Plusz

Ismét trombitaverseny – egy éttermi kritikus szemével

2010.12.15. 02:01
Ajánlom
A zsűrinek mindig nehéz dolga van. Öt kiéhezett, hivatalosan is ínyencnek elismert ember ül be a vendéglőbe és egyszerűnek látszó menüt rendel – majd pedig azt eszi amit kap. Nem ők készítik a fogást, nem ők vásárolják a hozzávalókat, az sem kérdés hogy ők maguk hogyan főznének - a feltálalt gőzölgő ételt kóstolva ítélik meg, melyik leves vagy sült felel meg az ízlelőbimbóik által megszokott, általuk korábban elképzelt ideálisnak.

Országos Egyetemi-főiskolai Trombitaverseny zajlott az Operaház Próbatermében 2010. december 2-án, immár másodszor. A feltálalt "menü" Enescu Legendája és Neruda Trombitaversenye volt, a felkent ítészek Szűcs Zoltán, Kovács Zoltán, Nagy Csaba, Bakó Levente és Tarkó Tamás; a versenyzők harmincketten veselkedtek neki a modern francia repertoár első fordulóra rendelt alapművének.

Preludio:

Négy órán keresztül hallgatni ugyanazt a darabot fülfárasztó és feneket sajdító próbatétel. A versenyzők azonban mindent megtettek azért, hogy megkönnyítsék a hallgatóság és a zsűri dolgát, és segítettek elválasztani az ocsút a búzától. Enescu Legendája sokkal fogósabb darab, mint amilyennek tűnik: a C-trombita fogásbeli könnyebbségének ára a keményebb hangzás, a lágyabb B-trombitás verzió viszont a korrigálandó hangok (d'-d" stb) miatt okoz több nehézséget. Egyetlen versenyző kivételével nem is választotta az utóbbit senki - őt viszont illik külön megemlíteni eme gladiátor-bátorságért.

A darab indításakor először törvényszerűen a hangolási hibák és a hangbéli hiányosságok jelentek meg, ezt a középrész levegővezetési és ujjtechnikai gondjai, végül a szordinált állás intonációs problémai követték - ezek jellemezték az előadások zömét. Aki a hallgatóságból addigra még bizonytalan volt az ítéletében, a zárórészben jól kiszűrhette a lebegő támaszt, bizonytalan levegővezetést és a tiszta játék esetleges hiányát.

Az alma matereket összehasonlítva egyértelműen megfigyelhető volt a győriek lírai megfogalmazásra való törekvése; a pécsiek például jellemzően ezt áldozták fel a gyorsabb tempó és a technikai pergés érdekében. Gyakori volt, hogy a perfekció igénye miatt a zenei formálás sikkadt el, míg másoknál az ívek és a romantikus előadásmód párosult a kisebb, ám zavaró hibácskák sorával. Egészében elég vegyes volt a kép, jól elkülöníthetően egy hatos-hetes csoport emelkedett ki a mezőnyből.

A délutáni döntőbe végül öten kerültek, nekik Neruda darabjával kellett megbírkózni.

Finale:

A külsős "éttermi kritikus" számára meglepőnek tűnt, hogy a Neruda-koncert előadásához senki nem választott német ventiltrombitát - sajnálatosnak pedig az, hogy egyik főiskola sem tudott Esz-trombitát biztosítani versenyzőinek, illetve úgy gondolom: a német forgóventiles trombita teltebb, puhább hangzása jobban illene a darab karakteréhez.

Ugyancsak fájóan hiányzott a zenekari anyag zongora-letétjéből és a szólisták játékából egyaránt az a graciőz-rokokó, illetve kora-klasszikus attitűd, amely ezt a versenyművet kiemelhetné a kortárs irodalom unosan ismert és agyonjátszott darabjai közül. Az elhangzott kíséret legtöbbször inkább romantikus hangvételű, illetve alkalmanként öncélúan dekoratívan pergő volt, csak ritkán volt felfedezhető törekvés a szólistával történő párbeszédre, együttjátékra. Talán egyszer azt is megérjük majd, hogy a zongorista más-más, személyreszabottan preparált kottából követi, kíséri és segíti az előadót - ehhez viszont mindkét érdekelt fél (és tanáraik) igényessége egyaránt szükséges. Örömteli, hogy legtöbben Max Sommerhalder kritikai kiadványából játszottak, ám a mű eredeti corno-da-caccia-hangzásvilágához való közelítést egyedül Elmauer János előadásának néhány részletében fedezhettük fel.

Maricsek Zoltán (Szeged) lépett először színre a döntőben; előadását szép formálás, kidolgozott díszítések, kiváló ajaktrillák és a precíz, hibátlan játékmódra való törekvés jellemezte - valószínűleg ennek tudható be, hogy semmiféle dinamikai kockázatot nem vállalt, és sajnálatosan egysíkú, egyenletes mezzofortéban abszolválta a darabot.

Vörös Ádám (Győr) a tőle megszokott perfekt és az előzőnél jóval árnyaltabb dinamikájú játékot produkált. Az első tételben a zenei íveken belül kisebb tempóingadozások voltak tapasztalhatók, és az egész darabra jellemzően a dallamívek tetejének kiemelését hiányoltam. Kadenciái (a versenyzők zöménél megfigyelhető módon) okosan felépítve lefelé indultak - és a technikai lelazítást követően remekül formált, kiváló ajaktrillával záruló szép momentumai voltak az előadásnak.

Siket István (Budapest) volt az egyedüli, aki Esz-trombitával adta elő a versenyművet, szép hangú, pódium-érett előadást hallhattunk. A hangszer adottságaiból is következően nagyobb dinamikai változatosság, világosabb hangszín, nagyobb volumen jellemezte az előadást, az első tétel kadenciája huszárosan merész, a játszott dallamok pedig szépen összefoglalt ívűek voltak.

Elmauer János (Bp) darabját a tőle megszokott(?) kettősség jellemezte. Egyrészt a dallamvezetés költőisége - és sajnos túlzottan romantikus volta -, másrészt a hangsúlyokkal sajnálatosan szétszabdalt ívek, a sok apró pontatlanság és a zárótételre elfáradt, fátyolos-szürke hang jelezte, így az előadás még messze nem olyan kidolgozott, mint várhattuk volna tőle.

Koczur Szabolcs (Bp) játéka számomra a nap felfedezése volt. Az induló tempó-fogás, a szinkópás rész finom formálása, a plasztikus, könnyed technika igazi kiugró tehetségre utal. A fiatal csikó szertelen lendületével ugrott neki a kadenciának, amely bizonytalanságában is jelezte az oroszlánkörmöket - ha beérik a darab, nagyon imponáló előadás lesz. A II. tétel lírai dallamformálása és a zongorakísérettel való párbeszéd igazi élmény volt, s bár a B-piszton handicapje itt is tettenérhető volt (a hangzás nyíltsága és teltsége esett a hangszer áldozatául), mégis a felfedezés örömét nyújtotta a hallgatónak.

A verseny végeredménye nem volt meglepetés:

V. -oklevél: Elmauer János

IV. -különdíj Koczur Szabolcs

III. díj Maricsek Zoltán

II: díj Vörös Ádám

I. díj Siket István

Coda: Navigare necesse est.

Ismét remek szervezés, jó hangulat, ügyes programválasztás - az egynapos rendezvény nehézségi foka megfelelt bármely nemzetközi verseny első fordulójának. Bakó Levente, a verseny házigazdája megint nagyot alkotott, a tanszakok tanárai pedig a lehető legjobbat próbálták kihozni a tanítványaikból. Egy ilyen baráti verseny kiváló alkalom arra, hogy ki-ki felmérhesse, hol tart a hazai mezőnyben, megtapasztalja a felkészülés folyamatát és - nem utolsósorban - kockázatmentesen szoktathassa magát a színpadi kiállás légköréhez szakmai közegben. Mert nem a versenyeredmény a legfontosabb, inkább az odavezető út. Vagy ahogyan a régi rómaiak mondták: hajózni (dolgozni, versenyezni, verejtékezni) muszáj...

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Varázslatosan festő koncertközpont épül Münchenben

Az osztrák Cukrowicz Nachbaur Architekte mérnökei építik azt a koncertpalotát, amelynek nagytermében 1800 néző kaphat majd helyet.
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Bérczes, Elsässer, Tóth Vera

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 14-én lesz hallható a 92.1-en.
Vizuál

Frida hétfőnként is fogad

A nagy érdeklődésre való tekintettel július harmadik hetétől hétfőnként is látogatható a Nemzeti Galériában a Frida Kahlo-kiállítás.
Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Plusz videó

Will Smith sokat tesz a magyar országimázsért

Ezúttal a Lánchíd tetején lejtett örömtáncot lejt, így búcsúzik Magyarországtól.
Plusz hír

Ritka, a zsidó háborúból származó érmére bukkantak

Nemcsak az a történelmi kor különleges, ahonnan az érme származik, hanem maga a lelet is. Egészen más felirat áll rajta, mint a korabeli pénzeken.
Plusz magazin

Egy póknak köszönhetik függetlenségüket a skótok

A skótok mitikus királyának, I. Róbertnek kalandos élete volt - a mesebeli történések pedig a halálával sem szakadtak meg.
Plusz

Jazz és a Bor Fesztivál, Petri György-est, Dés László-koncert és Molnár Ferenc sikerdarab

Jazz és a Bor Fesztivál, Petri György-est, Jónás Vera Duó, Szőke András, Dés László Nagy utazás koncertje és Molnár Ferenc sikerdarabja, A testőr. A Kultkikötő soron következő, negyedik hétvégéjén is gondoskodik a kulturális programokra szomjazó nyaralók és a Balaton-környékén élők szórakoztatásáról.
Plusz ajánló

Fáy Miklós: Irtó kínos, de várom a Mamma miát!

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. A júliusi szám tartalmából.