Plusz

Karikás ostort neki

2010.11.12. 18:48
Ajánlom
Magyar ember bajsza, mint a magyar bika szarva felfele áll. Lehet, hogy a szolnoki János vitéz is értelmesebb előadás, ha nem lekonyuló műbajszot kapnak a férfiak?

Ha az ember kritikus, igyekszik előzetesen tájékozódni. Valamiféle szakmai önérzet, hitel, biztonságtudat, nevezzük bárminek diktálja ezt. Ennek megfelelően - Jászay Tamás kolléga jóvoltából - megtudhattam, hogy a Magyar Teátrum (a lap, amelyben a főváros színházi díjait kapók ötfős listájáról Alföldi Róbert és Gergye Krisztián neve nyilván a nyomda ördögének közbelépése okán hiányzik) előzetesen így ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe a produkciót: "Milyen lesz Balázs Péter János vitéze? Sokszor merül fel szakmai körökben a minősítés: ez 'progresszív', tehát jó, az 'hagyományos', tehát rossz. A kritikusi céh is ehhez igazodik, minden alkalommal... ezt a téves nézetet erősíti. Ez átragad a kultúrát irányítókra is. Mert milyen lesz Balázs Péter János vitéze? Egy biztos: jó lesz. Nem progresszív lesz, hanem jó. Nem hagyományos lesz, hanem jó. Nem meghökkentő lesz, hanem megörvendeztető. Nem felháborító lesz, hanem szórakoztató. Nem a rendező lesz az előtérben, hanem a színész. A dalok pedig el lesznek énekelve. A huszárok kirántják a kardjukat és úgy táncolnak. Rengeteg ötlet vonul fel, rengeteg gag és poén sziporkázik a színpadon, lendület lesz, és jókedvűen komédiázó színészek. Akkor ez most progresszív?"

Nos, mint a 'kritikusi céh' (ha már, akkor kritikuscéh, teljes nevén Színházi Kritikusok Céhe) csak saját magához igazodó tagja (ugyanis jelzem, mi, több mint hatvanan nem bamba birkanyájként bámulunk esténként a színházakban!), bátran ki merem jelenteni, hogy ez az előadás rossz. Sőt ostoba, idejétmúlt, gondolattalan, unalmas, ízléstelen poénokkal teli. (S ebben tökéletesen hasonlít a tavalyi évad Leányvásárára. Bízhatunk a színvonalban.) Lehet itt Kacsóh Pongrácz (sic!) eredeti hangszerelését játszani, az sem segít, ha a dalok jórészt nincsenek rendesen elénekelve. (Bot Gábor rendkívül szimpatikus Jancsija mellett Geszthy Veronika Iluskaként megteszi a tőle telhetőt, de nincs mit játszania. Aki kíváncsi a többi közreműködőre, kattintson ide.) Elismerem, a huszárok legalább rángatják a kardot. Igaz, ha táncra perdülnek - bármilyen jelmezben - annyira se tudok komoly maradni, mint a Trocks előadását nézve. (Más kérdés, hogy ők aztán referenciálisan is ismerik, amit táncolnak.)

A díszlet csak kicsivel komolyabb annál, amit Bukarestben a gyerekszínházi fesztiválon megszoktam. Az abszolút kedvenceim az első felvonásban a vízimalom kereke és a víztelen vályú, amelyben Iluska nagy erőkkel a ruháját mossa, mossa. Fekete balettszőnyeggel terítették le a színpadot, a vályú alá meg vízre ácsingózón sárga fűszőnyeget löktek. Bár e ponton komoly értelmezési horizont nyílik meg - a jó, zsíros magyar/alföldi fekete föld, továbbá "Ég a napmelegtől a kopár szík sarja" -, mi több, a hátsó függöny falusi tájképét akár a Művésztelepen is festhették volna egykor, mégsem szippant be ez a világ. Amikor az ének- és tánckar, továbbá a mellékszereplők a színpadra zsúfolódnak, és a falusi ruhába öltöztetett tömeg fínom úrinépek módjára mórikálja magát, a balettkar meg körülbelül annyira táncol rusztikusan, mint amennyire a szalagavató bálokon táncoló fiúk sikkesen keringőznek. (A hölgyek ráadásul élénken és zavaróan szemhéjfestettek. Talán a praktikum erre a magyarázat: a második felvonásra már csak a porcelánfehér púdert kell feltenni. A következmény pedig az, hogy a harmadik felvonás tündéreiként ugyanezek a hölgyek csadorszerű fátylat viselnek. Bizarr így hallgatni éneküket.) Faluszag? Vidékszag? Ugyan már. Az orrom asszociál: az olcsó kölni és izzadságszag keveredik.

A stilisztikai egység teljességgel hiányzik: ha füstöl a mostohai ház (a mostoha egyébként Grimméktől érkezett, ebben biztos vagyok), ha Jancsi élő fekete pulit hoz az ölében, akkor miért mű a macska, és miért illúziórombolón vasalt vagy matricázott az angyalos címer a zászlón? A giccs legyen giccs. A népmese legyen népmese. Az operett legyen operett. A poén meg legyen poén. Mert a második felvonás alapján nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire hülyére vesznek-e, vagy csak eddig jutottak el a humorban. (Nem tudom, melyik válasznak örülnék jobban.) Piros-fehér-kékbe öltöztetett francia udvar - rendben van. Húr nélküli hegedű az egyik statisztánál, vívás közben "demiplié, sanzelizé, tyierrianri, kamamber"-t visító francia királylány, aki még a dalok közben is valami képzelt fhanszia akcentussal mondja az a-kat, e-ket, pörgeti az r-eket, a cs-t s-nek, a j-t zs-nek mondja (kükohisza zsansi - uram, Jézus, segíts!), a Juventust, Ferrarit, Lollobrigidát kiabáló az olasz Bartolo meg már annyira elfranciásodott, hogy iszike-piszikét mond... Belefásul az ember, ha nézi, ha hallgatja, na. Csak az előadás legotrombább poénjára élesedik újra az elme, amin - a 'kritikusi céh' miatt? vagy egyébként is ilyen a játéktempó? - a francia királyt játszó igazgató-rendező, Balázs Péter igyekszik gyorsan túlesni. Az ócska hatásvadászatot jegyezzük fel az utókornak. Jancsi: Alföldi gyerek vagyok. Francia király: Alföldi? Nem ismerem. (A figura sincs egyébként teljesen rendben, mert az egészen idiótából a népmesei negédbe egyetlen pillanat alatt indoklás nélkül nem lehet átmenni.)

A harmadik felvonásban bevetődik a multimédia is, felvetítik a rikácsoló mostohát a függönyre, melyen a zord bércek ölében megbúvó kék tó, tiszta tó látható, a füstgép nem pihen, autentikus-meseszerűn zeng a visszhang, és oly sok hányattatás után csókban forr össze Jancsi és Iluska. Itt azonban még nincs vége a történetnek, nincs feltámadás, nincs földi boldogság: Bagó és az ő szőke kicsi leánykája meg a falu népe állják körbe a két kopjafát, melyen vörös rózsa fut fel. Szerencsére a szomorú magyar befejezést a zenés tapsrend feloldja.

És hogy ez az első blogbejegyzés ne végződjön rosszul, nézzé(te)k meg egy olyan János vitéz képeit, ami közben körülbelül ugyanaz a büszkeséggel vegyes szív-, torok- és gyomorszorító érzés kapott el, mint amikor a szolnoki rádióban hallom a Jászkunsági gyerek vagyok szignált.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Elhunyt Jerger Krisztina művészettörténész

Életének 72. évében, kedden hunyt el a varsói Magyar Kulturális Intézet egykori vezetője, aki sokat tett a lengyel-magyar művészeti kapcsolatokért.
Színház

Újra járhatunk szabadtéri előadásokra, de a fesztiválokra még várnunk kell

A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet többek között színházi előadásra, mozira, cirkuszra, valamint könyvszakmai rendezvényre vonatkozik.
Vizuál

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.
Vizuál

Csúnya varázs - Budapesti fényképek az 1930-as években

Az éjszakai fényképezés és a „varázsosítás” összefüggése - erről ír a FényképTár mai részében Tomsics Emőke, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusa.
Fidelio Tours

Tudod, Budapest mely pontjain forgattak filmet? Mutatjuk!

Gömbpanoráma fotók, filmrészletek és érdekes háttér-információk segítségével mutatja be Budapest ikonikus filmforgatási helyszíneit egy ingyenes okostelefonos alkalmazás.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz magazin

„Legyetek jók, ha egyáltalán tudtok” – Néri Fülöp, a humoros szent

Alakját itthon szobor őrzi, életéből népszerű olasz film készült. A 425 éve elhunyt Néri Szent Fülöp azt vallotta, hogy könnyebb a vidám embert Isten útjára téríteni, mint a szomorút.
Plusz hír

Szívrohamot kapott Brian May, a Queen gitárosa

A legendás rocker életveszélyes állapotban volt. Mint mondja, most már ő is csatlakozott „a klubhoz”. Szerencsére jobban van.
Plusz aukció

Kulka János, Bereményi Géza és Alföldi Róbert aukcióra bocsátják értékes tárgyaikat

A Könyvhajlék elnevezésű árverésen neves művészek, alkotók ajánlják fel a számukra értékes tárgyaikat, a bevételekből hajléktalan embereken segítenek.
Plusz magazin

Milyen lenne Blaha Lujza vagy Mikszáth Insta-profilja?

Középiskolások bújnak történelmi alakok bőrébe, hogy modernizálják őket. Színészlegenda csap össze mecénással, vasminiszter küzd generálissal, újságíró néz farkasszemet innovátorral az Esterházy Magyarország Alapítvány által életre hívott Estöri Kreatív Történelmi Verseny negyedik évadjában.
Plusz hír

Ne térjünk vissza a „normálishoz”! – Nyilatkozat az emberiség védelmében

Több mint 150 magyar művész, tudós, értelmiségi csatlakozott ahhoz a pár nappal ezelőtt Párizsban megfogalmazott nemzetközi felhíváshoz, amely a vírus utáni időszakra készülő emberiséget szólítja meg.