A bejárat felé tartva több Pikachu-kezeslábast viselő felnőttet is felfedeztünk a tömegben. Úgy tűnt, minimum a fülek kötelezőek, ahogy a "Free hug" (ingyen ölelés) feliratú táblák is. Utóbbiból kivitelezésében meglehetősen nagy volt a szórás: akadt, aki saját miniatűr mását is rárajzolta és laminálta a lapot, mások egyszerűen egy füzet borítójára firkálták fel a feliratot. A hatás azonban minden esetben ugyanaz volt: a szembejövő idegenek és ismerősök lelkesen ölelték meg egymást.
A személyesség, az emberi kapcsolatok fontossága az üzenet. Fontos, hogy ne szigetelődjünk el!"
- világosított fel egy lovag, a kíséretéhez tartozó hölgy apró bőröndjéből pedig egy pecsétes borítékot is kaptam, benne egy jó kívánsággal.
Az anime, manga, gamer és képregényes szubkultúrák érintőleges ismerőjeként életem első látogatás a Mondoconon olyan élmény volt, mintha a Rontó Ralph című rajzfilmbe csöppentem volna, abba a csarnokba, ahol a számítógépes játékok karakterei a napi munka után lazulnak és találkoznak egymással. A jelmezesek, vagy hivatalos nevükön cosplayerek némelyike szemmel láthatóan pénzt és időt nem kímélve tökéletesítette külsejét, hogy az a legapróbb részletben is megegyezzen a karakterrel. Különleges kontaktlencsék, apró kerekekkel megtámogatott farkak vagy emberi csontvázzal díszített kaszák tették teljessé a hatást. A nyilvánvalóan készen vásárolt outfitek jól megfértek a házi készítésű szerelésekkel. Az egyik szamuráj hagyományos lábbelijét például színes zsinórral kötözte a zoknis lábára.
A rendezvény hihetetlenül befogadó: a Marvel- és a Harry Potter-univerzum lakói békésen megfértek a japán animék és mangák szereplőivel. A Gyűrűk Ura világának teremtményei viking harcosokkal kvaterkáztak és hasonlították össze fegyvereiket, mögöttük a Trónok Harca alakjai teáztak.
Itt mindenki azonnal gyerekké válik, bár a többség valóban a gimnazista korosztályból került ki. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lettek volna korbeli eltérések akár lefelé, akár fel (ahogy az a képgalériánkban is látható). A jelmezesek egyúttal az oldottságot is garantálják:
nagyon nehéz nem konstansan vigyorogni, amikor a Halál tol el melletted egy babakocsit, mögötte pedig egy gésa viszi ölben a "civilbe lévő" gyereket.
A profi (Fotó/Forrás: Fidelio/BZS)
A mosdóhoz vezető sorban az Attack on Titan harcosnőinek egy csapata és egy nyuszi mögött álltam, mögöttünk maszkos lánycsapat dohogott, hogy a fiúknak itt sem kell várni. Mintegy ezt szemléltetendő egy méteres copfon kívül mindössze egy buggyos nadrágot viselő fiú besétált a férfi mosdóba.
Bár a rendezvény leglátványosabb részei kétségtelenül a cosplayerek, valójában nehezen bejárható mennyiségű nézni- és kipróbálni valót vonultat fel a rendezvény. A csarnok egyik felében a számítógépes játékok legújabb verzióit lehet kipróbálni az egymás mellett sorakozó gépeken. A biciklibelsőre hasonlító karikát feje fölé tartó fiú a képernyőn látszik, hogy valójában ejtőernyőjével manőverezve próbálja elkapni a pontokat jelképező buborékokat.
Az egyik sarokban két képernyő előtt páros, egy csapatos táncverseny zajlik - meglepő módon ebben a műfajban az a viccesebb, ha valaki nincs beöltözve.
A Just Dance nevű játékban a képernyőn látható táncmozdulatokat kell utánoznia a résztvevőknek. Mellette már autót vezetnek a versenyzők élethű székekben, vagy épp egy piros és egy kék fénnyel világító konzol segítségével csépelik a feléjük száguldó virtuális kockákat.
A terem másik fele az analóg világ terül el. Hosszan sorakoznak az asztalok, ahol
backgammontól a Hatalom Kártyáiig számtalan társasjátékot lehet kipróbálni a legváltozatosabb műfajokban. Profik segítenek megismerkedni a szabályokkal vagy mutatnak fogásokat.
De lehet makettet festeni vagy - tekintettel a Halloween közelségére - tököt faragni. A japán teaházban a frissítők mellett a civilben érkezők jelmezeket vagy álarcokat is próbálhattak.
Az étkező sarokban tökéletesen látszik, milyen jól ismerik a szervezők a közönségüket: az asztalok és padok mellett legalább akkora helyet hagytak szabadon, ahol a padlón üldögélhetnek a látogatók, többen ugyanis ezt preferálják.
A játékokon kívül természetesen kapható a teremben minden elképzelhető mütyür és bizbaz. Műanyag figurák - egészen az életnagyságúig - kitűzők, pólók, párnák, feltűzhető fülek, áttekinthetetlen mennyiségű japán étel (főleg édesség), könyvek, DVD-k. A nagy cégek franchise-termékei mellett vannak igazi kézműves gyöngyszemek is, mint a steampunkos pilóta- és napszemüvegeket.
Az ezeket készítő fiú korábban börtönőr volt, de saját elmondása szerint azt megunta, de az apukája órás volt, így kicsit konyított a szerkezetekhez és elkezdte gyártani ezeket a szemüvegeket.
Mikor rájött, hogy főleg lányok veszik a termékeit, kiegészítette a kínálatát egyedi ékszerekkel is.
A Gyűrűk Ura-standnál az ott kiállított kardokat és sisakokat sajnos nem lehetett megvásárolni, legfeljebb beöltözni tündének vagy orknak egy fotó erejéig. A pult mellett álldogáló tündeharcos viszont elárulta, hogy
az angmari boszorkánykirály sisakja valóban vasból készült, tízkilós és egy kovácsmester vizsgamunkája volt.
A korántsem kellemes idő ellenére a rajcsúr kint is folytatódott. Kisebb-nagyobb csoportok tanultak táncot, készítettek szelfit vagy gabalyodtak össze ingyenes ölelésekben. Amatőrként és kívülállóként túl kell tennie magát az embernek azon, hogy a megjelenő figurák jelentős részéről lövése sem lesz, de a mindent belengő vidámság és gyereki lelkesedés tűnt fel, ami ragályosnak bizonyult.
hírlevél
