Valljuk be, a balett bizonyos szempontból már önmagában is meglehetősen abszurd mozgásforma azzal a törekvésével, hogy a táncosok felülírják az emberi anatómia lehetőségeit és legyőzzék a gravitációt. Egy őserdei bennszülött például biztosan nem tudná hova tenni a látványt, ha először látna tütüben és spicc-cipőben piruettező balerinát. Mindazonáltal az évszázadok alatt konzerválódott kulturális tradíció a legmagasabb művészeti formák egyikévé emelte a műfajt. Éppen ezért könnyű tabudöntővé válni, ha valaki a balettet új oldalról közelíti meg.

Homer Hans Bryant, a chicagói Multikulturális Táncközpont (Chicago Multi-Cultural Dance Center) instruktora nem átallott a rendkívül légies és elit műfajt, a balettet a meglehetősen földközeli, utcai műfajjal, a hiphoppal ötvözni. Elképzelését az iskola színesbőrű, tinédzser diákjaival valósította meg. Próbavideóit feltöltötte az internetre és azóta több mint hétmillió néző találgat, hogy mire is gondolhatott az alkotó és tulajdonképpen mennyire életképes ez a szerelemgyerek.