Minden gondolkodó embert foglalkoztatnak a gondatlanságból fakadó káresemények - ráadásul mi, magyarok, szeretünk liberálisan gondolkodni, áthajtunk a piros lámpán is. A szabályokat azért kell betartani, hogy például ne haljon meg három kislány egy bárban.

Az élet minden területén komolyan kéne venni a szabályokat - ez akár még a belvíz- és árvíz esetére is kivetíthető; talán könnyebb lett volna az életünk, ha annak idején megvalósítjuk Széchenyi terveit.

Mindez csak eszembe jutott most, hogy bajba jutott emberekért hirdettünk összefogást. Az Operaház a saját eszközeivel segíteni is tud, ezért szerveztük meg március 5-ére a jótékonysági gálaestet, amelynek bevételét a belvíz- és árvízkárosultak javára adományozzuk. Négy nagyszerű hazai énekesnőt és két hangszeres művészt kértem fel a közreműködésre, és mindannyian első szóra igent mondtak. Önzetlenül, fellépti díj nélkül vállalta a szereplést Komlósi Ildikó, Rost Andrea, Tokody Ilona és Lukács Gyöngyi.

Az esten felcsendülnek a legnépszerűbb operaáriák, de igyekeztem olyan műsort összeállítani, amellyel némi kulturális elmaradást is pótol az Operaház. Nem emlékeztünk meg például Dohnányi Ernő halálának ötvenedik évfordulójáról, ezért vettem műsorra a szerző Szimfonikus percek című művét. Adózunk a Liszt-évnek, az Esz-dúr zongoraversenyt Bogányi Gergely, Kossuth-díjas, a nemzetközi porondon is jól ismert művész játssza. Még egyszer megemlékezünk Erkel Ferencről is amellett, hogy Kodály és egy Bartók-mű is helyet kapott a műsorban. Bartók: Rapszódia hegedűre és zenekarra című opusát Banda Ádám előadásában hallhatja a gálaest közönsége. Fontosnak tartottam, hogy az Operaházba invitáljam ezt a kivételes fiatal tehetséget - jó volna, ha minél szélesebb körben megismerné a nevét a zeneszerető közönség.

Megszólítottuk az ország nagyvállalatainak vezetőit is, remélem, megtisztelnek bennünket a jelenlétükkel, ami azt jelenti, majd, hogy közösen tettünk az árvízkárosultakért.