMINVENT megálmodója Kopócs Éva az újrahasznosított alapanyagokból készült design termékek úttörőjének számít hazánkban.
Plusz hír

A Fidelio is csatlakozott az Art is Business Díjhoz

A hazai nagyvállalatok, kis- és középvállalkozások, valamint mecénások elismerésére létrehozott díj annak érdekében jött létre, hogy megmutassa, kik azok, akik a kulturális intézményeket, projekteket és művészeket támogatják. A Fidelio egyedi módon kapcsolódik a kezdeményezéshez.
Plusz hír

Ez a nagypapa tíz hegedűt készített tíz éven át az unokáinak

Gene Van Alstine annak idején hegedűt örökölt a nagypapájától, és szívesen továbbadná a hangszert az unokáinak, csakhogy tíz van belőlük.
Plusz ajánló

Tudod, mit csinálsz szeptember 28-án?

Mi igen. Tematikus séták szakértőkkel a Pesti Vigadóhoz kötődő technikai vívmányokról a XIX. századtól napjainkig – telefonos operaközvetítés, villanyvilágítás, Bleriot monoplán, Bogányi-zongora.