Az esemény házigazdája Krisán László, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója volt, aki megható és inspiráló beszédben emelte ki a fiatal szakemberek fontosságát és hozzájárulását a magyar ismeretterjesztés és média világában. A Junior Prima Díj története 2003-ra nyúlik vissza, amikor Demján Sándor, a Prima Primissima Díj alapítója életre hívta ezt a rangos elismerést, hogy támogassa és kitüntesse a magyar kultúrában, tudományban és művészetekben kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeket. Az alapító célja az volt, hogy példaképeket állítson a társadalom elé, és megmutassa, hogy a kiemelkedő teljesítményt mindig érdemes támogatni és elismerni.
Ezen belül a Junior Prima Díj létrehozására 2007-ben került sor azért, hogy a fiatalok, a 30 év alatti generáció számára is biztosítson lehetőséget a megmérettetésre és elismerésre. Az ifjú tehetségek díjazása különös fontossággal bír, hiszen
a szakmai pályafutásuk elején járó fiatalok támogatása és motiválása hosszú távon meghatározó lehet a jövőbeli sikereik szempontjából.
A KAVOSZ Zrt., a Széchenyi Kártya Program koordinálója, 2014-ben csatlakozott a Junior Prima Díj sajtó kategóriájának támogatásához. Azóta a KAVOSZ nemcsak szponzora, de aktív gondozója is a díjnak, amely az évek során számos fiatal tehetség szakmai fejlődését segítette elő. Krisán László beszédében kiemelte: „Büszkék vagyunk arra, hogy a KAVOSZ Zrt. részese lehet ennek a nemes küldetésnek, amely a fiatal tehetségek elismerését és támogatását célozza. Hiszünk abban, hogy a jövő tájékozottabb és tudatosabb lesz az ő munkájuk által.”
A díj idén is komoly szakmai visszajelzésként szolgál, amely nemcsak elismeri a díjazottak teljesítményét, de további ösztönzést is nyújt számukra. Krisán László beszédében külön kiemelte, hogy a díjazottak nemcsak jelenünk kiváló képviselői, hanem jövőnk formálói is: „Megtiszteltetés díjat adni a jövőnek” – fogalmazta meg gondolatait, hangsúlyozva, hogy ezek a fiatalok munkájukkal egy tájékozottabb, tudatosabb és felelősségteljesebb társadalom létrejöttéhez járulnak hozzá.
Az idei díjazottak közül hat kiemelkedő tehetséget választott ki a szakmai zsűri, akik hiteles tájékoztatással, innovatív gondolkodásmóddal és szakmai elhivatottsággal szolgálják a társadalom tudásának gyarapítását.
A díjazottak:
Gábor Zoltán (Index)
Ács Sándor Bence (Portfolio)
Debreceni Kamilla (TV21 Ungvár)
Farkas Márton (MTVA)
Mészáros Gergő (Világgazdaság)
Varga Bence (Fidelio)
Mindannyian olyan pályafutást tudhatnak magukénak, amely kiemelkedik a hazai médiavilágban, és mindannyiuk munkája hozzájárul a társadalom széles körű tájékozottságához, kulturális tudatosságához és felelősségteljes információszerzéséhez.
A zsűri, amely a díjazottakat kiválasztotta, elismert szakemberekből állt, akik mindannyian meghatározó szereplői a magyar média világának. A zsűri tagjai: Balogh Gabriella, a Net Média Zrt. társtulajdonosa, a Prima Primissima Alapítvány Kuratóriumának tagja, Holló Márta, a Magyar Telekom vállalati kommunikációs igazgatója, Kovács Tibor, a Ringier Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója, Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Perlusz László, a VOSZ főtitkára, Rónai Egon, az ATV főszerkesztője és Vaszily Miklós, a TV2 elnöke.
A zsűritagok kiemelték, hogy rendkívül nehéz döntést kellett hozniuk, hiszen a jelöltek mind kiemelkedő munkássággal és szakmai teljesítménnyel rendelkeznek. Azonban a hat díjazott szakmai hitelessége és elhivatottsága végül megkérdőjelezhetetlenné tette a választásukat. Az idei év különösen jelentős volt a díjazottak számára, hiszen a Junior Prima Díj összege a tavalyi 2 millió forintról idén 3 millió forintra emelkedett. Ez az összeg nemcsak anyagi támogatást jelent a fiatal tehetségek számára, hanem annak az elismerését is, hogy munkájuknak komoly értéke van a magyar társadalomban.
A Junior Prima Díj magyar ismeretterjesztés és média kategóriájának 2024-es díjazottjai és a zsűri tagjai (Fotó/Forrás: KAVOSZ Zrt.)
Kollégánk, Varga Bence, a Fidelio rovatvezetője a TV2-nek elmondta, a Junior Prima Díj abban erősítette meg, hogy folytassa azt a munkát, amit eddig elkezdett. „Az újságírás egy szép, másrészről viszont nehéz szakma, aminek megvannak a maga árnyoldalai is. Ezért ad fontos megerősítést ez a díj.” Mint fogalmazott, az nem is olyan természetes, hogy elismerik az ember munkáját, hiszen „annyi szakma van, ahol valaki egész élete során sem kap visszajelzést, én pedig ilyen rövid idő alatt, hat év után kaphattam.”
Kiemelte, hogy leginkább az interjú műfaját szereti, az elmúlt évek során pedig nagyon jó beszélgetésekben lehetett része elismert, Kossuth-díjas művészekkel. „Az esetek többségében azt tapasztalom, hogy elég, ha kíváncsian és odafigyeléssel beszélgetek velük, és sokszor kapom azt a visszajelzést, hogy szokatlanul élvezték a beszélgetést, ami elsősorban talán a nyitottságomnak szól.”
Az alábbiakban Varga Bence néhány korábbi cikkét ajánljuk elolvasásra:
„Ebédelni akkor is kell, ha nem sikerült eldöntenünk, létezik-e Isten” – nagyinterjú Rakovszky Zsuzsával. „Rakovszky Zsuzsa szűkszavú interjúalany, nem szívesen beszél magáról – olvastam egy irodalmi portálon, és csak erre tudok gondolni, miközben a művész budapesti lakásában állok, arra várva, hogy elkészüljön a kávé. A polcon megpillantok egy Tarkovszkij-gyűjteményt, és abban reménykedem, hogy megvan a közös nevező. Az örömöm azonban hamarosan elillan, nem rajongója ugyanis az orosz rendezőnek, a DVD-ket a fiának vásárolta. Nincs más megoldás, az Artisjus Irodalmi Nagydíjról faggatom inkább, amelyet egy nappal korábban vehetett át. Rövidesen már eltávolodunk a felszínes témáktól, életművéről, új könyvéről, hitről, korszellemről társalgunk, és minden kérdés után rácsodálkozom, milyen figyelmes beszélgetőpartner: tekintetét olykor felemeli, a hátam mögé pillant, látszólag a semmibe réved, szemei izgatottan mozognak, mintha egy láthatatlan könyvet olvasva keresné a lehető legmegfelelőbb kifejezéseket, amelyeket végül meg is talál. Alig telik el fél óra, és minden félelmem elszáll. Hátradőlök, és magamban megállapítom: Rakovszky Zsuzsa nem szűkszavú interjúalany.”
„Tökéletlen csaknem az alapjaiig” – Könyvek, amelyeket megbántak íróik. „Kit kellett megölnie Sir Arthur Conan Doyle-nak, hogy végre nyugodtan írhasson? Miért tagadta meg főműveit Lev Tolsztoj? Mitől borzong Krasznahorkai László? Cikkünkben olyan irodalmi alkotásokat mutatunk be, amelyeket a közvélemény ugyan remekműveknek tart, szerzőik azonban mégsem voltak velük megelégedve.”
Reményre ítélve – Krasznahorkai László születésnapjára. Az évforduló alkalmából a művészt Varga Bence köszönti személyes hangvételű levelében.
„Irodalom nélkül nem volna civilizáció sem” – exkluzív interjú Sjónnal. „Bármikor, ha a világ jelentősen változik, azt legelőször az irodalomban lehet észrevenni” – fejtette ki lapunknak adott interjújában Sjón. A PesText Fesztiválon vendégeskedő író-költővel az irodalom jelentőségén túl az izlandi nyelv történetéről, a jó regény ismérveiről és filmes munkáiról beszélgettünk, de elárulta azt is, mire a legbüszkébb.
Földhözragadtak égi ügyei – interjú Barnás Ferenc íróval. „Barnás Ferenccel egy kávézóban ültünk le beszélgetni, ahol egyebek közt írói programjáról, kívülállásáról, Hermann Hesse hatásáról, a műveiben folyton változó hangvételéről kérdeztük. Válaszait hallgatva az embernek hamar az az érzése támad, hogy Barnás a nap minden pillanatában, megszakítás nélkül: író. Minden szóval óvatosan bánik, újra és újra korrigálja magát, és még a legegyszerűbb kérdésekre sem akar rossz választ adni.”
Filmek, amelyek megtisztítanak minket – Válogatásában filmeket ajánl. „Vannak filmek, amelyek az élet árnyoldalaival szembesítenek, és annak ellenére remekművek, hogy teljes ólomsúlyukkal ránk nehezednek. Bármennyire is szeretjük ezeket a drámákat, időről időre szükség van olyan alkotásokra is, amelyek megpróbálják levenni a terheket a vállunkróll és oldani szorongásainkat. Éppen ezért cikkünkben ezúttal 5+1 olyan művet ajánlunk, amelyek úgy hatnak ránk, mint egy őszinte beszélgetés, vagy mint egy hosszú aszály után érkező eső, amely megtisztítja a levegőt és teljes bensőnket.”
Hová tűnt William Faulkner a könyvesboltokból? – interjú Pék Zoltán műfordítóval. „A hang és a téboly, Fiam, Absolon!, Míg fekszem kiterítve, Augusztus fénye – néhány regény, amelyet az irodalomtörténet a 20. század legkiválóbb remekművei közt tart számon. Bár a Nobel-díjas William Faulkner életművének jelentősége olyan nagyságokéhoz mérhető, mint Ernest Hemingway, James Joyce vagy John Steinbeck, az amerikai Dél nagy krónikása sokat veszített népszerűségéből Magyarországon az elmúlt évtizedekben, olyannyira, hogy mára kizárólag antikváriumokban juthatunk hozzá könyveihez. Mi lehet az oka, hogy ma már kevésbé tudunk kapcsolódni ehhez a rendkívüli íróhoz? Ezt a kérdést igyekeztünk körbejárni Pék Zoltán műfordító segítségével, akivel egyebek közt a faulkneri nyelvezetről, a könyvkiadás működéséről, valamint a klasszikusok politikai korrektség jegyében történő átírásáról is beszélgettünk.”
Fejléckép: Krisán László, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója, Varga Bence és Balogh Gabriella, a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának tagja (fotó/forrás: KAVOSZ Zrt.)