Plusz

Jazz felhangok nélkül

2011.04.25. 08:00
Ajánlom
Fekete-Kovács Kornél neve mára már minden magyar jazz-rajongó számára garancia.

Bármely zenei produkcióban vesz is részt, biztosra vehetjük, hogy a legnagyobb igényességgel játszott jazzt hallhatjuk. Saját kvintettje is ezt a tendenciát erősíti - s nem kivételként -, ahogy azt a XVII. kerületi Vigyázó Ferenc Művelődési Ház Jazzpresszójában adott koncertjükön is bizonyították.

A helyszín kiváló alkalmat adott arra, hogy a kvintett zenéjéhez igazán illő, majdnem teljesen akusztikus megszólalással álljon fel a zenekar, így csak Soós Márton bőgője, és Szakcsi Lakatos Róbert billentyűje kívánta meg az erősítést, sajnos többet is, mint amennyit kaptak. Az '50-es, '60-as évek mainstream jazzét, Miles Davis és John Coltrane kettősének hangulatát tökéletesen idézte a zenekar, főleg ebben a közegben. Igaz, az akusztikus hangzás és a viszonylag kis tér a csúcstechnikához szokott fülnek egy nagyon tiszta, ám kissé talán üres hangzást eredményezett, ugyanis a szaxofon kivételével egyik hangszeren sem igazán szólaltak meg a felharmonikusok.

A koncert során Fekete-Kovács Kornél saját szerzeményei hangzottak el, melyek a nemrégiben megjelent, és a Művészetek Palotájában április 15-én bemutatandó, a Pannon Filharmonikusokkal közösen elkészített Integro című lemezen szerepelnek. Ez a projekt rendkívül érdekesnek ígérkezik, hiszen a kvintett által megszólatott darabok leginkább a modulációs jazz, olykor a free jazz világába kalauzolják a hallgatót, ezek pedig talán a jazz legimprovizatívabb ágai, így engem mindenképp kíváncsivá tesz, hogyan lehet ezt a zenét egy szimfonikus zenekarral kiegészülve játszani.

A zenészek rögtön a koncert elején bizonyságot adtak profizmusukról, a zenekar vezetője ugyanis kissé késve érkezett (egy másik fellépésről érkezett sietve), így egymásra hangolódásra, különösebben beállásra sem volt idő, csak felkapták hangszereiket és elkezdtek játszani. Ennek ellenére egy percig sem volt hakniszagú a koncert, átéléssel, odaadással zenéltek, amely részben valószínűleg az összeszokottság, részben pedig a koncentráció eredménye.

Fekete-Kovács Kornél abszolút mestere hangszereinek - mind a trombitának, mind szárnykürtnek - érzelmekben gazdag játékmód jellemzi, egyaránt megjelenik dallamaiban és az általa játszott színekben, a frazeálásban, artikulációban. Nagyon jó érzékkel választja meg a hangszereket nemcsak a darabokhoz, hanem azokon belül egy-egy szólóhoz, témához, jelentése van nála a trombita harsányabb, élesebb hangjának a szárnykürt kellemes, nyugodt, meleg megszólalásával szemben. És mindenképpen meg kell őt dicsérnem, nemcsak mint a zenekar szólistáját, hanem mint szerzőt is. Az itt hallott számokból kitűnik, hogy nagyon jól képzett zenészről van szó, aki emellett kiváló stílusérzékkel is bír.

A másik szólista, Bolla Gábor szaxofonos szintén teljesen megfelelt a rárótt szerepnek, második szólistaként a megfelelő pillanatokban kiszolgálta az első szólistát, ugyanakkor egyedül is megállta helyét. A koncert legihletettebb pillanatai a Fekete-Kovács Kornéllal közösen játszott szólóik voltak, melyekben hol egymást váltva, hol egyszerre szólalt meg a két hangszer.

A zenekar zongoristája, Szakcsi Lakatos Róbert kissé a háttérbe vonult, ami az összkép szempontjából nem volt baj, támogatta szólistákat, megfelelő mértékben járult hozzá a hangzáshoz, de szólóiban vártam volna valamivel több érzést és virtuozitást, tudván, hogy az ezen az estén nyújtottnál többre képes ő. Így nem volt számomra tiszta, hogy tudatosan játszik-e kevesebbet, vagy csak éppen kevésbé inspirálják őt ez a közeg.

A szólistákkal teljes mértékben egyenrangú volt a ritmusszekció. Soós Márton játékából sajnos, mint említettem kevés jutott el a közönséghez, mégis, meg kell állapítanom, hogy személyében a magyar jazz egyik legnagyobb ígéretét tisztelhetjük. Játéka inspiráló, összeszedett, szólóiból pedig kiderül, hogy képes a bőgőt valóban dallamhangszerként kezelni, nagyon érzékenyen, színesen szólaltatja meg hangszerét. Mohay Andrással pedig nagyszerűen kiegészítik egymást. A dobos, ha kell szolgai módon kíséri a szólistákat, máskor pedig, egy-egy jól elhelyezett fill-lel ad ötletet nekik. Dobolásában a koszos, archaikus swingtől, a progresszívebb jazz zenéken át, a free jazzig minden benne van.

A csúcspontot az utolsóelőtti, és az utolsó szám jelentette. A Stayin' Alone a Pannon Filharmonikusok koncertmesterének, Bujtor Balázs édesapjának emlékére íródott opus, melyben valóban elmélyült, fájdalommal, részvéttel teli játékkal emlékezett a zenekar. Nem volt patetikus vagy ömlengős, egyszerűen emberi érzések jelentek meg a zenében. A zárószámként játszott Antonio című szám pedig lehetőséget adott valamivel felszabadultabb játékra, melyre szükség is volt - hisz meg kell jegyeznem, Fekete-Kovács Kornél szerzőként is maximalista, kompozíciói igencsak feszült figyelemre kényszerítik a hallgatóságot, nem könnyen fogyasztható, ugyanakkor nagyon is tartalmas jazzt hoz létre. Ez a hozzáállás az egész zenekart jellemezte, egyszerű, tiszta, sallangok nélküli zenét játszottak.

Fekete-Kovács Kornél Quintet

2011. március 27. 20:00 - Vigyázó Ferenc Művelődési Ház

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Tánc

Nyomtatott spicc-cipő hozhat megváltást a balerinák számára

Hadar Neeman 3D-s nyomtatással készít személyre szabott spicc-cipőket a fájdalom csökkentése érdekében.
Könyv

„Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés nem” – Interjú Nyáry Krisztiánnal

A virtuális és a valódi közösségi terekről, a papíralapú könyv mai napig tartó létjogosultságáról és az egy éve nyitott Magvető Caféról is kérdeztük a KULT50 magazin hasábjain Nyáry Krisztiánt, a Líra kreatív igazgatóját.
Jazz/World

A királynő varázsol - Ikonikus pillanatok Aretha Franklin pályájáról

Az augusztus 16-án rákban elhunyt soul királynő személye már életében kultikussá vált, amiről rengeteg videofelvétel is tanúskodik. Ezekből az emlékekből szemezgettünk.
Tánc

Vági Bence cirkuszrendezését dicsérik Skóciában

A hét ukrán artistát felvonultató My Land című produkció az Edingburh Fringe Fesztivál közönségét már meggyőzte.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Plusz portré

Arábiai Lawrence élete a valóságban izgalmasabb volt, mint a filmen

Thomas Edward Lawrence néven született százharminc éve, 1888. augusztus 16-án, ismertté Arábiai Lawrence-ként vált. Az arab öltözetben járó, a nyelvet és kultúrát tökéletesen ismerő férfi egy személyben volt tudós, katona, titkos ügynök és kalandor, élete filmre kívánkozott. 1962-ben monumentális, Oscar-esővel jutalmazott eposzt forgattak róla.
Plusz szfinx

Új szfinx-szobrot találhattak Egyiptomban

Keveset tudni a frissen felfedezett szoborról, de a jelek szerint a gízai piramisok mellett álló világhírű látványosság mellett ez lehet a második egyiptomi szfinx.
Plusz ajánló

A színpad mint rituális tér – a Fidelio programjai a Sziget 7. napján

Vannak az életben olyan találkozások, amelyek egy csapásra megváltoztatják a világnézeted, amelyektől új emberré válsz. A Fidelio Színház- és Táncsátorban kedvedre válogathatsz a magyar és nemzetközi produkciók közül, amelyek garantáltan maradandó élményt nyújtanak. Íme a 7. nap kínálata.
Plusz hírek

Parazita élt a szemében - képet festett róla

Sok művész merít ihletet az saját élményeiből, akár szenvedéseiből - Ben Taylor viszont ennél is tovább ment: azt állítja, képének csak részben ő az alkotója.
Plusz ajánló

„A folyamatos mozgás tesz minket teljessé” – a Fidelio programjai a Sziget 6. napján

A Fidelio Színház- és Táncsátor hétfői kínálatában Cserepes Gyula lehámozza a nézők szégyenlősségét, miszerint a hangszer és a színpad érinthetetlen, a dél-koreai Silentium című produkció pedig bemutatja, hogyan töltődik fel a testünk és a lelkünk. Nézz be hozzánk!